Címkék

, , ,

Mint 2005 óta minden egyes alkalommal, idén is Rafa nyerte a Monte Carlo-i tornát, immáron hatodszorra.

Ezzel a teljesítményével Rafa lett az első játékos az Open Era történetében, aki egymást követő hat alkalommal meg tudott egy tornát nyerni, és minden esélye megvan arra, hogy egy hét múlva ezt a dicsőséget kétszer is magáénak tudhassa, lévén, hogy Barcelonában is öt egymást követő alkalommal diadalmaskodott eddig.

A döntőről sok mindent nem lehet elmondani, a két Verda közül a pocsékul játszó lépett ma pályára, Rafa pedig Rafa. Beszélhetnénk persze arról, hogy Verda nem egy nagy salakjátékos, arról is, hogy az első szettben egy teljesen elhibázott taktikával lépett a pályára (komolyan gondolta, hogy az alapvonalról jobb lesz?), majd a másodikban váltott ugyan, de miután minden második nyerőnek szánt ütése a pályán kívül landolt, így sok esélye nem volt.

De egy 6-0, 6-1-es döntőben elért eredményről nincs sok mindent beszélni.

Térjünk át inkább Rafára, hiszen ez a torna, mint ahogy előre megjósolható volt, róla szólt. Összesen 14 gémet veszített el az öt meccs alatt, még csak megszorongatni sem sikerült senkinek sem, és 11 hónapnyi várakozás után emelhette magasra végre a győztesnek járó kupát.

Ami a játékát illeti: a lábmunkája látványosan feljavult a keménypályás meccsekéhez képest, a fonák is kezd a régi önmagára hasonlítani (ma Verda az első szettben eredménytelenül támadta), bár azért itt még van mit javítani. Csakúgy mint a szerván, ami a szerény véleményem szerint még mindig nem az igazi, és a kicsit is nehezebb helyzetekben többször is elhagyta. Konkrétan kétszer, de ne akadjunk fel ilyen semmiségeken 😉

Nem kérdés számomra, hogy most rengeteg olyan cikk és komment fog születni, ami szerint Rafa visszatért, és nyugodtan elfelejthetjük mindazt, ami az elmúlt 11 hónapban történt.

A magam részéről azért egy picit óvatosabb vagyok, és még várnék ezzel.

Nyugi, a Fed-drukker társaimat is le szoktam rángatni a földre, szóval vegyétek ezt úgy, hogy szívességet teszek 😉 😀

Mert Rafának eddig sem a Verda, Ferrer, Ferrero-szintű játékosokkal volt a baja, őket még HC-n is verte, nyilván nem ekkora fölénnyel, de verte (jó, Verdát nem, mivel nem játszottak egymással ebben az időszakban, de szerintem verte volna 😉 ) . Az meg egyértelmű volt, hogy a salakon javulni fog a játéka, hiszen az egyik valaha volt legjobb salakjátékosról beszélünk. Ennek ellenére én még most is, ezen a tornán is éreztem rajta némi bizonytalanságot, sokkal könnyebben kibillenthetőnek tűnt nekem, mint eddig bármikor, ha salakról volt szó, ami lehet, hogy furának tűnik ilyen brutális eredmények láttán, de mégis így éreztem.

Szóval majd akkor mondom azt, hogy Rafa visszatért, ha legyőz egy jól játszó Delpit, vagy egy jól játszó Djokót, vagy egy jól játszó Södöt, vagy egy jól játszó Fedet. Egészen addig óvatos maradok.

Persze, lehetséges, hogy ezen négy jelenség egyikével sem fog találkozni a következő másfél hónap során, vagy mire találkozik, addigra a bizonytalanság már el fog tűnni a játékából.

Jövő héten nagyjából ugyanazt láthatjuk majd, amit ezen a héten láttunk: jön Rafa kedvenc tornája, Barcelona, gyakorlatilag ugyanezzel a mezőnnyel, mínusz Djokó és Mari, plusz Söd. Itt látható a draw.

Az égiek jönnek nekem annyival, hogy ezután a hét után kapunk egy Rafa-Robin döntőt, és így remélhetőleg Rómára egy kérdéssel kevesebb lesz.

Addig is örüljünk egy kicsit Rafának, akin látszott a hatalmas megkönnyebbülés:

Grat! 😀

Advertisements