Címkék

, , , , ,

A tornák, meglehetősen régóta, megszokott törvényszerűségek között jönnek és mennek, már ami Fedet illeti. Valahogy sose igazi a sorsolás, az idő valahogy mindig olyan, ami neki épp nem jó, biztos, hogy a top 4 másik tagjai elől esnek ki a nehezebb ellenfelek, amikor kellene egy kicsi szerencse az a másik oldalán áll…

Az érzés, hogy a csillagok nem neked dolgoznak állandósult és már el is felejtettük, milyen az, ha főszereplő vagy a történetben.

Hosszú idő után IW volt az első olyan torna, ahol Rog nem valaki más történetének kelléke volt.

Pedig nem így indult ez a torna sem. Fed betegen érkezett Indian Wellsbe, a Kudla elleni meccs előtti este még nem tudta, hogy pályára lép-e.

Végül úgy döntött, hogy ad neki egy esélyt, miért is ne, nincs veszíteni valója.

“Őszintén szólva, nem néztem egy meccsnél előrébb sose. Úgy gondoltam, hogy a Del Potro elleni meccs nagyon nehéz lesz, és miután azon túl voltam, utána csak a Nadal elleni mérkőzsére koncentráltam.

Lehetséges, hogy könnyebben kezeltem ezt a tornát a betegség miatt.  Úgy álltam hozzá, hogy akárhogy alakul, én itt csak nyerhetek. Nem tartottam magam esélyesnek, mivel nem éreztem jól magam. Úgy voltam vele, hogy meglepődnék, ha sikerülne. “

A hét nagy része gyógyszerek és meccsek között telt, minimális gyakorlás mellett. A Bellucci elleni mérkőzésnél úgy tűnt, hogy vége van az útnak, az energiája elfogyott, és nem viszi tovább.

A Milos és a Thomaz ellen kiküszködött meccsek azonban megérték a szenvedést, mert a hét második felére javult a helyzet, a betegség egyre távolodott és engedte, hogy Fed két nagyon jó mérkőzést tegyen le a pályára.

A Delpo elleni győzelmet sem becsüljük le, de a nagyobb fegyvertény kétségtelenül Rafa legyőzése volt.

Esős, hideg, szeles idő köszöntött ránk szombat délután és kivételesen ez azt jelentette, hogy a teniszistenek Fednek kedveztek.

A hideg miatt a labda alacsonyabbra pattant, a szél miatt Rafa pörgetései nem működtek annyira, a második szett elején a hurrikánjellegű légmozgással Rafa nem tudott mit kezdeni.

“Túl későn kapcsoltam. Ilyen körülmények között agresszívebben kellett volna játszanom. Túl későn jöttem rá, hogy milyen taktikával kellene játszanom ahhoz, hogy több esélyt teremtsek magamnak a meccs megnyerésére. Ilyen körülmények mellett nem lett volna szabad az alapvonal mögött állni és arra várni, hogy a fonákjára üssem a labdákat, a labda alacsonyan maradt, és nem volt semmim, amivel gondot okozhattam volna neki. Nem jó taktikát választottam.”

Fed viszont pontosan tudta, hogyan kell ilyen hideg, szeles időben játszani, a második szett elején helyenként hihetetlen volt, hogy hogyan tud úgy ütni, mintha nem is lenne éppen homokvihar körülöttük.

Ezen meccsen minden működött, amin az elmúlt, azt hiszem, nyugodtan mondhatjuk, másfél évben dolgoztak. A kifelé vágott, sokfelé helyezett, kifejezetten erős szervák, a hihetetlenül feljavult második szervák, az állandó támadó-mód, az,  hogy szinte mindent felszálló ágban üt meg, a  gyakori és extra-hatékony hálójáték, a stabil fonák.

Mind olyan, amit először 2011. nyarán láthattunk, bizonytalanul, döcögősen, bátortalanul, tétován. Most pedig olyan természetességgel, hogy már nem kell gondolkoznia sem rajta.

Kénytelen vagyok azért azt sem elhallgatni, hogy voltak olyan ütésváltások, amik az AO döntőt idézték, szerencsére itt csak néhány labdamenet erejéig, de legalább ilyet is tud.

Novak szelleme másban is érezhető volt Fed játékában. Egyrészt egyértelműen ráment Rafa fonákjára mind a szervákkal, mind az alapütésekkel, másrészt nem idegesítette magát azon, ha brékelődik. Mert ez egy Rafa elleni meccsen törvényszerű, mindenkinek. Viszont a közel sem acélos második szervája vígan támadható, és nem kerül akkora erőfeszítésbe brékelni, mint John Isnert. És mindig jól jön egy duplabrék.

Rafa brékelte Fedet mindkét szettben, az első szettben Fed később visszabrékelt, a másodikban pedig duplabrékelőnyben volt, a meccsért szervált épp. A második meccsért szerválást kötelező volt hozni, ha nem jött volna össze, bármi lehetett volna, meg is küzdött vele Fed rendesen, de egy brutális labdamenet végén Rafa a hálóba küldte a labdát, így 40-30. Majd esőszünet.

Szerencsére nem tartott sokáig, és Fed egy ásszal lezárta a meccset, 2004. Miami után először nyert Rafa ellen szabadtéri keménypályán.

Így jöhetett a döntő és John Isner, a top tíz új tagja, a világelső legyőzője, aki először ismerhette meg, milyen érzés MS döntőben játszani.

Sem Fed, sem Isner nem játszottak olyan jól, mint az előző meccsükön, de az a szerencse, ami előző nap Isnert segítette a TB-ben, most Fed mellé állt.

Ami talán nem is a szerencse, hanem valami teljesen más. Az önbizalom az égiekre is hat.

MIndenestre a világ legmókásabb TB-jében, amit nem is igazán tudom, hogy nyert meg bármelyikük is, egy nagyon egyszerű Isner hibát Fed 7-7-nél kihasznált, és 9-7-re hozta a szettet. Isner menetelése eddig tartott, Fed már az első szettben is jól fogadott, a másodikban meg pláne, Isner pedig egyre többet rontott, duplabrékkel Fed nyerte meg idén végül Indian Wells-t.

2004, 2005 és 2006 után, még senki sem nyerte meg IW-t négyszer, tizenkilencedik MS győzelme ez.

A konfettik továbbra sem a barátai.

Advertisements