Címkék

, , , ,

Sok-sok éve már annak, hogy néztem egy teniszmeccset, és arra gondoltam,  itt most valami olyan történt, ami több, mint maga a sport. Mert volt valaki, aki olyan dolgokat művelt a teniszpályán, hogy belédszakadt a szusz, és pontosan érezted, hogy itt és most nemcsak arról van szó, hogy valaki félelmetesen jól játszik. Hanem arról, hogy valaki újabb dimenziót nyitott abban az ősrégi történetben, hogy mire képes az ember, és a sportág lépett egy szintet. Mert most már tudjuk, hogy igen, ez is lehetséges.

Néztem Djokót Madridban és Rómában, és számomra is váratlanul, ez az érzés jött elő. Amikor először felszisszensz egy-egy pontnál, majd csak csendben nézed, ahogy játszik, úgy, hogy közben kikapcsol a világ.

Mert azt még a képernyőn keresztül is érezni lehet, amikor valakinek sikerül a teljes harmónia állapotát elérnie, amikor nincsen felesleges mozdulat, amikor minden testrészed, és annak megnyújtásaként az ütő és a labda, azt csinál, amit te akarsz.

Amikor olyan ütéseket ütsz folyamatosan, amiket előtte soha senki.

A legutóbbi teniszező, akinek ezt sikerült elérnie, azóta már legenda, és a legnagyobbak legszűkebb körének tagja. Djokó egyelőre még csak két GS-nél, valamint sorozatban 39 győztes meccsnél tart.

És ő a harmadik, aki egynél többször verte meg Rafát salakon.

Igen, Rafa idei salakos szezonja nem úgy sikerült, ahogy azt tervezte, az RG-re felvezető tornák közül Monte Carlón és Barcelonán kívül nem sikerült többet nyernie, a döntőben mind Madridban, mind Rómában útját állta Djokó 2.0. Aki szettet sem engedett Rafának és sorozatban négy döntőt nyert Rafa ellen.

Ilyesmit sem sokan mondhatnak el magukról. Konkrétan Djokón kívül senki sem.

Mit is szoktak mondani alapvetésként, ha az ember arra adja a fejét, hogy sporttal foglalkozzon, bármilyen formában?

Semmit sem szabad lebecsülni, és semmit sem szabad túlbecsülni.

Lebecsülni azért nem, mert akárhogy is nézzük, rettentően fájó vereségek ezek Rafának. Rafa most van a csúcson, képeségei teljes birtokában, és most veszít egyre több tért, immáron tenisz-személyiségének alfáját és omegáját jelentő salakon is. Persze, ezeket a fájó vereségeket ismerjük mi is jól, lásd 2008 Wimbledon, 2009 AO, de, érzésem szerint, azt, amit most Rafának át kell élnie, Fednek sosem kellett.

Mert jelen pillanatban nem arról szól a történet, hogy jött valaki, aki kioltja minden erősségedet, és felnagyítja minden gyengeségedet, és foggal-körömmel harcolva, de végül alulmaradsz. És nem is arról, hogy erővel, esélyt sem adva, leütnek a pályáról.

Nem, Rafa, amikor átnéz a túloldalra és megpróbálja a lépést tartani Djokóval, a saját játékstílusát látja egy jobb, komplettebb verzióban. Olyanban, amit ő soha nem fog tudni létrehozni.

Djokó a Rafánál hatékonyabb első és második szervájával levesz saját magáról egy csomó mentális terhet, nem görcsöl azon, hogy jaj, most kellene egy nagyon jót ütni. A fogadó játéka jelen pillanatban kétségek nélkül a legjobb a mezőnyben. Rafa első szerváinak döntő többségét visszaadja, a másodikon röhög.

Kétkezes fonákjával gond nélkül kezeli Rafa pörgetett, vállhoz érkező labdáit, megszelidíti őket, és a következő ütésre már röviden és letámadhatóan érkezik vissza a labda Rafától. Borzasztóan stabil, visszaad mindent, amit Rafa felé küld és a végén Rafa lesz az, aki hibázik. Villlámgyorsan vált ritmust, a legyorsításai Fed fénykorát idézik, de Fed teljesen másként építette fel a pontokat, Djokó tizenakárhány ütéses, piszok gyors labdamenet végén pakol rá még egy adagot, úgy, hogy Rafa rendre lemarad.

Persze mindenek a lábmunka és az erőnlét az alapja, Djokó Team ezeken a területeken is lépett egy szintet, leszedtek Djokóról minden felesleges súlyt, borzasztóan vékony és inas, a testalkata pedig mindig is optimális volt a teniszre.

A tény, hogy a saját játékod továbbfejlesztett változatával vernek meg sorozatban, és te pedig nem tudsz váltani, pedig muszáj lenne, nos, ennek a hatását nem szabad lebecsülni.

De túlbecsülni sem. Hiszen lesz majd olyan idő, amikor a rövidítés néhány centivel rövidebb lesz, mint kellene, a tenyeres néhány centivel hosszabb lesz, mint kellene, jönnek sérülések, mentális fáradtság, gyors pályák, család, megszervezni való tornák, egy kivételes napot kifogó ellenfél, lassan, de biztosan megkopó önbizalom. Rafa pedig nagy játékos, rutinnal, akaraterővel, és ha már más nem marad, a Chatrier-n minden apró kis homokszem az övé.

Így lesznek még Rafa GS győzelmek, minden emberi számítás szerint legközelebb két hét múlva, lesznek nagy örömök, és még az is lehet, hogy a világelsőségről sem kell lemondania.

De egy biztos: mind Djokónak, mind Rafának elkezdődött.

Reklámok