Címkék

, , ,

Hál istennek, idénre is túl vagyunk a salakon.

 

Jó, nagy ritkán egész örömteli tud lenni a salak szezon, de ez volt nagyjából… kétszer.

Idén sem állíthatnánk, hogy Fed karrierjének legnagyobb pillanatait élhettük át az elmúlt néhány hétben, nem mintha az eredményekkel szégyenkezni kellene (egy tornagyőzelem és két elődöntő), de különösen a Roland Garros, legyünk őszinték, egy szenvedés volt.

Ebben nyilván közrejátszott a tavalyihoz képet sokkal lassabb körülmények, a tartósan 15-16 fok, a hét végére gyakran jelentkező eső, ami a pályát még lassabbá tette és a kiszámíthatatlan szél.

A mai meccsen sok különös nem történt, Fed szervája nem igazán működött az egész salakos szezonban, és ha Goffinok és Kamkék is különösebb gond nélkül brékelik, akkor a jelenlegi legjobb fogadónak sok gondot ez a szerva nem fog okozni. Innentől kezdve pedig az önbizalom és a játék többi része is visszaesik, amellett, hogy Fed támadó tenisze gyakorlatilag játszhatatlan volt a körülmények miatt, esélye sem volt átütni a pályát, alkalmazni a gyors labdameneteket.

Djokó pedig ebben a típusú játékban jobb, mivel stabilabb, és ma olyan extrán stabilnak sem kellett lennie, hogy sima három szettben győzzön.

Szóval ezen is túl vagyunk, a lényeg viszont most következik.

Fed elmúlt egy éves játéka elvileg jól kell, hogy működjön a füvön, jó formában is van, az önbizalmával sem lenne szabad, hogy gond legyen, elvileg mindennek adottnak kellene lennie ahhoz, hogy végre  értékelhető eredményt érjen el Wimbledonban.

Az egyetlen aggasztó hír az az, hogy Fed a svájci sajtó előtt megerősítette az egész torna alatt kerengő híreket arról, hogy csípősérülése van, hetek óta. Igaz, hozzátette, hogy javul.

Nos, meglátjuk.

Reklámok