Címkék

, , , , , ,

A végére értünk az AO-nak, már csak egyetlen meccs van hátra. Ketten készülődnek arra, hogy vasárnap hazai idő szerint délelőtt fél tízkor, ottani idő szerint este fél nyolckor kimenjenek a Rod Laver betonjára és megtegyenek mindent azért, hogy ne a másik legyen az,  aki az év első GS-ét nyeri.

Legutoljára 11 GS-sel ezelőtt történt az meg, hogy a vasárnapi fellépők egyikét sem hívják Rafael Nadalnak vagy Roger Federernek.

Helyettük két olyan teniszező vívja majd a döntőt, akik nagyon tehetségesek, akik évek óta mindig ott vannak közvetlenül Fed és Rafa mögött, akiktől annyi lehetőséget vett el az a tény, hogy két korszakos teniszező mellett kénytelenek eltölteni legjobb éveiket, hogy már összeszámolni sem érdemes.

Az egyiküknek a negyedik GS döntője lesz ez, ebből egyet sikerült megnyernie, a másik kettőben egyszer Fedtől, egyszer Rafától kapott ki.

A másik a harmadik GS döntőjére készül, az első két alkalommal Fed esélyt sem adott neki arra, hogy nyerhessen.

Mindkettejüknek hatalmas lehetőség ez, amit nagyon megérdemeltek már. Örüljünk hát nekik.

Mari az elődöntőben a torna egyik nagy felfedezettjének számító Alexandr Dolgopolovval találkozott. Dolgiról írtam már, a srác egy rémálom, üt mindent, ami a teniszkönyvekben benne van, meg azt is, ami nincsen, és mindezt valami hihetetlenül egyedi, teljesen WTF-technikával. Mari se igazán tudta, hogy mit kezdjen ezzel a félresikerült jelenéssel, megszenvedett vele rendesen, de végül, mivel neki van “B” és jó napjain “C” játéka is, nem jutott Bo Carl sorsára.

Az elődöntőben sem volt egyszerű skót lovagunk helyzete: Ferru beindult, futott, rohant, galoppozott és közben fantasztikusan játszott, szóval megdolgoztatta Marit rendesen. De nem is volt ezzel semmi baj, Mari be lett kalibrálva a döntőre, a lábai meg bírják, most fejben is a pályán van, jajistenemgsdöntő.

A döntő másik szereplője kellemesen eljátszogatott  holmi Troickikkal, meg Berdie-kkel, hogy aztán hirtelen szembetalálja magát Feddel. De Djokó nem esett kétségbe: hozta ugyanazt a magas színvonalú, nagyon stabil, nagyon pontos, hosszú labdás, jó szervás játékát, amit az egész tornán játszott.

Fed meg…

Nos. Szeretném mindenki figyelmét felhívni két dologra.

1. Ezen az AO-n rengeteg a brék. És kevés az ász. Egyik sem véletlen.

2. A négy elődöntős mindegyike alapvonalas, futkosok, mint a kisnyúl teniszt játszott. Ez sem az.

Sajnos egyetlen Rogunk ez utóbbi játékban már nem tudja felvenni a  versenyt egy piszok jó Djokóval szemben, de azért hősiesen próbálkozott. Voltak is lehetőségei, és legyünk őszinték, egy 16x GS győztesnek illik egy elveszített első szett után 5-2-nél kiszerválni a második szettet. És a harmadik szettben a visszabrék után foggal-körömmel legalább TB-re kihozni a szettet. Szerva nélkül azonban, mindez nem egy egyszerű dolog.

De mindettől függetlenül ne legyenek kétségeink: Djokó jobb volt.

Fed nem élete játékát játszotta ezen az AO-n, olyan jó közepest megszavazok neki, de azt se mondhatnánk, hogy pocsék lett volna. A pocsék az az, amit tavaly Wimbledonban művelt. Írtam már ezt korábban is, de a végére egyértelmű lett: a fedett, illetve gyors pályákon kiválóan működő vágott szerva itt gyakorlatilag használhatatlan volt, innentől kezdve nem volt mire felépíteni a kétcsapásos pontokat, nem volt mire hálóra futni, a pálya lassúsága miatt nem lehetett igazi erőt belevinni az ütésekbe, nem lehetett lezárni a labdameneteket néhány ütésen belül. És azok a teniszezők akik képesek hosszan, alapvonalról játszani, ki is használták ezt. Lásd Simon, lásd Djokó. És hirtelen, GS közben átváltani egy, az elmúlt hat hónapban gyakorolt stílusról egy másikra… ez idén egy elődöntőre volt elég.

Fed küzdött becsülettel, minden szett eltartott egy óráig, szóval semmit sem hányhatunk a szemére, most ennyire futotta.

A csalódottaknak, sohanemfoggstnyerniseknek pedig a következőt üzenném: Fed nyilatkozataiból kiderült, hogy neki az AO volt az év vége, a egész keménypályás szezont egy egészként kezelték. Most jön majd a pihenés (a WTF után csak egy hét szünete volt), és az alapozás nagyobbik része. Mindenki emlékezzen vissza akkor erre az elmúlt hat hónapra. A tornákra, a döntőkre, a győzelmekre, a top 10 elleni mérlegre, arra, hogy hány meccset veszített el. Majd tegye mellé az évek számát és a kilométeróra-állást. És hagyja abba a nyavajgást.

Mari-Djokó. Ideje volt már.

Advertisements