Címkék

, ,

Azért igazán jó dolog, hogy Fed tizenhárom év profi karrier és tizenhat GS után is talál olyan dolgokat a teniszpályán, amikért még küzdeni is hajlandó, szerencsés tulajdonság ez. Igaz, ezen dolgok száma évente körülbelül három-négyre csökkent, de sebaj, mert legalább emlékezetes pillanatokat eredményeznek és mi is jól szórakozunk.

És még az is van, hogy azért, mert úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretnénk.

Amikor Fed a párizsi torna kezdetén kifejtette, tulajdonképpen szégyen, hogy ezt a Masterst ő még sose nyerte meg, sőt, még csak döntőbe se került itt, a rutinosabb Fed-nézők már nagyjából sejtették, hogy mire lehet számítani.

Fed nyafizot ugyan egy kicsit a tavalyi extragyors és éppen ezért a nézők körében osztatlan sikert aratott pálya lelassítása miatt, de ezen hamar túllépett, és olyan játékstratégiával játszott az elmúlt héten, mintha ez egy gyors pálya lenne.

Tanulság: a fedett pálya valójában mindig gyors, csak a fokozatok között van különbség.

Rog természetesen francia ellenféllel indított, olyan jól bejött ez már máskor is, szerencsére cukifej Mannarino nem képvisel olyan játékerőt, hogy a hazai pályát ki tudta volna használni. Ha már belejött, Fed a következő körben újabb francia játékos ellen lépett pályára, Ricsi viszont már nem tartozik a könnyű falatok közé, legutóbbi meccsüket példának okáért a francia nyerte (idén Rómában), Fed fedett pályán azonban külön kategória, Ricsi megtett mindent, jól is játszott, még sem nyert szettet sem.

Menetrendszerűen érkezett ezután egy gyengébb meccs, Monaco ellen Rog szenvedett rendesen, nem fekszik neki az argentin játéka, és nagyon sok volt a ki nem kényszerített is, csak azért nem mondom, hogy felejtsük el, mivel Rog karrierjének nyolcszázadik győzelme volt ez, ami nagyon sok, mindösszesen hatan voltak eddig, akiknek sikerült elérnie ezt a számot (Edberg (806), Agassi (870), McEnroe (875),  Vilas (923), Lendl (1071), Connors (1242).

Az elődöntőben az utóbbi időben magára találó Berdych következett, aki az elmúlt négy meccsükből hármat megnyert, szóval kötelező volt a győzelem, különben kezdett volna egyoldalúvá válni a történet. Ezzel Fed is tisztában volt, borzasztóan összeszedte magát, kihasználta minden előnyét a fedett pályának, TBird csak statiszta lehetett, két szettben győzelem.

Így Fed végre pontot szerzett a tavalyi évhez képest (tavaly elődöntőben Monfilstól kapott ki itt), emellett karrierje során először döntőzik Párizsban és ő lett az első olyan teniszező, aki mind a kilenc Masters torna döntőjébe bekerült.

Természetesen Fed nem ezért jött ide, ő a trófeát szeretné, ez viszont nem lesz egyszerű feladat.

Rognak ugyanolyan tökéletesen kell játszania ma, mint tegnap, ha el szeretné hozni a kupát Jo-Wilfired Tsonga elől, aki öldöklő küzdelemben, döntő szett TB-ben nyert az elődöntőben John Isner ellen, az eksztázisban lévő közönség biztatása mellett.

Nem kérdés, hogy a francia a döntőben is számíthat a honfitársaira, az utóbbi időben Fed – Tsonga meccsek egyébként is gyakran voltak kiélezettek, és nem egyszer értek véget vereséggel Fed számára.

Nem lesz tehát könnyű, de egy párizsi címért meg kell küzdeni. Fednél jobban ezt senki sem tudja.

Lazításként a döntő előtt itt egy videó, ami kiváló érzelmi zsarolási alapanyag lesz az ikreknek néhány év múlva:

www.dailymotion.com/video/xmaj38_rogerpardy_sport 

Advertisements