Címkék

, ,

Fednek Estorilban sem sikerült túllépnie az AO óta tartó problémáin: továbbra is csak két egymást követően megnyert meccsnél tart, miután ma Montanes 6-2, 7-6-ra legyőzte.

Tudom, most rengeteg vészjósló cikk, sok ideges, és szorongó hozzászólás, búcsúztatás, és visszavonulást követelő bejegyzés fog születni, de nézzetek hülyének, én nem fogom ezt tenni.

Persze, tisztában vagyok vele, ez gödör, méghozzá nem is kicsi. És szerintem még nem vagyunk az alján.

Nyilván nem erre számított senki sem, amikor az AO-n gyönyörűen játszva, simán végigverte a mezőnyt. De ilyen a tenisz, ettől borzalmas, és ettől szép.

Mert jött egy betegség, ami taccsra vágta a nagy nehezen visszaszerzett erőnlétét, mozgását, önbizalmát. És volt egy 16., ami, ha lehet ezt mondani, korán jött, és amivel azóta sem nagyon tud mit kezdeni.

És aztán pedig nem kapta meg a lehetőséget, hogy lassan magára találjon: helyette kapott rettenetes sorsolásokat, jó formában játszó Bagdákkal és Berdiekkel, és beindult a gépezet.

Mert Fed nagyon finom műszer, amit a legkisebb porszem is meg tud ingatni. Hogy mit ne mondjak, nagyon szereti a sorozatokat: a “Rafa ellen kikapok”-sorozatokat, a “harmadik szettes érthetetlen összeomlásos”-sorozatokat, és most a legújabb, “a fontos pontoknál ideges leszek, és ha az életem múlik rajta se tudom megnyerni” – sorozatokat.

A sorozataiban nem szokott megállni négy előtt, viszont jó hír, hogy eddig még mindig megállt előbb, vagy utóbb 😉

Nincsen könnyű dolga, mert mint ahogy tavaly ilyenkor minden úgy alakult, hogy helyre kerüljenek számára a dolgok, most mindennek az ellenkezője igaz: semmi sem jön össze. A betegségtől, a sorsolásokig, a mai esőig.

Mert amikor elkezdett zuhogni már tudtam, hogy ha ma kell a meccset lejátszani, ki fog kapni. Senki se gondolja, hogy csak azért mert játszottak, az a pálya alkalmas volt bármilyen játékra is: a magam részéről a legnagyobb eredménynek azt tartottam, hogy mindketten épségben jöttek le róla. A salak vizes, és nehéz volt, helyenként homokozónak tűnt, és nagy szél volt. Persze, ez mindkettejüket érintette, de a játéknál fogva, amit játszanak, Fedet nyilvánvalóan jobban hátráltatta, mint Montit.

Ennek volt betudható a rettenetes első szett, majd lassan alkalmazkodott a körülményekhez, a második szett már szorosabb volt, és meg is kellett volna nyernie.

De nem tette, úgy hogy a TB-ben 5-2-re vezetett…

Ami a TB-ben történt, annak már semmi köze nem volt a körülményekhez, semmi köze nem volt a játékhoz sem, hanem ugyanaz történt, mint Bagda-Berdie-Gulbi ellen: jött  a végjáték és lefagyott.

És épp ezért lesz nehéz dolga, mert ez a fejben dől el, azt pedig nem könnyű befolyásolni.

Aki úgy gondolja, hogy nem akarja, azért történik mindez, az téved: éppen hogy nagyon is akarja, de már ott van a félelem, hogy már megint az lesz, mint legutóbb. És így megint az lesz természetesen.

És ez már a  meccsek elejétől is igaz: Rómában szombaton Seppivel edzett két órát, vasárnap Sam Q-val hármat, mindkettő edzésről olyan hírek voltak, hogy nagyon jól játszik. Persze, az edzés az más, de eddig Fednél ez pont fordítva volt: edzéseken nem ment annyira, a meccsen viszont igen. És ez teljesen agy-dolog: tegnap Clement ellen is hirtelen megjelent az első szerva, miután megnyerte a TB-t…

Persze, a szerencséje az az, hogy valójában még mindig meccshiánya van, valamint hogy a lábmunkája nem volt jó az AO óta, így ezekbe belekapaszkodhat. Mert salakon még mindig csak négy meccsnél tart, ami édeskevés. Keménypályán általában két torna (és minimum nyolc meccs) kell ahhoz neki, hogy megjöjjön a meccsrutin, valami az súgja, hogy salakon ez több.

Ezért volt hatalmas hiba kihagyni Monte Carlót. Indiát választotta helyette, és ezért most nagy árat fog fizetni a pályán.

Mert jövő héten második körben Waw, akin nem fog túljutni, így olyan kevés salakmeccsel a háta mögött megy RG-re, hogy akkor lepődnék meg, ha még ott lenne a második héten.

Szóval nehéz idők következnek, a teniszistenek most nem velünk vannak, és ilyenkor mást nem tehet az ember, minthogy befogja a fülét, teszi a dolgát továbbra, és nem adja fel. Mi pedig bekészítjük a vudubabákat, küldjük a pozitív energiákat, feltankolunk piával és szorkulunk ezerrel 😉

Mert tavaly RG után azt mondtam a Rafa drukkereknek, hogy amíg a pályára lép, addig megkapja a legnagyobb dolgot az életben: a lehetőséget.

Lehetőséget a vereségre. És a lehetőséget a győzelemre.

Szóval kitartás Fednek és kitartás nekünk is 🙂

Advertisements