Címkék

Egy valamit sosem értettem a Losttal kapcsolatban.

Tudom,  sokan sok mindent nem értettek, de ezen most lépjünk túl.

Számomra az volt a legkevésbé magyarázható, hogy miért Jack?

Legyünk őszinték, Jack sosem volt egy érdekes karakter.

Matthew Fox nem rossz színész, de azért nem is egy akkora dobás.

Miért volt hát Jack az alfa és omega?

Mondjuk, azt becsültem az írógárdában, hogy akkor is ragaszkodtak az eredeti elképzelésükhöz, amikor a fandom+média egy emberként nem értette, hogy De Miért Is Jack.

Legyünk tökösek, ne hagyjuk magunkat befolyásolni, az ilyet tudom értékelni 😉

Meg így Jack a Krumpli Legutáltabb Sorozathősei Top 3-ba is simán beverekedte magát, ami azért nagy teljesítmény.

De a finálé nem azért volt rossz, mert annak kétharmada Jackről szólt, és az egész Lost egy hirtelen huszárvágással Jack Shephard Történetévé alakult át.

Nem.

Azért volt minősíthetetlenül rossz, mert ötlettelen volt, unalmas, és közhelyes. A Zs-kategória minden fontos elemén sikerült végigmenni 100 percben.

Volt itt Szerelem, ami Legyőzi a Múltat, a Rosszt és az Időt.

Aztán volt Születés, ami Minden Nő Életének a Kiteljesedése.

Fény mint Az Élet Forrása, és mint a Következő Fázis.

Ezen kívül dugdostak valami dugószerűséget, amit ha kihúztak Minden Élet Forrása megszűnt létezni, majd ha visszadugtak, újrakeletkezett. Mert mint tudjátok az Élet Örök.

Volt Gyerek.

Volt még valami zavaros katyvasz, ami nagyon intellektuálisnak és emelkedettnek akart tűnni, de azt hiszem már a csíkos könyvekben is nagyobb filozófiai mélységet sikerült az íróknak elérnie.

Aztán volt Halálos Seb, amivel még Órákig Mászkálsz és Megmentesz Mindenkit.

Apa-Fiú Beszélgetés és Megbocsátás (Apa=Isten-kép is, csak a gyengébbek kedvéért).

Volt Könnyes “Szeretlek” Évek Összejönnek-e Vagy Sem? Játéka Után, Épp Akkor, Amikor Az Egyik Épp Örökre Elbúcsúzik.

Deus Ex Machina.

Fel Kell Vállalnunk a Sorsunkat, Mert Azt Úgysem Kerülhetjük El.

A Dzsungelben Vonszolom Magam a Halálom Felé Jó Lassan Miközben Drámai Zene Szól.

Ja, és Kutya.

Az egyetlen jó pontja a finálénak az volt, hogy sikerült mindenkit visszahozni néhány jelenet erejéig, olyanokat is, akik már rég más sorozatokban és más csatornáknál játszanak.

Az sajnos nem volt annyira szerencsés, hogy voltak gyorsan összevágott jelenetek a sorozat elejéről is. Mert ilyenkor óhatatlanul beugrik, hogy csessze meg, milyen jó kis sorozat volt ez még akkor.

Vagy pontosabban: akkor még úgy látszott, hogy a Lost egy karakterdráma, ami egy izgalmas alapszituációba ágyazva képes lesz a mainstreambe becsempészni olyan társadalmi, szocializációs, illetve egzisztencialista kérdéseket, amelyeket hagyományosan csak a kábeles, valamint az este 11 óra után kezdődő sorozatok szoktak feszegetni.

A negyedik évadra azonban kiderült, hogy mindez csak a véletlen műve volt, Lindelofék rendes fanboyként sohasem láttak tovább a párhuzamos síkok, eltűnő szigetek, időutazás öncélű  ábrázolásánál.

Ettől függetlenül a Lost az volt a 2000-es években, mint a 90-es években az X-Akták és az ER, a TV történelem egyik megkerülhetetlen darabja, egy korszak leképeződése, és további sorozatok ugródeszkája.

És nekik köszönhetjük Sawyert is 😉

Így aztán viszlát Lost, adtál is, meg vettél is, de egy biztos: amikor a zárókockák befejeződtek, csak egy gondolatom volt.

Hál istennek, hogy vége.

Advertisements