Címkék

, , , ,

Legyünk őszinték: nem egy egyszerű menet ez a idei Wimbledon, ugye? Mármint nekünk, szurkolóknak.

Kezdődött azzal, hogy Fed az egész salakidényben a korábbi hónapok Fedjének árnyéka volt csak, majd fogta magát és kikapott a halle-i döntőben Tommy Haastól.

Ez utóbbi után minden normális tenisznéző lényegesen lecsökkentette elvárásait Fed idei Wimbledonját illetően.

Hogy aztán rég nem láttot jó játékkal verje Albert Ramost és Fabio Fognini-t, amit persze nem értékeltünk túl, de mégiscsak több eséllyel kecsegtetett, mint a halle-i tenisz.

Aztán Bentó és az “szokásos” két szett hátrányból megnyert meccs, majd a Malisse mérkőzés és a tojáshéjakon lépkedő, karót nyert, oldalra fordulni nem tudó Fed.

Szükség is volt a Misa elleni lazításra, mert jött Novak, körömrágás, vodoo, idegbetegség, pedig lehiggadva és visszagondolva, egy egyértelmű és nem túl szoros meccs volt a Novak elleni.

De hát 2009 óta nem játszott döntőt Wimbledonban, sőt, elődöntőt sem, 2010 AO óta nem nyert GS-t, nyolc döntőt Wimbledonban az Open Erában még nem játszott senki, több győztes meccse van most már a londoni gyepen, mint az eddigi csúcstartónak Pete Samprasnek. És akkor a világelsőség lehetőségét még nem is említettem.

Érthető, hogy a fandom kissé feszült és ideges.

Nem egyszerűsíti a helyzetet, hogy az, aki ellen meg kell küzdenie Fednek a 7, 17, 287 számsorért, nem más, mint Andy Murray, akiről hányszor mondtuk már el, hogy van olyan játéka, amivel GS-t lehet nyerni, csak óriási balszerencséje van, hiszen az első három próbálkozásából kétszer Feddel, egyszer pedig Novakkal találta szembe magát. Borzasztóan nehéz ilyen ellenfelek ellen behúzni az első GS-t.

Változnak azonban az idők, Andy most van a csúcséveiben, kellő tapasztalatot gyűjtött már abban, hogyan kezeljen egy GS döntőt, az év elején Ivan Lendl-t is felfogadta edzőjének, nagyon szeretne végre túllépni a GS-győzelem hiánya miatt okozott árnyékon.

A mostani döntője ugyanakkor meglehetősen a semmiből jött, mármint ha eltekintük attól, hogy évek óta Wimbledonban a legkiegyensúlyozottabb és a játéka fűre termett, de a 2012-es teniszévben eddig nem szerepelt igazán jól, kiugró eredményei nem voltak, sérülései, váratlan vereségei annál inkább.

Fed ugyanakkor a tavalyi US Open óta megfeszítetten, gyakorlatilag hiba nélkül dolgozott ezért a lehetőségért. Ha kívülállóként, más teniszezőt néztem volna végig az elmúlt hónapokban, akkor tudnám, hogy az ilyen hosszabb távú teljesítmények előbb-utóbb GS-ben csúcsosodnak ki. De ha Fedről van szó, nem vagyok kívülálló, és ez egy GS döntő. Ahol el kell felejteni a megelőző hónapokat, de még a megelőző meccset is. Bármi megtörténhet. Ekkora tét mellett pedig még inkább.

Mindnyájan tudjuk, Andynek megvan az a tenisze, amivel meg tudja verni Fedet. És azt is tudjuk, hogy Fednek megvan az a tenisze, amivel meg tudja verni Andy-t.

A kérdés az, hogy a két Történet közül a Sors melyik mellé áll ma vasárnap délután.