Címkék

, , ,

Rafa három órás, öldöklő meccsen verte végül döntő szett TB-ben Marit. Nagyon kicsin múlt, és a meccs nagy részében Mari volt a jobb. A fontos pontokat viszont, nem meglepő módon, Rafa nyerte. Kicsit hullámzó volt a színvonal, bár kétségtelenül jól játszottak mindketten, de végül az az eredmény született, amit lehetett tudni, hogy születni fog.

Fed másfél óra alatt, könnyedén végzett Djokóval. Mit mondjak erre. Ferrer, Mari, Robin, Djokó hat nap alatt, játszi könnyedséggel, szettveszteség nélkül. Nem tudom mikor láttam utoljára így játszani.

Ma este fél héttől tehát Rafa-Fed.

Míg volt olyan időszak, amikor gyomorgörccsel és jaj-istenem-minek-már-megint érzéssel néztem egy-egy Rafa elleni meccs elé, ez mostanra teljesen elmúlt.

Örülök, hogy ma ők ketten játsszák a döntőt.

Az első és a második.

A két játékos, akiről jelen pillanatban a tenisz szól.

Lehet, hogy ez az év, amikor utoljára.

Valahogy úgy érzem, hogy ennek így kellett történie. Rafa pályája csúcsán van, kiteljesedett, mint teniszező, most már teljesen lényegtelen, hogy salak, vagy gyors, vagy fedett. Hogy két torna után, vagy öt hét szünet után érkezik ide. Hogy rosszul játszik, vagy jól. Rafa éppen azt az időszakot éli, ami minden nagy játékosnak megadatik egyszer: a sérthetetlenség idejét.

Fed éve az átmenetről szólt, sokat veszített abból, ami eddig biztos volt, ugyanakkor sokat nyert is: lassan, de biztosan átállnak egy új játékstílusra, ami ahhoz kell, hogy még két-három évig a legjobbak között legyen. Fed már rég túl van a sérthetetlenségi időszakán, most már inkább az a végtelenül tiszteletre és csodálatra méltó, hogy még mindig teljesen partiban van az új generációval, azokkal, akik épp most érnek be, és akik öt-hat-hét évvel fiatalabbak, mint ő.

Rafa és Fed karrierjük teljesen eltérő időszakát élik, és a párbajuk visszakanyarodott oda, ahol elkezdték: ahol az egyik a játéka, az eredményei, a feje miatt sokkal-sokkal esélyesebb, és a másiknak minden tudását, minden akaraterejét be kell vetnie, hogy nehézzé tegye a dolgát.

Csak a szerepek cserélődtek meg közben.

Így Fed a következőket szeretném tőled kérni:

Légy bátor, küzdj meg minden pontért, tedd bele a lelkedet, a szívedet, ereszd el azt a tenyerest.

És legfőbbképpen: élvezd. Ott vagy újra a Mesterek Tornája döntőjében. Veled szemben a jelenlegi legjobb, akivel megtiszteltetés játszani. Jegyezz meg minden pillanatot, légy büszke erre az utóbbi négy hónapra, és kérlek, hozd azt a fantasztikus teniszt, amit játszottál ezen a héten.

Kényszerítsd arra Rafát, hogy neki is a legjobbját kelljen játszania ahhoz, hogy megnyerje az elsőt.

Ajándékozzatok meg minket egy jó meccsel!

Mert megérdemeljük 🙂

Advertisements