Címkék

, , , ,

Nagyon jó Ausztrál Openünk volt.aofedmurray

Talán a kicsit gyorsabb pálya miatt, talán csak azért, mert így álltak az energiák, nem tudom, mi volt az oka, de az elmúlt három év jellegtelen, szenvedős, nagy meccset nem adó, idénykező GS-e után az idei visszahozott valamit abból a GS-ből, ami sokáig a kedvencem volt.

Fed különösen elégedett lehet, két hónap szünet után, felvezető torna nélkül, ő maga is kíváncsi volt arra, mire lesz itt képes, és a válasz egyértelműen az volt, hogy sokra.

Az első héten gyönyörűen és hatékonyan játszott, Bernie és Milos is kapott egy kis eligazítást, hogy merrefelé kellene tartania az útnak és hogy hol járnak azon most.

A második hét két, emlékezetes meccset hozott, olyanokat, amiket beteszünk abba a fiókba, amiben azokat a mérkőzéseket őrizzük, amiknek eredmény szempontjából nagy jelentőségük talán nem volt, de a Fed-mítoszhoz sokat hozzátettek.

Tsongával az elmúlt két évben mindig szoros meccseket játszott Rog, nem lehetett másra számítani most sem. Tsonga fogadásai rengeteget fejlődtek, Fed prüsszkölt is, hogy nem elég a nagy szerva, most még ez is, ennek ellenére, nem aggódtam egy pillanatig sem.

aofedtsonga

Egyrészt mert Tsonga csak a meccs utolsó háromnegyedére kapcsolt turbófokozatba, de addigra Fed is bemelegedett, az ötödik szettben csodálatos teniszt játszott. A sebesség végig magas volt, az első szervák sajnos nagyon visszaestek a korábbi mérkőzésekhez képest (állítólag Raonic meccs óta hátizomhúzódása van Fednek), és az első két szettben a játék többi eleme is döcögött. De végtelenül egyben volt Fed mentálisan, végig ezen a tornán, a fontos pontokat rendre hozta, hat rövidítésből hatot nyert meg, és nem akármilyen ellenfelek ellen.

Valójában így, ebben a formában, Tsongának csak arra volt esélye, hogy egy hosszú, döntő szettes meccsre kényszerítse Fedet. Ez sikerült is neki, de Fed végül sorozatban tizedik AO elődöntőjébe jutott.aofedmurray2

Itt álljunk meg egy pillanatra. Tíz éve ott van a legjobb négy között a Ausztrál Bajnokságon.

Nehezen felfogható adat.

Az elődöntőben Murray jött. Az AO előtt ezt a meccset sima Murray győzelemnek adtam volna, Fed nem játszott felvezető tornát, az AO agyonlassított borítása teljesen kifilézte Fed játékát, a szervái nem fekszenek itt, a pályát nem tudja átütni, a labdák magasra pattannak… míg Andy stílusának nagyon fekszik a pálya, nem véletlenül játszott már két döntőt itt.

Mire elérkezett a meccs, módosítottam ezen az állásponton, Fed szervái meglepően jól működtek, a labda alacsonyabbra pattant most, amikor néztem, nem volt az az érzésem, hogy erőlködnie kell azért, hogy a labda megfelelő sebességgel érkezzen le a háló túloldalán, sok finomság, amiket évek óta nem tudott itt játszani (nyesések, röpték), előjött újra, 2010-ben játszott utoljára itt ennyire könnyed teniszt.

Sajnos, a meccs éjszakájára nagyon lehűlt az idő, ennek eredményeképpen a pálya és a labdák is lelassultak, ez kombinálva Murray csodálatos szervateljesítményével és a szokásos fogadójátékával, nem sok jót eredményezett: Fed szervája sebezhető volt, míg Murray szerváját három szetten keresztül nem tudta elvenni.

Hogy hogyan lett ebből négy óra és öt szett, az csak Fed zsenialitását dicséri.

Elképesztő volt a második szettes rövidítés, és még annál is inkább a negyedik szett, amelyben a meccsért adogató Andyt brékelte, majd megnyerte a rövidítést is.

Nem nagyon akarom elemezni, hogy miként, és talán nem is kell. Egyszerűen csak nem tudom, hogy honnan van mindez. Hogyan lehet még most is, 31 évesen, 13 tömény év után, miután már nincs rekord, amit meg lehetne dönteni, amikor bármit, de tényleg bármit megtehetne, egy embertelenül felerősödött, felgyorsult mezőnyben, a fénykorukban lévő humanoid formájú egyedek ellen, akik maguk is zseniálisak. A tűz, a tapasztalat, a tudás, az a mérhetetlen tehetség, ami egy emberöltő alatt csak egyszer.

Ez nem az élő legenda, a jövendő ATP nagyfőnök, a saját nagyságában lubickoló, levezető sztár volt.

Ahogy a negyedik szett végén Andyre nézett, úgy nem szeretném, hogy valaha is rám nézzen.

aofedmurray4

Oké, végiggondoltam. De, szeretném.

Ez nem egy tárgyilagos, vagy éppen vicces poszt. Ez egy “csodálatos vagy, és köszönöm, hogy létezel, teljesen nyálas és lehet hogy később letagadom” poszt.

Fogalmam sincs, hogy csinálja.

Az ötödik szettre hullafáradt volt.

És tudjátok mi az igazság? Hogy örültem neki. Mert 31. Mert az első héten játszott három, nagy koncentrációt igénylő meccset. Mert előtte két nappal játszott egy másik öt szettest. Soha nem játszott még két ötszettest egymás után.

Mert az a normális, ha ilyenkor elfárad az ember.

Ha három-négy évvel ezelőtt lenne, akkor azt mondanám, hogy ez egy nagyon biztató évkezdés volt. Sokat dolgoztak a szünetben, mentálisan pedig hihetetlenül egyben van, a motivációval sincs gond. Ha nem jön közbe sérülés, akkor szép és eredményes évünk lesz.

De most van, ezért nem írok semmi ilyesmit. Csak várom a további, emlékezetes, fiókba betevős mérkőzéseket.