Címkék

, , , , ,

Párizsba megérkezett tegnap a nyár, 30 fok, szikrázó napsütés.

Míg ennek a fejleménynek nagyon örültünk volna például kedden, addig pénteken igen rossz szemmel néztük a vidáman táncikáló napsugarakat.

Bo Carl ugyanis nem igazán kedveli a napfényt.

Ennek tegnap is ékes bizonyítékát kaptuk, amikor is a pálya egyik oldalán adogatott szerváinál nagyon zavarta a szemébe sütő nap, és több brékelődést is köszönhetett ennek a ténynek.

Egyébként sem játszott Robin azon a szinten, mint Fed ellen, mondjuk ezt nem is lehetett nagyon elvárni, olyan játék kivételesen jön össze az ember fiának, még akkor is, ha félelmetes svéd vérivó az illető, és a Fed elleni meccsen a körülmények, a nedves, lassú salak, is Bónak kedveztek.

Emellett kettő (pontosabban három) nap szünet is volt Robin és Tomas legutolsó meccse óta, ez nyilván mindkettőjüket hátrányosan érintette, mivel kiestek egy kicsit a ritmusból.

A meccs egyébként érdekesen alakult: egyszerre sose játszottak jól, hol az egyik, hol a másik vette föl épp a fonalat. Nyilván ebben az is szerepet játszott, hogy meglehetősen hasonló játékot játszanak ők ketten, ami azt eredményezi, hogy a meccseik általában kiélezettek, és nem kínálják a legnagyobb élvezeti értéket a külső szemlélő számára.

Mármint tenisz szempontból. 😉 🙂

Robin elég idegesen kezdett, már az első szettben is sok volt a ki nem kényszerített hiba, de ekkor még Berdie megtette azt a szívességet, hogy egy DF-fel odaadta a bréket Robinnak, és ennyi elég is volt.

A második szett hasonlóan alakult, csak ellenkező előjellel: TBird lassan megtalálta a játékát, Robin viszont elveszítette a fonalat, egy DF-fel odaadta a bréket, 1-1.

Robin a harmadik szettre sem javult fel túlzottan, a korai bréket még visszavette, azonban 5-5-nél Berdych újra tudott egy bréket csinálni, és ezzel már 1-2 volt az állás.

Robin ekkor odavágta az ütőjét a földhöz, dühöngött egy sort, majd összeszedte magát. Az utolsó két szettre leszorította a hibák számát, Berdie pedig egyre jobban fáradt, az ötödik szettben már az első szervái sem jöttek, így öt szett ide vagy oda, viszonylag sima volt az utolsó két szett, és Rockin’ Robin a tavalyi év után újra döntőt játszhat a Garroson.

Robin nagyon boldog volt, még pityerget is egy kicsit, majd nagyokat vigyorgott.

És akként nyilatkozott, hogy szíve szerint Rafát szeretné maga előtt látni vasárnap a háló túloldalán.

Minden kívánságod így teljesüljön Robin 😉 🙂

A Rafa-Jürgen meccs ugyanis két szetten keresztül pont úgy alakult mint, ahogy azt várni lehetett:  csak az elvakult Rafa-drukkerek találhattak benne valami izgalmat 😉 Rafának a hirtelen jött meleg idő jót tett: a Garroson először tudta játszani az igazi salakjátékát, a nedves, esős körülményekkel neki is (és a pörgetett labdáinak 😉 ) gondjai voltak korábban.

A harmadik szettre Jürgen minden mindegy alapon kezdett játszani, amivel meg is zavarta Rafát, aki nem tudta a meccset kiszerválni 5-4-nél, helyette semmire veszítette el az adogatását, és TB következett. A TB-ben persze Jürgen már nem tudta megcsinálni a csodát, viszonylag simán veszítette el, de emelt fővel távozhatott az elődöntőből.

Rafa pedig a tavalyi kudarc után idén újra döntőt játszhat a Roland Garroson.

A bejegyzés következő részét a Rafa-drukkerek ne olvassák, ők foglalkozzanak inkább azzal, hogy készüljenek holnapra ezerrel 😉 🙂

Szóval Rafa útja nem volt túl nehéz a döntőig: nem játszott top 20-ban lévő játékossal, és szettet sem veszített. A holnapi döntőben pedig mindössze a második top 10-es játékossal fog játszani az egész salakszezonban…

Persze, erről nem Rafa tehet, ő tette a dolgát, úgy, ahogy kell, és nyilvánvalóan hasonló eredményeket tudott volna felmutatni komolyabb ellenfelek ellen is, viszont azt nem teljesen értem, hogy a komplett élmezőny miért gondolta úgy, hogy a salakszezon lesz a legjobb időpont az éves szabadság kivételére? 😉

Bár, ha belegondolok, 2005-től egészen tavalyig a salakszezon gyakorlatilag két emberből állt (Rafa és Fed), tavaly Djokó színrelépésével három főssé bővült a mezőny. Idén mind Fed, mind Djokó elrontotta a teljes salakszezonját, Robin sérüléssel bajlódott, Delpike ütőt sem fogott a kezébe négy hónapja, így a mezőny leredukálódott egy emberré.

Szóval nem állíthatnám, hogy túl acélos salakmezőnyünk lett volna az utóbbi években.

Úgy értem, Fed stabilan a második számú salakjátékos volt éveken keresztül, kell ennél erre jobb bizonyíték? 😉 🙂

Bízzunk benne, hogy legalább a holnapi döntő színvonalas és izgalmas meccset hoz, és 2004 óta először lesz végre egy körömlerágós, néhány ponton múlós Garros döntőnk. Öt szettben 😉 🙂

És reméljük, hogy a salakszezon végével végre a mezőny is úgy dönt, hogy ideje elkezdeni játszani 😉 🙂

Reklámok