Címkék

, , , ,

Több kérdés is felmerült az olimpia befejezését követően: mennyire csak saját magát győzködte Fed, hogy bőven elég az ezüst, illetve, hogy mennyire tekinti természetes végpontnak a londoni játékokat.

Persze, ez utóbbival kapcsolatban ismertük a korábbi nyilatkozatait, miszerint nincs szándékában még visszavonulni, de nagyon sokáig “2012 London” volt az az esemény, amit a végsőként jelölt meg. A “Quest for Perfection”-ből tudjuk, amikor 2004-ben kiderült, London kapja meg a rendezés jogát, az első dolga volt közölni az édesanyjával, hogy ott akar lenni, mire anyuka megérdeklődte tőle, tisztában van-e azzal, hogy hány éves lesz akkor, mire a válasz az volt, hogy igen, és pont ideális lesz arra, hogy visszavonuljon utána.

Az agy pedig nehezen felejt.

Cincinnati választ adott mindkét kérdésre, a Fed drukkerek számára igen megnyugtatóan: valóban örült az ezüstnek és nem fejezi be. Egyelőre még nem.

De miért is tenné? Az, hogy kiválóan lépést tart a csúcskorában lévő új generációval, nem fejezi ki megfelelően azt, ami az elmúlt egy évben történik. Az is egyre világosabb, hogy a világelsőség nemcsak egy-két hétre kellett neki, ha egyszer már megvan, mindent meg fog tenni azért, hogy minél tovább meg is maradjon.

Novak visszavehette volna az olimpián, nem sikerült neki, visszavehette volna Cincinnatiban, de nem jött össze, legközelebb Sanghajban lesz újra lehetősége rá.

Fed nagyon szép teniszt játszott Cincinnatiban, egy olyan tornán, ahová hazajár, az egyik leggyorsabb borítással rendelkező torna, ahol a többség nehezen alkalmazkodik a 40 ütésváltást lehetővé nem tévő borításhoz és a magas páratartalomhoz.

Fed viszont általában lubickol benne. Most sem volt másként, gyönyörű klasszikus támadóteniszt játszott, rengeteg hálójátékkal, rövid pontokkal, kiemelkedő második szervával. Az első szervája, az egész évhez hasonlóan, önmagában nem volt annyira hatékony, de ez csalóka, mivel a fontos pillanatokban tökéletesen működött, máskor pedig megfelelő előkészítése volt a pontoknak. Ugyan azt írtam, hogy a rövid pontokra törekedett, de a hosszú labdameneteket is nagyon jól oldotta meg, sem a fonákra, sem a tenyeresre nem lehetett panasz.

Jr. Bogomolov, Tomic, Mardy Fish, Stan, majd Novak sem tudott mit kezdeni Feddel ezen a tornán, utóbbi karrierje első bageljét is megkapta Fedtől, aki nem veszítette el a szerváját egyszer sem a torna alatt, az első teniszező, aki így nyer Masterst.

Fed harmadik ezres tornája ez az évben, a hatodik tornagyőzelme, a világranglista pontokat tekintve pedig átlépte a 12.000-es küszöböt. Cincinnatit ötödjére nyerte meg (rekord), ez a hetedik olyan torna, amit legalább ötször sikerült meghódítania (Dubaj, Halle, Wimbledon, Cincinnati, US Open, Bázel, Mesterek Tornája), gondolom, nem kell mondanom, hogy ennyit még soha senki.

Nem igazán tudok már mit mondani Fed teljesítményére, ez az a kategória, amit nem lehetett előre látni, amin nincsen mit elemezni, amit nagyon-nagyon ritkán élhet át az ember, és amikor azt mondom, hogy nagyon ritkán, akkor ezt nemcsak a tenisz világára értem.

De úgy döntöttem, hogy elkényelmesedtünk mostanság, szóval ideje lesz bevetni egy-két olyan dolgot, amin előzetesen izgulhatunk, mivel nem egészséges hosszú évek drukkolási szokásait ilyen hirtelen megváltoztatni.

Igazából akkor éreztem, hogy baj van, amikor 6-0 után nem kezdtem el aggódni, hogy nagy lesz a váltás a második szettben, valamint akkor sem, amikor eljött a TB ideje. Mert nem volt semmiféle kétségem afelől, hogy megcsinálja, ha másként nem, akkor három szettben.

Ez pedig veszélyes.

Szóval, szurkoljunk, hogy az USO-n:

1. ne álljon be a háta,

2. ne legyen rossz a formaidőzítés.

Tudom, hogy nem sok, de ennyit tudtam összehozni hirtelenjében.

Az USO-ig pedig töltsük az időt a tegnapi díjátadó nézegetésével, amin Novak nem tudta tovább titkolni valódi érzéseit Fürtöskéről:

It Is Soooo On.