Címkék

, , ,

A Déli Sarokban Rafael Nadal.

Aki egy évvel ezelőtt pályafutása legfájóbb vereségét szenvedte el itt, és kezdetét vette számára egy keserves egy év, kudarcokkal,  önkereséssel, változásokkal.

Ugyan a salakszezon már sikerélményeket is adott, de ne gondoljuk egy percig sem, hogy a felvezető tornák bármi mások voltak, mint felvezető tornák. A mai napért dolgozott egy éven keresztül: hogy újra GS-t nyerjen, és az elmúlt egy év csak rossz emlék legyen, és semmi más.

Pályafutása legfontosabb meccse következik ma délután.

Az Északi Sarokban Robin Söderling.

Aki tavaly itt robbant be az élvonalba, és bár sokan szerették volna, hogy így legyen, de nem bizonyult egytornás játékosnak. Tavaly nagy pechje volt, hogy az RG után minden egyes GS-en egy bizonyos svájci úriemberrel került össze már az elődöntők előtt, de levonta a megfelelő következtetést: ha GS-t akar nyerni, ki kell találnia, hogyan győzheti le Fedet.

Kitalálta.

Ma pedig azért van itt, hogy élete elős GS trófeáját megnyerje, hogy szupersztár legyen Svédországban, hogy beleírja magát a tenisztörténetbe, hogy megvalósuljon az, amiért kisgyerek kora óta küzdött.

Nagy a tét mindkettejüknek.

Hogy mi fog dönteni?

Mint ezen a szinten mindig, apróságok.

Az, hogy milyen lesz ma az idő: a meleg, száraz levegő Rafának kedvez, a hűvös, esős Robinnak.

Az, amit Fed aznapi formaként emleget: én nemes egyszerűséggel csak az mondom, hogy ki milyen lábbal kelt fel.

Az, hogy Robinból mennyit vett ki az elmúlt két meccse, mind fejben, mind fizikailag.

Az, hogy ki tudott több újdonságot kitalálni: meg tudja-e Robin lepni Rafát, Rafa meg tudja-e lepni Robint?

Az, hogy ki  akarja jobban ezt a trófeát.

Mindent összevetve Rafára tennék nagyobb pénzt, ha fogadnék.

Hogy miért is?

Egyrészt úgy érzem, míg tavaly Robinban rettenetesen munkált, hogy megmutassa, le tudja győzni Rafát (szoros meccseket játszottak ők mindig, a római meccsük is az volt, mégha a végeredmény nem is ezt sugallja, a kettejük között korántsem felhőtlen viszony erre nyilván rátett még egy lapáttal), addig most azt érzem, hogy Rafa van hasonló helyzetben, mint tavaly Robin volt: az a tavalyi vereség sokkal mélyebben érintette, mint ahogy azt utána mutatta, és számomra nem kérdés, hogy a tavaly május 31-e óta számolja a napokat, hogy újra itt lehessen.

Az, hogy ráadásul a tavalyi legyőzője ellen küszöbölheti ki a csorbát, csak hab a tortán.

Tavaly Rafát meglepte a játék, amit Robin játszott: nyilván tudta ő, hogy mire számíthat, de hogy négy szetten keresztül ezt a játékot tudják játszani ellene, ez újdonság volt. A meccs közben nem tudott váltani, és mire lehetősége lett volna visszajönni a meccsbe, már vége volt.

Az év hátralévő részében azonban egyértelművé vált, hogy nem csak egyszeri eseményről volt szó. Míg Fed álltathatja magát azzal, hogy csak kicsin múlt, addig Rafa nem kapta meg ezt a luxust:  a Delpike által bemutatott klinikai pontosságú szétszedése Rafa játékának, majd a Cilictől elszenvedett vereség, év végén pedig Robin újabb magabiztos győzelme biztosították, hogy legkésőbb a WTF parkettáján rájöjjön Team Rafa: váltani kell.

A 2010-es évnek már így mentek neki: sokat dolgoztak az első szerváján, hogy kisebb nyomás alatt legyen a szervagémeknél, salakon pedig a pörgetett második szervája is igazi fegyver (a madridi döntőben Rafa nagyobb százalékban hozta a második szerváit, mint az elsőket),  húrt cseréltek, ami lehetővé teszi, hogy hosszabban és laposabban játszon, megakadályozva azt, hogy lerövidüljön. Ugyanis ha ez utóbbi bekövetkezeik, akkor a Robin típusú játékosok ellen vége a meccsnek. A fogadásai mindig is elsőrangúak voltak, és sokat dolgoztak azon, hogy támadóbb jellegű legyen a játéka.

És hát az egyik legnagyobb valaha volt salakjátékosról beszélünk.

Ami Robint illeti: a Tomas elleni játéka nagyon szettre sem lesz jó. Ha meg tudja ismételni a Fed ellen mutatott játékát, vagy annak legalább 90%-át, akkor meg fogja tudni nehezíteni Rafa dolgát az ötödik trófea megszerzésében. Robin ugyanis nem klasszikus salakteniszt játszik, ez utóbbival semmire sem lehet menni Rafa ellen, hanem azt a leütlek a pályáról típusú játékot, amivel Rafának is gondjai vannak. Nagyon jól kell szerválnia, oda kell koncentrálnia a fogadásokra, nem engedheti meg magának, hogy az ütései a vonalak helyett a pályán kívülre landoljanak. És nem hagyhat ki egy pillanatra sem.

Ha RG-t akar nyerni, élete meccsét kell játszania egy héten belül másodszorra.

Szóval hajrá Rafa, hajrá Robin!

Magunknak pedig azt kívánom, hogy a meccs igazolja az előzetes várakozásokat, és egy izgalmas, magas színvonalú döntőt láthassunk 🙂

Jó meccsnézést mindenkinek! 🙂

Advertisements