Címkék

, , ,

Sokan már 2008-ban ezt írták, de akkor én úgy gondoltam, hogy nincsen igazuk. Mindaz ami azóta történt, úgy érzem, hogy engem igazolt.

Most viszont úgy gondolom, hogy nyugodtan leírhatjuk ezt.

És még csak nem is amiatt, mert a 23 egymást követő elődöntő sorozat ma véget ért.

Ez egy ugyanis egy olyan rekord, amit igen sokáig nem fognak megdönteni.

Olyan rekord, ami érzésem szerint túllép a teniszen, és a teljes sporttörténet egyik legnagyobb rekordja.

Olyan sokat már nem számított, hogy egy ide vagy oda.

Még csak nem is a legtöbb első helyen töltött idő miatt. Ami most már nem lesz meg: Sampras 286 héttel, míg Fed 285 héttel fog állni a könyvekben (hacsak… de ne szaladjunk előre 😉 )

Úgy gondolom, ennek sincs túl sok jelentősége: egy hét ide, vagy oda, nem számít sokat.

Ami miatt mégis így érzem, az az, ahogyan ez a vereség bekövetkezett. Vagy pontosabban, amiért.

Minden nagy teniszezőnek eljön egy olyan pillanat, amikor megérkezik a tenisz egy olyan új formája, amivel már nem tud lépést tartani. Akkor sem ha a legjobb teniszét játssza.

Már lehetett érezni tavaly is, ahogyan a Delpikével kapcsolatos párharc elkezdődött majd ahová az év végére ért.

És ugyanez zajlott le a Robinnal kapcsolatos párharcban is.

Magasak, két kezes fonákot ütnek, gyorsak a magasságukhoz képest, ügyesek, és olyan erővel ütik meg a labdát, amit csak valahogy visszakaparni lehet.

Fed az év eleje óta új típusú játékkal próbálkozik: nagyon az alapvonalról adja vissza a labdákat, hálózik, rövidíti a labdameneteket. És rengeteget gyakorolta a fogadást. Ami látszott is, mert sokat javult tavalyhoz képest, és a nagyon sima AO győzelmét nagy részben ennek köszönhette.

És amikor nekiállt a téli alapozáskor ezeken dolgozni, nem Mari miatt tette. Nem is Djokó miatt. Sőt, mégcsak nem is Rafa miatt.

Az a tenisz volt a szemei előtt, amit Delpike játszott előtte Londonban: olyan teniszt, amivel egy újabb szintre emelte a játékot.

És amivel Fed csak megpróbálkozhat lépést tartani, de amivel szemben valójában nincs sok eszköze: nem rajta múlik egyáltalán, hogy mi lesz a meccs vége.

Eleinte még agyonnyeshette őket, nem tudtak mit kezdeni vele. Aztán megtanulták. Utána még lehetett mozgatni őket, és elfáradtak. De aztán megerősödtek. Megtanulták, hogy hogyan kell játszani a nagy pontokat, megszerezték a rutint, és fejben erősek.

Nincs rajtuk fogás.

Persze, van hogy kihagynak. Termetüknél fogva sérülékenyek. De a nagy meccsekre odateszik magukat, és rajtuk áll vagy bukik a meccs.

Nyilván előbb vagy utóbb meglesz az ellenszer, mint ahogy eddig még minden játék ellen előbb vagy utóbb meglett. De nem hiszem, hogy Fed lesz az, aki megtalálja (max. ha majd edzősködni kezd, hehe 🙂 ): nem elég erős fizikaialag hozzá és nincs már rá elég ideje.

De továbbmegyek: nem is Rafa fogja. Vagy Mari, vagy Djokó.

Ez a következő generáció dolga lesz, akik már a Delpiken, Robinokon, Marinokon, Tomicsokon nőnek fel.

Gondolom Fed eléggé el lehet keseredve, de nincs miért: eszméletlen menet volt ez, és még mindig ott van és próbálkozik. Nincs miért szégyenkeznie, emelt fővel távozhat az RG-ről.

És senkinek se legyen kétsége affelől, hogy az a szint, amelyen jelenleg teniszezik, GS-nyerő szint. Csak nem lesz egyszerű, mert egyre több ilyen új típusú játékos lesz a mezőnyben. Egy idő után ők lesznek az átlag. Bár addigra Fed már aligha lesz itt.

Szóval kell majd egy kis szerencse is.  De lesz még neki.

Akik viszont szégyenkezhetnek, és remélem azt is teszik, azok a szervezők. Akik a feltételek igen nagy hiányosságait (nincs tető, nincs világítás) azzal oldották meg, hogy akkor is játszatják a meccseket, amikor nem lenne szabad. Ma például a meccs végére egyszerűen sártenger volt a pályán, nem salak. Félreértés ne essék: nem gondolom, hogy ideális körülmények között más lett volna végeredmény (jó, mondjuk öt szett lett volna, az biztos), de egyszerűen egy ilyen nagy téttel bíró meccshez, mint amilyen a mai volt, méltatlanok voltak a körülmények. (Hogy arról a csodás döntésről, hogy 5-5, 30-15-nél szakították félbe a játékot, már ne is beszéljünk…)

Egy normális világban jövőre már nem a Roland Garros rendezné a Francia Opent.

És zárásként még egy gondolat:

Robin!  Ma egy rekordnak véget vetettél, de azért van még itt egy, ami a szívemnek nagyon kedves: az elmúlt 24 GS-ből, ha Fed nem nyerte meg, akkor attól kapott ki, aki a végén megnyerte az egészet.

Nem szeretném, ha ez a sorozat megszakadna 😉 🙂

Ha ezt a teniszt játszod, mint amit ma, vasárnap te emeled fel a trófeát.

Ne cseszd el, kérlek.

Advertisements