Címkék

, ,

Némi töprengés után úgy döntöttem, hogy szigorúan a torna eseményeire fogok koncentrálni, mert egyrészt úgy is ez az, ami mindenkit inkább érdekel, másrészt mert így is elég hosszú lesz, magamat ismerve 😀

Azért mindenkit megnyugtatok, Rómát is néztünk, nem csak rövidnadrágos fiúkat, sok mindent láttunk és sok mindent nem, de szerintem elég jól sikerült gazdálkodnunk az idővel, ami rendelkezésre állt 🙂 Ami kimaradt, azért meg majd vissza kell még menni 😉 🙂

Lássuk akkor a tornát, és mindent, ami történt rajta 🙂

A torna helyszíne közvetlenül az Olimpiai Stadion mellett van, így könnyen megközelíthető a város gyakorlatilag bármelyik részéről, azzal együtt, hogy a római buszközlekedés amellett hogy igen egyedi, meglehetősen zsúfolt, és nem állítanám, hogy villámgyors. Mindenesetre tanácsként azoknak, akik menni szeretnének jövőre és a Termini pályaudvar környékén van a szállásuk: a metró és 2-es busz kombinációja helyett inkább a 910-es buszt javaslom, gyorsabb is és kevesebben vannak rajta. Persze, lehet, hogy jövőre már teljesen más szám alatt fog futni, és más útvonalon közlekedik majd…

Szeretném arra is felhívni a figyelmet, hogy Rómában az éjszakai járatoknak nincsen külön száma, gyakorlatilag nincsennek is, hanem sokáig közlekednek a menetrend szerinti buszok, így a 200-as nem a 2-es busz éjszakai megfelelője, a Flaminio pedig nem azonos a Flaminiával. Ezek azért fontos információk, mert ha nem tartod be őket, akkor a Termini helyett gyorsan Prima Portán találhatod magad…

Igaz, így legalább azt is elmondhatjuk magunkról, hogy átléptük a Rubicont. Kétszer is 😉 🙂

A Foro Italico az Olimpiai Stadionon kívül egyébként leginkább arról ismerhető fel, hogy mellette található egy obeliszk-szerűség (ezeket nagyon szeretik), ami Mussolini dicsőítésére került felállításra, csak úgy mint a körülötte lévő tér… Elég fura az egész, de úgy döntöttem, hogy jóindulatú leszek, és biztosan mementóként hagyták meg az olaszok…

Maga a torna helyszíne nem nagy, a szép új center pálya mellett – ami elég könnyen felismerhető 😉 – , található a kettes pálya, nekünk csak a “szobros” pálya, illetve van még négy további kisebb pálya.

Az első és a kettes pálya beazonosítása után némiképp tanácstalanul álltunk meg az első nap, mivel tudtuk, hogy valahol még kell lennie négy pályának, de annyira kicsi volt a hely, hogy nem igazán tudtuk elképzelni, hogy egyáltalán hol lehetnek…

Láttam egy kicsit nagyobb csoportosulást az egyik kerítésnél, ezért úgy gondoltam, nézzük már meg, mi lehet, aztán majdcsak meglesznek a hiányzó pályák is. Felkaptattunk az előtte lévő lelátó szerűségen, odébb löktünk néhány embert (ha életben akarsz maradni Rómában, ezt a mentalitást nagyon gyorsan el kell sajátítani 😉 🙂 ), és kiderült, hogy megérzéseink jók voltak: négy picike pálya volt előttünk.

Mint utóbb kiderült ezek nem az általunk keresett 3-6 pályák voltak, hanem az edzőpályák, de ez minket addigra már nem túlzottan érdekelt, mivel Ad teljes lelkesedéssel kiáltott fel: ott van Lüthi!

Adnak azóta sem sikerült megmagyaráznia, hogy miért is Lüthire fókuszált ennyire, és miért örült neki ilyen látványosan, én pedig úgy döntöttem, hogy jobb lesz ezt nem firtatni…

Mindenesetre úgy látom, hogy kérnünk kellene neki egy ilyen pólót:

Szóval felvilágosítottam Adot, hogy Lüthin kívül van ám még más látványosság is a pályán, Lizinek is szóltam, hogyha esetleg neki sem tűnt volna fel az a magas barna, szép fürtökkel, de ő addigra már transzba esett, és azt mondogatta, hogy látom, látom, így nála nem volt szükség a segítségre 😉

Így esett tehát, hogy a legelső teniszező, akit láttunk, az Fed volt 🙂

Maga az edzés nem tartott sokáig, és sok mindent nem is tudnék felidézni belőle, de az edzés vége felé Lizi közölte, hogy márpedig neki aláírás kell, ezért megpróbáltunk helyezkedni.

Szerencsénk volt, mert kedden még nem volt akkora tömeg, így egész előre tudtunk keveredni, bár hozzá kell tennem, hogy kissé fura érzés volt a tömegben nyomulni azért, hogy szerezzünk egy aláírást, mondtam is Lizinek, hogy még 14 évesen sem csináltam ilyet, mire közölte, hogy lehet, hogy akkor nem, de most igen, és lazán félresöpört két kiskorút. Mármint nagyon kiskorút 😉

Mindenesetre IQ pontjaink és méltóságunk ilyen szintű csökkenését teljes siker koronázta: Ad kapott egy aláírást a sapkájára, én a macira (tipp jövőbeni Roger aláírás vadászoknak: vigyél macit. Nem álltam az első sorban, de rögtön kiemelte, még mosolygott is hozzá, nem volt kérdés, hogy maci alá lesz írva 🙂 ), Lizi pedig a center pályás belépőjére. Ami egész jó ötlet is lett volna, ha aztán nem tépték volna le még egy további részét a jegynek, amikor bementünk megnézni a meccset, és semmilyen könyörgés nem hatotta meg a jegyszedőt, hogy ne tegye… Így most Lizinek van egy nagyon kúl fél aláírása Fedtől, ők már tegező viszonyban vannak 😉 😀

Szóval fél órás ott tartózkodásunk után fél méterre álltunk Fedtől és gazdagodtunk egy ilyennel:

és egy ilyennel:

Ad pedig reménykedve kérdezte meg, hogy ugye akkor most már mehetünk is?

Nem volt szerencséje, mert a java mégcsak ezután következett 😀 😀

Reklámok