Címkék

, , , , , , ,

Lehet, hogy gyakrabban kellene kérnem Rogtól, mert nemhogy két szettet, hanem rögtön hármat is végigkoncentrált a második, Dudi Sela elleni meccsén. Tudom, most többen elhúzták a szájukat (Dudi Sela…), de tévednek, mert ez volt az igazán nagy teljesítmény.

Mint mondani szokás, a játékosok nem voltak egy súlycsoportban, de annyira nem, hogy néha fájt a szívem Dudiért. Fed ugyan nem ütötte le a pályáról, és voltak Dudinak is szép pontjai, de valahogy mégis az volt az ember érzése, hogy alázást lát a pályán.

Mert Dudinak a lelkét ki kellett futnia egy-egy pontért, Fed pedig egy perc alatt hozta a saját adogatójátékait, és amikor úgy döntött, hogy itt a ideje, emelt egy kicsit a tempón és brék. Az utolsó szettben pedig egy-két gém erejéig bemutatott néhány varázsütést is (és szándékosan szivatott mindenkit, mert direkt nem ütött tweenert, akkor sem, amikor teljesen adott volt hozzá minden), hogy a közönség is örüljön egy kicsit.

Egyébként Fed ezen a meccsen az alapvonaljátékot gyakorolta, ritkán lépett előrébb, a szerva jóval jobb volt, mint az első meccsen, és köszönhetően annak, hogy nem kalandozott el egy percre sem, az egész találkozó egy óra tizenhét percig tartott.

Voltak persze hibák, viszont most előjött az az érzés, ami az RG óta egyszer sem, miszerint kézben tartja a dolgokat, nem idegeskedik, tudja, mit miért csinál és végig ott van a meccsben, nemcsak a szép új ruháját jött el megmutatni nekünk.

A nyugodt szórakozásunkat a második szett közepén némi törülköző alatti jobb térd masszírozás, és igyekszem nem rátenni a súlyt a jobb lábamra, ha nem muszáj Fed magánszám zavarta csak meg. Rog némiképp értetlen arckifejezéséből (mi a manó, ez most miért fáj?), azt a következtetést vontam le, hogy ez új fejlemény volt, de remélhetőleg csak átmeneti és semmi hosszabb távú következményekkel nem járó epizód.

A meccs feel-good jellegét fokozta, hogy a kiscsajok is kilátogattak megnézni aput, az utolsó szett végén tűntek fel, és Fed által továbbra sem tagadhatóak le.

A harmadik körben Fednek Marin Cilic következik. Másfél évvel ezelőtt gyomorgyörccsel és sűrű imádkozás mellett készültünk volna erre a meccsre, hat hónappal ezelőtt pedig vidáman, könnyed léptekkel és szívvel.

Most egyik érzés sem keríthet hatalmában minket, inkább az óvatos, mindenre fel kell készülnünk hozzáállást ajánlanám.

Marin ugyanis az utóbbi két hónapban lassan kezdi magát összeszedni, Hamburgban negyeddöntős volt (Misától kapott ki), Umagban döntős (Dolgopolov győzte le), Montreálban tizenhat között Novak állította meg, de az első szettben komoly gondot okozott a szerbnek. A US Openen eddig a következő évek leendő ellenfeleit aprította, Harrison és Tomic se tudott túl sokat hozzátenni a meccshez, és mindkettejük egybehangzó véleménye szerint, erről nem ők tehettek, egyszerűen nem tudták a saját teniszüket játszani.

Marin szervái kifejezetten jók most, és az ütéseinek van ereje, de azért a 2010-es AO forma még odébb van, és szerintem arra is lehet számítani, hogy kellő lelki ráhatással az elmúlt másfél év bizonytalanságai is gyorsan visszajönnek majd.

Ha viszont az ellenfél sikeresen elhiteti vele, hogy van keresnivalója és némi önbizalomnövelő csapkodást is ad mellé megerősítésként, onnantól kezdve akármi történhet.

De azt mondom, épp itt az ideje, hogy elkezdődjön a US Open, és ki lenne erre alkalmasabb ellenfél, mint egy lájtosabb, jól szerváló, pályáról leütő típusú játékos?

Advertisements