Címkék

, , , , ,

Ma este tíztől Andy Roddick Ivan Ljubicsiccsal fog megküzdeni a 2010-es IW bajnoki címéért.

Aki ezt eltalálta Draw Challengen, azzal szeretnék elbeszélgetni… 😉

Kezdjük előbb a nagyobb meglepetéssel: Rafa három szettben, döntő szett TB-ben kikapott Ljubitól.

Az első szett alatt rettenetesen fújt a szél: ez Rafának kedvezett, lévén az egyik legjobb szél-menő, akihez eddig szerencsém volt, Ljubi viszont nagyon nem tudta belőni az ütéseit, és duplabrék hátrányban fejezte be az első szettet.

Második szettre kicsit alábbhagyott a szél, ez lehetővé tette a horvátnak, hogy összekapja a játékát, ami meglepő eredménnyel járt. Rafa másfél szetten keresztül azt a jó lábmunkát, alapvonal körüli játékot, hosszú labdákat produkálta, mint amit a héten már megszoktunk tőle, nyilván egy kicsit biztonságibban a szél miatt, de minden úgy haladt, mint ahogy ezt várni lehetett.

Azonban abban a pillanatban, hogy Ljubi visszatalált a meccsbe, Rafa elkezdett kapkodni. Elpuskázott néhány bréklabdát, és ezt követően olyasmi történt, amit hitetlenkedve néztem: pillanatok alatt visszatért az alapvonal mögül három méterre játszó, nagyon rövideket ütő Rafa, aki bizonytalan a fontos pontoknál, és rendre rossz döntéseket hoz.

Ljubo pedig van annyira tapasztalt játékos, hogy ezt kihasználja: brékelt a szettért, majd ki is szerválta.

A harmadik szett sem indult jobban Rafa számára, mint ahogy az előző befejeződött: darabokra hullott, és az első fogadójátékát simán elveszítette.  Szerencséje volt viszont abban, hogy Ljubo is visszaesett, így rögtön vissza tudott brékelni. Ami ezután következett arra jobb kifejezés nincsen: Ljubo rettenetesen megszívatta Rafát. Gyakorlatilag nem nyúlt Rafa szervagémeihez, a sajátjaiban a szervájából élt, hogy aztán a TB-ben lépjen egy szintet és lemossa Rafát a pályáról. Eddigre egész egyszerűen eltűnt a taktikus, gondolkozó Rafa, és egyetlen egy pontot tudott összehozni a TB-ben…

Mondhatjuk persze azt, hogy egy újabb sérülés, és hat hét kihagyás után ez egy jó eredmény. De ezt a meccset Rafa nagyjából ugyanúgy veszítette el, mint a dohai döntőt, és mostanára elég sokszor történt meg az, hogy a fontos pillanatokban nem tudja rendesen odatenni magát, hogy ne egyszeri balesetről, hanem tendeciáról beszéljünk.

Persze, Ljubo azok közé a 190 centi feletti játékosok közé tartozik, akikkel Rafának mostanában gondjai vannak, de azért Ivan mégsem azon a szinten játszott tegnap, mint ahogy Delpi tette az utóbbi három meccsükön, vagy Cilic Sanghajban, vagy Söd az elmúlt két meccsükön… Ivan azért már nem tud úgy futkosni, mint a fiatalok, így ha Rafa kicsit kimozgatta volna, nem lett volna szabad, hogy gondot okozzon neki ez a meccs.

Az év eddigi három tornáján nem játszott Rafa rosszul, csak éppen akkor amikor lehetősége lett volna arra, hogy igazán nagy, fontos győzelmet arasson, egész egyszerűen nem bírta fejben. Ez egy kicsit fura kijelentés, ha Rafáról van szó, de ettől függetlenül még ez történik. Lehet persze, hogy ebben nagy szerepe van annak is, hogy Rafának nincsen olyan “B” játéka, amivel bizonyos játékosok ellen nyerni tudna: mint ahogy Fed kikap a top öttől, ha nem játszik “A” szinten, Rafa kikap a top tíztől, plusz még néhány, meghatározott játékstílust képviselő teniszezőtől.

