Címkék

, , , , , , ,

Másfél hét, számtalan női és férfi meccs után, eljutottunk végre oda, hogy a lányoknál győztest avathattunk, míg a fiúknál már csak ketten vannak talpon. Valójában egyik mezőnyben sem született meglepetés, legalábbis a párosítások ismeretében.

A lányoknál Masa és Vika esett egymásnak, a férfinézők legnagyobb bánatára nem úgy, de akik látták a belorusz lányt játszani a héten, azok tudták, hogy sok babér a korábbi világelsőnek nem fog teremni.

Vika nyerte már meg egyszer ezt a tornát, és akkor mindenki úgy gondolta, hogy egy nagy karrier első lépéseit követhetjük figyelemmel. Hiszen aki így tud játszani keménypályán, és ennyi akaratereje van, az nem kérdés, hogy egyszer GS-győztes lesz. Nem így történt, Vika teljesen elveszett leginkább a saját gondolatainak útvesztőjében, de mintha mostanság változás állt volna be: már nem hisztizik, higgadt marad, nem veszíti el a fonalat egyik pillanatról a másikra. Ugyan a most következő salakszezon nem neki kedvez, de bízom benne, hogy végre elindul azon az úton, amire képes lenne, és örülhetnénk végre egy olyan fiatal teniszezőnőnek, akiben benne van a többszörös GS-győztesség és világelsőség lehetősége.

A férfiaknál Mardy próbálta megállítani a Djokó gyorsvonatot, és bár a végeredmény simának tűnik, a meccs nem volt az, Mardynak sok lehetősége lett volna elbizonytalanítani Djokót, de hát Mardy olyan, amilyen, és rendre elpuskázta ezeket. Djokó viszont határozottan fárad, bár az önbizalma továbbra is az egekben.

A második elődöntőn Rafa találkozott Feddel, ez a történet azonban meglehetősen rövidre sikerült, aminek a jelenlévő nézők nem túlzottan örültek, de most az a kivételes alkalom állt elő, amikor Fedet még a közönség biztatása sem segítette át a holtponton. Vagy inkább holtmeccsen.

Feltettem a kérdést a Simon elleni meccs után, biztos, hogy ez most jó nekünk, és sajnos nem véletlenül. A két nap kihagyás és a tény, hogy az előző három meccséből kettőt nappal, egyet pedig hajnal egykor játszott, Fedet teljesen felkészületlenné tették erre az esti meccsre, és bármiféle ritmus, amit sikerült összeszednie az elmúlt napokban, eltűnt.

Az pedig az álmoskönyv szerint nem sok jót jelent, ha teljesen szétesett játékkal kezdesz el egy két nyert szettre menő meccset, egy piszok lassú pályán, Rafael Nadal ellen. Mindezen tényekkel Fed is tisztában volt, és mivel úgy döntött, hogy neki ugyan nem lesz itt ideje arra, hogy valahogy összekaparja játékának Dubajban nyaraló elemeit, így azt a megoldást választotta, amit minden magára valamit is adó tizenhatszoros GS győztes választott volna: hisztizett egy sort.

Pedig az első szerva annyira nem is volt most rossz (relatíve persze…), csak a pálya lassúsága miatt Rafa könnyedén befutotta az összeset, a fonák is úgy ahogy elment, a tenyeres viszont egy katasztrófa volt, és ezen túlmenően sem érezte sem a pálya, sem a játék ritmusát. A tenyeres nem működésén teljesen felhúztuk magunkat, és a második szettben már csakazértis tenyereseket ütöttünk, igaz, hogy nem ment, meg olyan helyzetből is, ahonnan nem is volt esély, hogy menjen, de hát, kapja be ez a pálya, ez a nyomcsi tenyeres, meg PaulA, meg Rafa, meg az égiek, de főként a tenyeres.

Rafa meglehetősen rezignáltan vette tudomásul az eseményeket, az első szettben még rendesen játszott, a másodikban már nem, totál feleslegesen nem fárasztja magát, de kissé azért csalódott volt, hogy most nem mutathatja be, hogy pedig már tök jól játszik. A meccs után diplomatikusan csak annyit mondott, hogy Fed többet hibázott a második szettben, mint amennyit szokott.

PaulA kevéssé volt elragadtatva Fed magánprodukciójától, kifejezett érzelmeket láttam az arcán, igaz, azok sok jót nem ígértek Fed számára. Ha nem lenne úriember, biztos vagyok benne, hogy már az öltözőben leüvöltötte volna a fejét, így valószínűleg csak a szállodában került erre sor.

Ezzel Fed számára végetért a keménypályás tavaszi szezon, és nem volt ám rossz tavasza úgy egyébként, tavalyhoz képest például ég és föld, tekintve hogy 2010-ben Indian Wellsben Bagdától kapott ki a második fordulóban, míg Miamiban Berdie-től a harmadikban, és a játék, amit bemutatott (kivéve ezt az utolsó meccset), összehasonlíthatatlanul jobb volt, mint az elmúlt négy év ezen időszakában.

Szóval ha túljut a hisztin, egészen kedvező előjelekkel vághat neki kedvenc borításának…

Ma pedig presztizsharc következik Rafa és Djokó között. Djokó nyilván mindent meg fog tenni azért, hogy sorozatban másodszorra is elverje Rafát, és így összeszedjen némi pszichológiai előnyt a salakszezont megelőzően, míg Rafa legalább ennyit meg fog tenni azért, hogy ez ne következhessen be.

Indian Wellshez képest közeledett egymáshoz a két teniszező játékának színvonala, Rafa jobb lett, Djokó pedig rosszabb, így jelenleg számomra ezen meccs kimenetele a megjósolhatatlan kategóriába tartozik, ezért nem is teszek semmiféle kijelentést a győztes személyére vonatkozóan.

Advertisements