Címkék

, , , ,

Elkezdődött Fed legkedvesebb tornája, a tenisz alfája és omegája, Wimbledon.

Rog a szokásos optimizmussal tekint a jövő felé, ha megnyertem hatszor, meg tudom nyerni hetedjére is, ez csak szimpla logika, nem?, mondanám, hogy nem, de ne zavarjuk meg ezen elképzelésében, onnan kell önbizalmat gyűjteni, ahonnan csak lehet.

A tornára való felkészülés rendben haladt,

volt kardigán,

pónilovaglás,

nagyon lájk póló,

családi délután Tim Henmanékkel, és végre egy olyan sorsolás, amiben nincs se Tsonga, se Berdych, se Raonic, se Del Potro.

El se hiszem, hogy egyáltalán létezhet ilyen.

Fed a saját várakozásainak megfelelően kezdte a remélhető menetelését, nekem semmiféle elvárásaim nem voltak, bár azért az sejthető volt, hogy Albert Ramos, aki pontosan két meccset játszott ezt megelőzően füvön, nem fog nagy ellenállást kifejteni.

Sima három bagel is lehetett volna, de kapott a spanyol egy-egy gémet minden szettben, igaz, ettől nem lett boldogabb. Fed a mérkőzést a szerva-röpte gyakorlására használta, ami nem árt, mert Halléban a játékának ezen része katasztrofális volt, és vidámkodásunk állandó jellegű forrása. A körülöttünk ülők furán néztek ránk, hogy mit röhögünk, amikor Fed épp lelkesen feltrappolt a hálóhoz, de néhány másodperc múlva minden esetben igazolást nyertünk.

Nos, egy meccs megvan, még sok van hátra. Remélhetőleg.

Advertisements