Címkék

, , , , ,

A nekünk végtelenül rossz időpontban zajló dohai tornán legutóbbi jelentkezésem óta Fed további három meccsen van túl.

Schoorel után Csí következett, akivel játszott egy 7-6, 7-5-öt. Be kell vallanom, ezek a Csí elleni meccsek engem mindig zavarba hoznak.

Úgy is, de most nem arra gondolok.

Mindig szorosak, Fed valahogy mindig rosszul játszik, Csí meg valahogy mindig nagyon jól (önmagához képest), és nem tudom eldönteni, hogy ez azért van,  mert kismillió meccset játszottak már egymás ellen, és mindent tudnak a másik játékáról, vagy… más okból.

Hajlok kicsit  az utóbbira, tekintve, hogyha kicsit is úgy tűnik, hogy baj lehet, Fed mindig korrigál, különösebb erőfeszítés nélkül.

És azért az az aggódás, ami kiült az arcára, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy Csínek fáj a háta…

Szóval nem tudom, hogy mennyire vehetjük egyáltalán teniszmérkőzésnek az ő egymás elleni meccseiket.

Csín túllépve Troicki ellen akár már meccs is lehetett volna, de nem lett, mert Viktor nem érezte szükségét annak, hogy teniszezzen. Nem is érdemes túl sokat írni erről a találkozóról, azon kívül, hogy Fed játszi könnyedséggel és kellően magabiztosan hozta a 6-2, 6-2-őt, és még azt is megengedhette magának, hogy tripla bagelre elegendő bréklabdát szórakozzon el.

Az elődöntőben aztán végre ellenfél is érkezett, bár az első szettben úgy tűnt, hogy mégse. Jowillie-t enyhe meglepetésként érte Fed szervafogadásainak sebessége, az, hogy a Fed-szervákat valahol a vonalbírók környékéről kell megpróbálni visszaadni,  és az, hogy rettenetesen sokat kell futni. Az első szettben Jowillie megúszta így is egy brékkel, majd a második szettben igyekezett jobban koncentrálni, és a szerváit erősíteni, ami sikerült is, TB lett a vége, ahol aztán esélye se volt.

A nagy helyzet az, hogy Fed jól játszik. Nem WTF szinten, de jelen pillanatban nincs sok minden, ami miatt aggódnunk kellene. Persze, más kérdés, hogy hogyan fog minden az AO-n összeállni, milyenek lesznek a rossz napjai, hogy nem sérül-e le, nem kattan be végképp, nem fárad-e el ésatöbbi, de jelen pillanatban nem kell azért szorítanunk, hogy csak legyen már végre normális szerva, csak pörgesse már fel egy kicsit a lábait, csak ne lenne ennyire hülye és a több szokásos.

És ami a legfontosabb: minden mozdulatából süt az önbizalom.

Mondjuk, a legutóbbi kilenc tornából hármon elődöntőt, haton pedig döntőt játszott,  és 38-4 a legutóbbi hat hónap mérlege, így ez teljes mértékben érthető.

Csak tartson még ki egy kicsit 😉

A holnapi döntőn Fed egy régi ismerőst üdvözölhet. És nem, nem Rafát.

Kolja ugyanis sorozatban negyedik alkalommal verte meg a világelsőt, azt hiszem most már nyugodtan kijelenthetjük, hogy Rafának nagyon nem fekszik Kolja stílusa. Emellett persze az sem könnyített Rafa helyzetén, hogy végignyavajogta az egész hetet, mert beteg, lázas, nincs jól, ami valószínűleg tényleg így lehet, mert nem nézett ki ma se valami fényesen, de.

Amikor a második szettben kikérte az orvost, és nagy bociszemekkel nézett rájuk, hogy egyszerűen elfogyott az ereje, mire közölték vele, hogy sajnos Rafa, ezen mi nem tudunk most segíteni, nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek. Hasonlóan akkor sem, amikor a meccset követően kiállt a páros döntőre is.

Döntsük már el akkor, hogy mi van, vagy mi nincs.

Arról nem beszélve, hogy ez egy vírus. Ami fertőz. És a többiek is teniszezők, akik nagy valószínűséggel nem szeretnének lebetegedni az AO előtt egy héttel…

Ó, jesszusom.

Egy hét és AO.

Advertisements