Címkék

, , , , , , , ,

Az OoP ismeretében már előző nap tudtuk, hogy római teniszlátogatásunk második napja nem lesz egyszerű: egyrészről sikerült Fedék páros meccsét egy időbe tenni Söd és Rafa meccseivel, így nagyon ajánlottam Robinnak, hogy nyerje meg azt a nyüves meccset, valamint az a lehetőség is hirtelen elég valószerűvé vált, hogy úgy jövünk haza, hogy Rafát nem is láttuk játszani, ami elég… ciki lett volna 😉

Rádaásul Fedék az 5. pályára voltak kiírva, ami egyrészről nagyon jó hír volt (kicsi pálya), másrészről viszont egyértelmű volt, hogy korán kell odamennünk, hogy jó helyünk legyen.

Fed és Yves előtt még Hewitt és Garcia-Lopez játszottak egy meccset, így nem volt kérdés, hogy Ad DC-gyilkosát meg kell néznünk 😉 🙂 Mire odaértünk, kiderült, hogy rosszul számoltunk: a két órával korábbi odamenetel ahhoz volt szükséges, hogy egyáltalán helyünk legyen, mert tömve volt a lelátó. Volt olyan sanda gyanúnk, hogy nem kifejezetten Hewitt miatt van itt ennyi ember, és ez igaznak is bizonyult: a meccs után sem mozdult el a helyéről senki.

Szerencsénk volt végül, mert a másik pályához nagyon közel eső helyen, a legelső sorban még volt szabad hely, ami a célnak pont megfelelt (a meccs nézésére nem a legideálisabb, de mi nem igazán emiatt voltunk ott 😉 ).

Az más kérdés, hogy a fejünkre tűzött nap, és az előző napi tüdőgyulladás után aznap a napszúrást kockáztattuk, de végül mindenki megúszta 😉 🙂

Az 5. pálya közvetlenül a 6. mellett van, azonos a nézőterük, szóval nem kell mondanom, hogy Fed elég ritkán látható ilyen környezetben:

a két pálya és GGL

Ha már ott voltunk, nyilván a meccset is megnéztük, bár nagy élményt nem kínált: GGL jó kis salakjátékos, Lleyton meg nem annyira az… 😉 Sima két szett volt GGL-nek, aki ráadásul nagyon élvezte, hogy ennyi ember előtt játszhat, nagyon büszke volt magára, amikor szépeket ütött, és örömködött, hogy ennyien megtapsolják 😀

Szóval aranyos volt nagyon 🙂

Aztán jött a főprodukció 😉

Előbb Monacóék érkeztek, akik a szomszédos pályán játszottak Nestorékkal, és Monaco konkrétan röhögve vonult végig a pályán, miközben a közönséget nézte 🙂 A vonalbíróknak is hasonló volt a reakciójuk, a magam részéről azt vártam, hogy mikor veszik elő a fényképezőgépet 😉 Nestorék méltóságukat megőrizve abszolválták a bejövetelt, ők csak akkor adták fel, amikor már Fedék is bent voltak, akkora vigyort, mint amikor odamentek Fedhez (mert a padok is egymás mögött voltak), ritkán látni Nestorék arcán 😀

Szóval mindenki hallatlanul élvezte a helyzetet, Fed pedig rezzenéstelen arccal vette tudomásul az eseményeket, egészen Nestorék üdvözléséig, akkor már ő sem bírta tovább, és vigyorgott, mint a vadalma 🙂

Majd kezdetét vette a meccs.

Tudom, hogy minden pályán eltöltött időnek örülünk, de azért van bennem némi kétség afelől, hogy mennyire vált hasznára Fednek ez a három páros meccs, bár tény, hogy legalább addig is ütő volt a kezében 😉

Mert a felállás mindkét meccsen, amit láttam, úgy nézett ki, hogy előbb kipróbálták Fedet, aztán miután visszajött egy-két elérhetetlen röpte, vagy más hasonló, akkor gyorsan átálltak Yves-re. Így aztán Fed a meccs nagy részében a legjobb hellyel rendelkezett a meccs nézésére 😉  Unta is rendesen Hanley-ék ellen, a szünetekben rendre Monacóék meccsét nézte, gyakran még szervafogadás előtt is 😀

Mondjuk megértettem, Monacóék egy nagyon jó kis páros meccset játszottak, ami Fedék meccséről annyira nem volt elmondható: mert hogy Fed és Yves sok mindent csináltak, de hogy párost nem játszottak, az biztos 🙂 A kedvencem az volt, amikor az egyik labdánál majdnem egymásnak futottak és csak Yves ügyes manőverének volt köszönhető, hogy nem az 5. pálya salakjában kötöttek ki mindketten 🙂 A második szettre rájöttek, hogy ez így nem lesz jó, innentől kezdve hangosan kiabálták, hogy ez most a tied, vagy az enyém.

Na jó, Fed kiabálta, Yves meg azt csinálta, amit mondtak neki 😉

Ezen kívül Fed a meccs első részét azzal töltötte, hogy az oldalát fogta, amitől egy idő után egy kissé idegesek is lettünk, de aztán megoldódott a rejtély, amikor két labdamenet között felfordította a pólóját, és kiderült, hogy a benne lévő címke idegesítette ennyire…

Mókás  volt 🙂

A Fed szerva nem esett át egetrengető változáson előző naphoz képest, de Hanley-ék ellen azért annyira nem volt nyomás alatt (…), így nem volt vele nagy gond. Ezt a meccset még Yves is élvezte, és felszabadultan tudott játszani, így az első szettes szerencsétlenkedés után szépen összeállt a játékuk, a meccs végén pedig Fed csinált egy-két olyan ütést, amihez amcsi barátaink nem sokat tudtak hozzá tenni, így, számomra némiképp váratlanul, megnyerték a meccset.

