Címkék

Ritkán szoktam nem tenisz témájú posztokat írni, most mégis megteszem. Hiszen New York, és egy olyan esemény évfordulója, amely, úgy gondolom, mindnyájunknak meghatározó volt.

Emlékszem, amikor felmentem az Index címoldalára, és percek kellettek, mire felfogtam, mit látok. Emlékszem az sms-ekre, a beszélgetésekre, arra, hogy az előadás nem a tananyaggal, hanem azzal kezdődött, hogy beszéljünk arról, mi történt, a közvetítésekre, arra, hogy ahhoz is idő kellett, hogy megértsük, mennyire húsbavágóan rettenetes ez az egész.

Emlékszem a Harmadik Műszak harmadik évadára, és emlékszem James Hanlon, Jules és Gedeon Naudet megrázó dokumentumfilmjére.

Arra az érzésre, hogy tudod, mostantól kezdve nincsen olyan, hogy soha, hogy a bármi létezik.

Manapság már nem is emlékszünk arra, milyen volt a világ szeptember 11-e előtt, már nem ismerjük azt a hamis biztonságérzetet, amiben a föld ezen része majdnem két évtizedig élt. Az a világ eltűnt a tornyokkal együtt, és átadta a helyét a 2000-es évek útkereső, sötét, illúziók nélküli éveinek.

Sok minden történt azóta, hogy a gépek becsapódtak a tornyokba, Afganisztán, Irak, Guantanamo, túlkapások, sok mocskos dolog, de most, egy nap erejéig ne foglalkozzunk azzal, hogy ez egy összetett, nem fekete – fehér, és korántsem egyértelmű történet, ahol csak egy igazság van.

Felejtsük el ezt most, és menjünk vissza oda, amikor még az őszinte döbbenet, düh és fájdalom volt. Az első reakciókra és az első napokra. Mert az volt a valódi. Az emberektől, nemzetektől, politikától, történelemtől független valóság.

( Fedeseknek különösen ajánlott. Nagy hangerőn 😉 )

Advertisements