Címkék

, , ,

2005, Madrid, döntő, ellenfél: Rafael Nadal, végeredmény: 6-3, 6-2, 3-6, 4-6, 6-7(3), győztes: Nadal

2005, Párizs, döntő, ellenfél: Thomas Berdych, végeredmény: 3-6, 4-6, 6-3, 6-4, 4-6, győztes: Berdych

2006, Miami, döntő, ellenfél: Roger Federer, végeredmény: 6-7(5), 6-7(4), 6-7(6), győztes: Federer

2010, Indian Wells, döntő, ellenfél: Andy Roddick, végeredmény: 7-6(3), 7-6(5), győztes: Ivan Ljubicic

Mint már sokszor, most is kiderült: a teniszisteneknek van humoruk 😉

Ljubo nagyon összeszedett játékkal, végig pontosan tudva, hogy miért is van a pályán, küzdötte végig ezt a másfél hetet. Ez pedig olyasmi, ami a mezőny többségéről nem volt elmondható.

Ljubi megverte Djokót, megverte Rafát, és megverte RAndyt. A döntőben, csakúgy mint az egész tornán, fantasztikusan szervált, a fonákja még mindig élmény, futni ugyan már nem tud, de ez nem is volt érdekes: megoldotta fejből és taktikából. És ő még támadni is mert, Roddickkal ellentétben, aki megelégedett azzal, hogy az alapvonalról szépen, biztonságosan adogatta vissza a labdákat. A TB-kben azért a hálóhoz is bement, csakhogy mindenkit megzavarjon, elsősorban saját magát… 😉

A végeredménytől függetlenül Andy nem volt nagyon elkeseredve a meccs után, nyilván nem akart veszíteni, de azért ez mégsem olyan volt, mint a mostanság szokásos szívösszeszorító vereségei. Ljubi pedig azt követően, hogy tavaly a visszavonulást fontolgatta, megnyerte karrierje első masters tornagyőzelmét.

Majd kiélvezte azt a rengeteg újságírót, aki a döntőt követően várt rá 😀

Először Andyhez intézett néhány szót:

Az a rengeteg energia, rengeteg munka, amit nemcsak minden meccsen, hanem minden edzésen is belead, nagyon figyelemre méltó.

Sokan mondják, hogy Andy csak a szervája miatt van itt, de ez nem igaz. Nem lehetsz top 10-es játékos tíz éven keresztül úgy, hogy csak a szervádból élsz. [Andy] fantasztikus versenyző, és bár Roger a barátom, de nagyon sajnáltam Andyt, hogy nem győzött Wimbledonban.

Mert ahogy én is megérdemeltem egy Masters tornagyőzelmet, úgy Andy is megérdemel egy Wimbledon-győzelmet. Roger után ő ennek a generációnak a legjobb játékosa füvön.

Igen, kétségtelen vannak olyan tornák, ahol tudod, hogy egész egyszerűen nem történhetett másként: ilyen volt Fed tavalyi RG-je, Kolja tavalyi mestertorna győzelme, és most Ljubi masters győzelme is. Mintha kiegyenlítenének néhány számlát odafönn.

Értem tehát, hogy Ljubo miről beszél, csak kicsit tartok tőle, hogy A-Rodnak az a tavalyi Wimbledon volt ez a számlakiegyenlítős tornája. De mindent nem tehetnek meg helyetted a teniszistenek, a lehetőséggel tudni kell élni. Ljubi a döntőben, a második szett TB-ben már 6-2-re vezetett, amikor hirtelen rádöbbent, hogy mi is történhet itt meg, rögtön DF, majd néhány elrontott labdamenet, és 6-5. De eztán ütött egy ászt, és megnyerte a meccset.

Ez az, amit Andy a saját lehetőségénél nem tudott megtenni.

Természetesen a sajtótájékoztatóról Fed sem maradhatott ki, mert mint tudjuk, minden út… 😉

A továbbiakban Ljubi Fed-fangirl pillanatai következnek 😉

Nagy tisztelettel beszélsz Andy Roddickról, Roger Federert a barátodnak tartod. A múltban a teniszezők egymással való kapcsolata gyakran volt feszült. Manapság pedig halljuk, ahogy Nadal Federerről, illetve Federer mindegyik játékosról  milyen szépen beszél. Minek tulajdonítod ezt a megváltozott légkört?

Szerintem nagy tisztelettel vagyunk a többiek iránt. Nem tudom, hogy régebben miként volt ez, vagy hogy miért nem voltak tisztelettudóak egymással szemben a játékosok, vagy hogy így volt-e egyáltalán. Nem vagyok benne biztos.

Goranhoz nagyon közel álltam, és ő nagyon tisztelettudó volt sok játékossal szemben, de nem mindenkivel.

De az igazság az, hogy úgy gondolom, ez sokban köszönhető Rogernek. Azzal, hogy már olyan sokszor megnyerte a Stefan Edberg díjat, amit a többi játékos szavaz meg a legsportszerűbb játékosnak, azzal, hogy ő az első a ranglistán, azzal, hogy kedves mindenkihez, hogy a fiatal játékosoknak példát mutat abban, hogy hogyan viselkedjenek az öltözőben, a pályán, a sajtótájékoztatón.

Ő az irányadó. Nyilván, ő a vezetőnk. Azt hiszem, azért mert ő határozza meg az irányt, ezért mindnyájan tiszteljük a többieket. Azt hiszem, Rafa és Roger megmutatták, hogy hogyan kell két bajnoknak tisztelnie egymást.

Remélem, így egy kicsit érthetőbb, hogy Fed miért kapja meg az a nyüves díjat minden évben, mert tudom, hogy mi hiába mondjuk 😉 😀

Ljubi  megemlítette Marit is, bár lehet hogy jobban tette volna, ha nem teszi 😉

Szerintem nagyon jó dolog, hogy ilyen különböző személyiségek vannak, mint Roger, Rafa, Novak és Andy, mind a négyen, igen, még Andy Murray is, bár ő másmilyen. Mindenki másmilyen.

Ó, Ljubi, kár, hogy olyan ritkán szoktak veled interjúkat készíteni 😀 😀

Szóval nagy gratu Ljubinak, megérdemelte.

Reklámok