Címkék

, , , , , , , , ,

Téli nagytakarítás közepén, körülöttem ruhák és könyvek, az ágyam kiásásához valószínűleg majd be kell vetnem a tájcsiban szerzett tapasztalataimat, de mindez lényegtelen.

Mert itt vannak a FOTÓK!

Be kell vallanom, elsőre csalódást okoztak. A tavalyi esernyős, emeletes buszos, keresztapás díszletek helyett a Downing Street 10? Érdekel bárkit is David Cameron? És nincs Melzer és Pecsi?

Mi a manó?!

Aztán kiderült, hogy valójában nem ez volt a hivatalos fotózás, a politikai kitérő független volt az ATP promóciójától, és nyilván a PR-osok úgy gondolták, arra még talán van esély, hogy Mr. Cameron ezt a nyolc nevet megjegyezze.

Bár a hírek /na jó, Fed/ szerint, leginkább csak Marival beszélgetett.

“Nekem nem adott annyi tippet, mint Andynek.”

A nem hivatalos jelleg megmagyarázza azt is, hogy miért öltözött mindenki össze-vissza. A képeket elnézve, nyilvánvaló hogy nem volt megmondva, hogy mibe kell jöjjenek. A dolog természetéből adódóan a többség így is a klasszikus fekete mellett döntött.

Egy valaki kivételével.

Tippek?

Sajnos valószínűleg TBirddel nincs itt Lucie, de azt nem tudom, hogy Marinak mi a mentsége…

Fed továbbra is túlságosan élvezi ezeket a promóciós eseményeket, Rafa továbbra is túlságosan szereti a zselét, Robin pedig qrva jól néz ki.

Nagyjából ennyi a hozzáfűzni valóm.

Másnap aztán sor került a teljes csapat fotózására a Temze partján és az úgy tűnik most már elmaradhatatlan könyvtárszobában.

Nem értem, idén nem volt pénz? Vagy ötlet? Akkor szóljanak már nekünk, mert tudnánk egy-két tanácsot adni… Sue díszőrséges és Esz pizsamapartis ötletei különösen tetszettek. (Azt mondtam már, hogy Londonban egyszer fél órán keresztül filmeztem a medvekucsmás fiatalembereket? Nem?)

A ruhahelyzet előző naphoz képest csak annyiban változott, hogy Ferru rosszul érezhette magát előző nap (igaz, a színek összeállítása most sem teljesen stimmel), TBird viszont teljes mértékben meg volt elégedve a tegnapi összhatással.

Úgy el tudom képzelni, amint leendő gyermekei anyja enyhe idegösszeroppanást kap, amikor meglátja ezeket a képeket: “Egyszer voltál ott, az igazán nagyok között, és most hogy mutatom EZT meg a gyerekeknek, és az anyámnak?!”

A Bryan-fivérek videóblogot is készítettek a nagy alkalomról, amiből kiderül, hogy miért van mindenki egy számmal nagyobb öltönyben (a politikus-féle, “hátra tudd tenni a kezedet” méret kellett), és hogy Fed továbbra is túlságosan élvezi ezeket az eseményeket.

http://www.atpworldtour.com/Tennis/Media/Videos/2010/11-Finals/Bryans-Vblog1.aspx

Fed poénja a sajnálatosan egyre kisebb számú férfi kollégáimat és kb. hasonlóan épületes emailjeiket juttatta az eszembe, a többiek reakciója is  megfigyelésre érdemes: Djokó rögtön veszi a lapot, és nagyon tetszik neki, Robin zavarba jön és úgy tesz, mintha nem értené, Rafa nem csak úgy tesz.

Imádom őket 😀

Most pedig nézzük ennek a két napnak a naplóját olyasvalakinek a szemén keresztül, aki végig az események sűrűjében volt.

Rafael Nadal Titkos Gondolatai következnek.

Jaj, ne. Már megint ez a ködös, hideg város. Haza akarok menni.

Jaj, ne. Már csak négy óra, 16 perc és 40 másodperc. Aztán hallgathatom, ahogy egyfolytában beszél, hülye poénokat mond, amiken nevetni kell, és nézhetem ahogy simogatja azokat a dús, barna fürtjeit.

Az életem néha egy kínszenvedés.

Jönnek. Néha úgy érzem, hogy tök jó lenne, ha lenne egy varázsradírom, amivel bárkit eltüntethetnék. Na jó, Andy maradhatna. Valaki kell, akivel tudok PlayStationözni.

Azért azt elárulhatná valaki, hogy miért mindig mellette kell állnom? Miért nem állhatok például Daveed mellett? Úgyis meg akarom tőle kérdezni honnan van ez a szürke öltöny, nagyon tetszik.

 

Igazgassad csak, igazgassad.

Haza akarok menni. Most.

Javult a helyzet. Legalább itt nem esik az eső, talán még a zselé is fennmarad. És különben sincs semmi gond, majd nem vigyorogsz két nap múlva, hehe.

Mi van?! Most ugye nem azt mondtad, hogy reméled még öt év múlva is együtt jövünk ide fotózkodni?! Biztosan csak rosszul hallottam… ugye?

Huh, végre Andy. Őt szeretem, még mindig nem jött rá, hogy a felét nem értem annak, amit mond. Nagyon jó beszélgetőtárs.

Végre vége. Most már csak az egyenkénti fotózkodás, és mehetek edzeni. Vamos!

 

És itt megnézhetitek, hogyan is sikerültek az egyéni képek. Mindenkiről, Ad kifejezett kérésére 🙂

Reklámok