Ami azt jelentette, hogy még egy alkalommal megnézhettük újra 🙂

A meccs után Ad közölte, hogy ott a zászló, és egy pillanat alatt eltűnt a tömegben. Igen, a Genius zászló is tiszteletét tette a meccsen, és Ad valamilyen általam ismeretlen oknál fogva úgy döntött, hogy márpedig nem mehetünk úgy el Rómából, hogy nem írjuk alá a Zászlót. Maradjunk annyiban, hogy Ad félelmetes, ha akar valamit, így aláírtuk. Ad még egy “from Hungary”-t és szívecskéket is odabiggyesztett, hogyha esetleg Fed nyugdíjas korában a Genius zászlóit nézegetné otthon, akkor tudja, hogy kik is voltunk mi 😉 🙂

A nagy pillanatok:

Készült egy közös kép is a csajokkal, meg a zászlóval, de a nagy kavarodásban csak az RF.comos lánynak a gépén (meg még néhány éltesebb olasz úrén, khm, mit csináljunk, helyi látványosság voltunk, hehe) lett meg a kép, jelenleg próbálom beazonosítani, hogy melyikén, és megszerezni valahogy 🙂

De Feddel még nem ért véget a napunk: egy győzelem, mégha az páros is, kellően fel tudja dobni az ember hangulatát, így különösebben senki sem tiltakozott, amikor a Verda-Bolelli meccs megnézését javasoltam. Igen, látnom kellett őt is 😉 🙂 Az első szett TB-re értünk csak oda, látszott, hogy ha azt Verda behúzza, akkor meglesz ez két szettben, én így lelkesen szurkoltam neki, Ad meg örökké sziszegett, hogy halkabban… Na ja, a centerpálya közönségének 99%-a nem Verdának szurkolt 😉 🙂

A Verda-meccsre menet még belefutottunk egy sikoltozó tömegbe, amelynek közepén volt valaki, akit nagyon sajnáltunk… Aztán amikor kiderült, hogy ki az, alig bírtuk abbahagyni a röhögést:

Hogy mit nem tesz egy Fed-verés, meg egy helyes pofi 😉 🙂

A verdás kitérő után átmentünk a szobros pályára, mert aggódtunk, hogy nem lesz jó helyünk a Marinka-Felire, mint utóbb kiderült feleslegesen… 😉 Bár a Tsonga-Troicki meccsen még telt ház volt, a meccs után elég gyorsan rájöttünk, hogy Jowillie nagyobb húzóerőt képviselt, mint Feli+Marin.

Néha nem értem az embereket… 😉 🙂

Így a nap megkoronázásaként fangirl óráink következtek, amely során azt se tudtuk, hogy hova nézzünk: egy magas, barna, Szomorúszemű az egyik oldalon, egy nem annyira magas, sötétszőke, mór orrú fél-Istenség a másik oldalon. Aki ráadásul minden szervafogadás előtt felhúzta a nadrágszárját még egy kicsit…

Gondolom nem kell mondanom, hogy középen, a második sorból néztük az eseményeket 😉 🙂

Feli fogad.

Meglepetésemre még a meccsből is megragadt valamennyi: az első szettben Marinka szépen, kevés hibával játszott, aztán elkezdte ütni az UFE-kat, Feli pedig, mint ahogy LivvDee mondta, szívós ám nagyon. Pontosabban: szívós, kis szemét dög, mármint ha éppen ehhez van kedve 😉 🙂 És nincs pillanat, amiben ne fejezné ki, hogy most épp ki van akadva, vagy épp fáradt, vagy fáj a kislábujja, vagy a haja épp rakoncátlankodik és hogy ez mennyire rossz neki… 98%-át nem gondolja ám komolyan, de egyrészt nagyon szórakoztató, másrészt meg fel sem tűnik, hogy egyébként éppen felőröl és megnyeri a meccset..

Szóval Marinka nem volt teljesen felkészülve aznap este arra, hogy ő most itt mit fog kapni, a harmadik szettre pedig leginkább úgy nézett ki, mint aki a háta közepére kívánja az egészet, és egyébként is nagyon álmos.

Marinka szervál és üt. Higgyétek el, izgalmas 😉 🙂

Pedig mi négyen biztattuk ám, bár a csajok nem voltak hajlandóak elég hangosan, hiába lett volna szükség rá, mivel gyakorlatilag csak mi szurkoltunk neki. Nem mintha olyan sokan lettek volna nézők, de volt egy csapat, aki szurkolt mindenkinek, akinek csak egy cseppnyi spanyol vér csörgedezik az ereiben, és ilyesmivel Marinka nem büszkélkedhet. Ők pedig elég hangosak voltak. És idegesítőek 😉 🙂

Mindenesetre így lemaradtunk a legjobb esélyünkről egy afterparty jegyre, de majd legközelebb 😉 🙂

Ezzel vége volt a második napnak, ha minden jól megy, holnap jön a harmadik és a negyedik nap összefoglalója, benne Vérivó, Rafa és egy kissé szürreális díjátadó 😉 😀

Advertisements