Címkék

, , ,

Kell még egy kis idő ahhoz, hogy ez a meccs leülepedjen, és visszanézni sem ártana, mert nem biztos, hogy minden úgy ragadt meg, ahogy az történt, de ami biztos: első rangú szerva, atombiztos védekezőjáték, a ritmus állandó váltakoztatása, semmi kihagyás, és rettenetesen okos, érett, a tizenhat GS minden tapasztalatával felvértezett játék.

Mondtam, hogy nagyon készül 🙂

[3] R Federer (SUI) d [2] N Djokovic (SRB) 76(5) 63 36 76(5)

És egy igazi klasszikus meccs.

A meccslabda, az, ahogy a közönség a nevét skandálja és a meghatódottság:

Néha-néha felteszi magának a kérdést az ember lánya, hogy miért is csinálja ezt, miért drukkol, miért nézi. És aztán jön egy-egy ilyen meccs, és újra megérti, hogy miért.

Köszönöm, Rog. Újra és sokadszorra.

(Novaknak pedig üzenem, hogy félelmetes volt az, amit ebben az évben eddig véghezvitt, és azt is, hogy sajnálom. Nincs miért szégyenkeznie, és nagyon megérdemelte volna ezt az RG címet. De ma volt valaki, aki jobb volt. Lesz majd olyan is, amikor nem lesz.)

Advertisements