Címkék

, , , , , , ,

2006 RG. Roger Federer, Rafael Nadal, David Nalbandian, Ivan Ljubicic.

Az utolsó alkalom, amikor az első négy kiemelt jutott egy GS elődöntőjébe.

De ezt megelőzően is mindössze háromszor került sor erre az eseményre (1992 USO, 1995 W, 2005 AO), ma pedig ötödjére következett be, hogy a legjobb négy csaphat össze a döntőbeli helyekért.

A közülük hármaska szettveszteség nélkül menetelt be a legjobb négy közé.

Nyújtsa fel a kezét, aki erre számított a sorsolás ismeretében.

Tegnap Rog LaMonffal találkozott, immár harmadjára a Roland Garroson az elmúlt négy évben, a végeredmény pedig ugyanaz lett, mint ami a másik két meccsen volt.

Hatalmas szél kerekedett a találkozó idejére, ez rányomta a bélyegét a meccsre, két szetten keresztül nem szólt másról a történet, mint hogy kinek jobbak a túlélési ösztönei. Nem meglepően Fedé volt a jobb, bár a szerváját rendesen aláásta a szél és a megszokottnál több hibával játszott, azonban hamarabb alkalmazkodott a körülményekhez, mint Monfils. Aki valójában nem alkalmazkodott egyáltalán.

A harmadik szettre csendesett a szél, így egész élvezetes játék jöhetett létre, de Fed szettgyőzelme igazán sosem forgott veszélyben, a TB-ben esélyt sem adott Monfinak.

Fed a meccs után újabb bizarr sajtótájékoztatót adott, amiben kifejtette, nagyon elégedett, mert úgy játszik, ahogy szeretett volna játszani, szerváláskor nem okoz gondot oda elhelyezni, ahová akarja, fogadáskor pedig olyan, mintha több ideje lenne az ütés megválasztására. Úgy tűnt, hogy ő se nagyon érti, miért van mindez, de nagyon örül neki.

Kifejtette továbbá, neki nem az számít, hogy megszakítsa Djokó sorozatát, hanem csak az, hogy döntős legyen, mert már rég volt az.

Mindez talán meggyőzőbb lett volna, ha nem említette volna meg többször is, mennyi minden múlik Novaknak ezen a meccsen. És hogy mindig szoros meccseket szoktak játszani. És hogy Djokónak talán segíteni fog az, hogy nem arra kell koncentrálnia, hogy mi van a sorozattal, hanem arra, hogy legyőzze őt. És hogy van két napja, hogy kitaláljanak valami jó kis játéktervet.

Jup. Fed is on a mission.

Hogy mindez mire lesz elég, ez már más kérdés, a magam részéről mindössze annyit kérek, hogy játsszon jól. A többi mellékes.

Novak közben az elmúlt öt napban végigjárta Párizs összes valamire való szórakozóhelyét (a tweetjei alapján), miközben jókat röhögött a hat szerencsétlenen, akik képesek voltak teniszezni ebben az időben.

Igen, ma is szép nagy szél kerekedett, ezzel mind Marinak, mind Rafának meg kellett küzdenie, mindketten sikeresen tették ezt.

Mari ugyan a mostanság szokásos duplabrékhátránnyal indított, de három lett a vége, szettet sem veszített Chela ellen. A meccs után Mari közölte, nem azért szenvedte végig az elmúlt négy-öt napot, hogy örüljön egy elődöntőnek.

Pedig nem kellene ezt lebecsülni, hiszen Mari ilyen messzire még nem jutott el ezelőtt a Roland Garroson.

És márcsak azért sem kellene, mert Rafa aligha fogja megtenni azt a szívességet, hogy kikap pénteken.

Az élet nagy kérdésein töprengő világelső a maximum karmok nélküli kiscicát idéző Söd ellen először mutatta meg az idei Garroson, hogy hogyan is tud teniszezni.

Robint ugyan nagyon zavarta a szél, a szervája gyakorlatilag megszűnt létezni, de nemcsak emiatt nem tudott lépést tartani Rafával két szetten keresztül, és valójában a harmadik szettben sem volt esélye, hiába lett rövidítés a vége.

Annyi történt mindössze, hogy Rafa akkora időzíti a formáját, amikorra azt kell.

Reklámok