Címkék

A US Open után a gépem is bevágta a hisztit, nemcsak egyes barna fürtös egyének (hi, idoaranyos!), és kivonta magát a forgalomból három hétre, fizikai akadályát képezve annak, hogy beszámoljak fentebb nevezett egyén mindennapjairól.

Pedig történt azóta is egy és más, hogy teljes hitetlenkedéssel a szemében (“Mi a manó…? Kiesek? De hát, de hát…. NEM EZT BESZÉLTÜK MEG!”), úgy kizúgott a negyeddöntőben, hogy még a New York-i esőfelhők se tudták követni. A meccs után kétségtelenül szórakoztató interjút adott (“mi vaaaaan? tényleg kiestem? ó, hogyaza…”), és elég gyorsan eljutott addig, hogy ez csak egy anomália, de minimium egy globális összeesküvés része, amiben az összes teniszisten teljes mellszélességgel részt vett és különben is menjenek a picsába.

Elnézett azért még Hollandiába (“kapjátok be”), ahol két nagyon sima meccsen biztosította, hogy a svájci teniszszövetség jövőre is reménykedjen, bár Rog elég gyorsan szétzúzta az álmaikat, amikor végre, valahára, nyíltan kijelentette, amit mondjuk elég nehéz volt nem észre venni az elmúlt években: nem tartja sokra a Davis Kupát.

És ez egy nagyon finom körülírása volt a tényleges helyzetnek, mert valójában úgy tekint rá, mint az osztálykirándulások profi teniszezői megfelelőjére. Buli, haverok, némi bosszúság a hülye osztályfőnök miatt.

Melegség önthette el a szívét a svájci szövetség elnökének a Davis Kupa ilyen jellegű felfogását hallván, akkor pedig még inkább, amikor kiderült, hogy a jövő évi első ellenfél, Svájcban, a cseh csapat lesz. És az esély arra, hogy újabb anomália következzen be meglehetősen… magas.

A hétvége lezárásaként pedig következett a Hiszti, amely során meghallgathattuk, hogy elege van. Sőt. Elege van.

És majd eldönti, hogy mennyire fontos neki az év végi elsőség.

Mivel sok mindenen keresztül mentünk már mi, így ketten, ez utóbbinál sikerült nem hangosan felröhögnöm.

Nem tudom ugyan, hogy mi lett a magával folytatott négyszemközti beszélgetés eredménye, mindenesetre jövő héten, két év után újra indul Shanghai-ban.

Közte készül a decemberi brazil túrára, és a tizenötéves évforduló nagyon jó alkalom volt arra, hogy elsüsse: fel a következő tizenöt évre!

 

 

 

Nem akadályozom meg Rog, sőt, hajrá, de jobb, ha tudod, ha az egészségem engedi, akkor is már csak néhány évet vállalok. A többit magadnak kell megoldanod.