Címkék

, , ,

GS közeledik, szóval kismillió interjú, rendezvény, fotó van a kiemelt szereplőkről, igyekszem betenni a nagy részüket, majd látjuk, hogy mi lesz belőle. Mert hát nemcsak Rafa és Fed vannak ám, hanem például ott van Ernie is, aki egyre több interjút ad, és egyre jobb képet kaphatunk arról, hogy mennyire lüke 😉 🙂 De egyelőre maradjunk Rafánál és Fednél.

Rafát szerintem már direkt szívatják az újságírók, nincs olyan alkalom, hogy ne kérdeznék meg tőle, hogy szerinte ki az idei RG esélyese. Vagy pontosabban: ő-e az?

Rafa véleménye azonban sziklaszilárd és megváltoztathatlan.

“Nem hiszem, hogy én lennék. Nagyon örülök annak, ami eddig történt, újra a legjobb teniszemet játszom, és ez a legfontosabb. Ki tudja mi történik másfél, vagy két hét múlva, nemcsak egy versenyző van, aki megnyerheti, hanem sok.”

Mondjuk, ezt még egész jól megúsztuk. Akár azt is mondhatta volna, hogy az RG salakja mennyire fekszik Ferrunak, vagy Verdának, vagy annak a salakördög Montanesnek… 😉

Rafa azt is elárulta, hogy ahhoz, hogy nyerjél Fed ellen, az szükséges, hogy a legjobb játékodat játsszd, és közben reménykedjél, hogy Fednek ne legyen jó napja.

Azt hiszem ezen a ponton a legjobb az lesz, ha elnézően röhögök egyet 😉 🙂

Persze Fed sem maradhatott ki a médiadömpingből. Először is adott egy jó hosszú interjút a SwissCreditnek, beszélt egy csomó érdekes dologról benne, ezt majd igyekszem a hétvégén lefordítani.

És természetesen Rafáról is beszélt, mert mi volna ha nem 🙂  Fed elég hasonló érzésekről számolt be a Rafa-Fed meccsek kapcsán, mint ami nekem van 😉

“Úgy gondolom, hogy ez [a madridi meccs] lökést ad mindkettőknek, hogy újra többet játszunk egymás ellen. Mert úgy gondolom, hogy egyikünknek se hiányzott olyan nagyon a másik, őszintén szólva. Azt hiszem, nem volt baj, hogy volt egy kis szünet, mert nagyon sokat játszottunk korábban egymás ellen, és szinte az egész játék csak ránk épült, körülöttünk forgott. Ez egyrészről jó volt, mert nagy volt az érdeklődés, ugyanakkor egy kicsit már fárasztó volt mindkettőknek, mindig a másikról beszélni.”

Nem csak nektek volt fárasztó, ennyit elárulhatok 😉 🙂

Azonban innentől kezdve érzéseink Feddel elválnak. Ő ugyanis örült, hogy újra Rafával játszhatott 😉

“Arra gondoltam, hogy ó, igen, tényleg! Most már emlékszem, tényleg így üti az átfordított tenyerest, és igen, ott van a keresztbe fonák is.”

Tény, hogy a második szettben nekem is volt olyan érzésem, hogy mintha élvezné, hogy Rafával játszhat, de ezt a gondolatot gyorsan elhessegettem 🙂

Nem baj, Rog, ha így is volt, gyorsan el fog múlni 😉 🙂

Fed még a nem oly távoli múltról is elmélkedett egy sort, és szépen elmondta nekünk, hogy idén miért tesszük össze a két kezünket, ha egyáltalán az elődöntőig eljut 😉

“Sokkal nyugodtabb vagyok idén, ha a Roland Garrosról van szó. Nem volt mindig könnyű az elmúlt években. 2002  óta az emberek mindig azt kérdezgették, hogy mikor fogom már megnyerni. Hat-hét éven keresztül, ez azért nehéz. Eljött egy pillanat, amikor úgy döntöttem, hogy nem foglalkozom azzal, hogy ki mit mond.  Nagy erőfeszítésembe került, hogy nyugodt maradjak egy olyan helyzetben, ami nem volt mindig könnyű. Most sokkal több lelkesedéssel jöttem vissza ide. Korábban nem tudtam eldönteni, hogy örülök-e annak, hogy újra itt lehetek, vagy sem. Nem nyertem még meg ezt a tornát, ezért sok kérdést feltettem magamnak. Nehéz volt mindig úgy itthagyni Párizst, hogy elveszítettem a döntőt, tudva, hogy vissza kell jönnöm ide egy év múlva, új kihívókkal kell szembe néznem, és hét meccset kell megnyernem, nem hatot. Nagy volt rajtam a nyomás.

Most arra kell figyelnem, hogy ne legyek túl nyugodt és megelégedett. Ez az első alkalom, hogy újra ezen a pályán játszom, azt követően, hogy annyi minden történt itt. Sok szép emlékem van: ott volt az, ahol a földre estem a meccslabda után, azon a helyen szerváltam az utolsó szervát, ott volt a pódium. Annyi szép emlékem van erről a pályáról. Az egész torna csodálatos volt az elejétől a végéig.”

Igen, az volt.

A New York Times ezen kívül egy nagyon aranyos cikket jelentetett meg a dupla bagel-kérdéskörben, és előkerítették azt az egyetlen embert, aki Fed eddigi pályafutása során 6-0, 6-0-ra verte Fedet. Az úriember svájci, jelenleg rendőrként dolgozik, és még 13 évesen sikerült ezt az eredményt elérnie. Fed 10 éves volt akkoriban, de résztvevők hiányában kénytelen volt az idősebb korosztályban elindulni. Természetesen Fed nem felejtette el a meccset, miután 2005-ben, a TMC-n, Gaudiónak kiosztott egy 6-0, 6-0-t, kérdésre elmondta, hogy vele is esett már meg ilyen. Bár szerinte nem játszott rosszul azon a meccsen, és nem is volt dühös magára.

Az edzője mosolyogva bár, de egy kicsit másként emlékezett 😉

“Nagyon rossz vesztes volt. Ha elveszített egy meccset, volt, hogy fél óráig ült a bíró széke alatt, és sírt. A többi játékos már rég benn volt az öltözőben, ették a szendvicseket, ő pedig még mindig a pályán bőgött.”

Jup, vannak dolgok, amik nem változnak 😉 🙂

Advertisements