Miami következik, amely tornát Rafa nem igazán szereti, és bár hasonló stílusú pálya, mint az indian wells-i, de egy picit gyorsabb, így kevésbé fekszik neki, mint az itteni.

Szóval úgy érzem,  leginkább fejben vannak gondok Rafával, edzés, játékhiány, sérülés már nem játszik szerepet, viszont ennek rendbe tételéhez elsődlegesen azt kellene elérni, hogy ő maga belássa, hogy gond van. A meccs utáni sajtótájékoztatóból viszont nekem nem az derült ki, hogy magának kimondta volna:

Mi történt a tiebreakben? Úgy tűnt, mintha kicsit passzív lettél volna benne.

Nem, nem voltam passzív. Inkább ideges voltam. Mert nem is kellett volna TB-t játszanom. Legalábbis én így érzem.

Ha TB-t kell játszanod, egy olyan játékos ellen, aki úgy szervál, mint Ivan, akkor tudod, hogy ez veszélyes. A második pont a TB-ben nagyon fontos volt.

Nehéz volt nekem abban a helyzetben, mert fantasztikusan játszottam egész héten, nagyon, nagyon jól játszottam, és ez egy fontos meccs volt nekem, elődöntő.

Mindenesetre, az eredmény jó. De sérülés után visszajönni, meg minden egyéb, minden rendben van, mert talán a legjobbamat játszottam, de ma rosszul játszottam. Rossz meccset játszottam ma.

Milyen szinten áll a játékod most? Mondhatjuk azt, hogy újra a legjobbadat játszod, vagy erre várnunk kell a salakszezonig?

Nem játszottam igazán sosem rosszul, de 2010 elejétől kezdve a legjobbamat játszom. Mindig a legjobbamat játszottam.

Keménypályákon akkor nyertem, amikor nagy volt az önbizalmam, amikor hihetetlenül játszottam. De ebben az évben minden tornán jól játszottam.

Ausztráliában az első két meccsen nem játszottam a legjobbamat, de Murray ellen jól játszottam. Ezen a tornán nagyon jól játszottam, nagyon jó győzelmeket arattam, olyan nagyon nehéz ellenfelek ellen, mint Isner, vagy Berdych, aki nagyon jól játszott.

Szóval örülök annak, ahogy játszottam. Újra a legjobb játékomat játszom, tudom. Csak nem ma.

Talán még az hiányzik a játékodból, hogy  nem tudod befejezni a meccseket, amikor lehetőséged lenne rá?

Talán, talán. Igen, azt hiszem. Ez talán kissé gyakrabban fordul elő mint korábban, valószínűleg azért mert nehéz nyolc hónapon vagyok túl. Ez egy folyamat, fokozatosan kell javulnom.

De kész vagyok rá, mert jól játszottam. Berdych ellen azért nyertem, mert egy jó TB-t játszottam, ez fontos. Isner ellen fontos pillanatokban is jól játszottam. Ma nem, de sok lehetőségem volt rá. Meg kellett volna nyernem.

Többet gondolkozol azon, hogy mi történik? Többet mint korábban?

Nem. Igazából nincs itt az ideje annak, hogy erről beszélgessünk, mert egy hét múlva újabb tornán játszom, Miamiban. Úgy érzem, hogy még ott is lesz lehetőségem arra, hogy fontos dolgokat érjek el.

A mentális része, jól fogom csinálni. Mindig is győztes voltam. Mindig is jó versenyző voltam, és újra jó versenyző és győztes leszek.

A mai egy baleset volt. Így érzem, mert elég jól játszottam ahhoz, hogy megnyerjem ezt a tornát. Fontos baleset volt, és tanulnom kell belőle: agresszívebben kell játszanom legközelebb, és meg kell ragadnom a lehetőségeket, amik adódnak.

De egyébként, nincs sok mindent elmondani erről. Örülök annak, ahogy itt játszottam, mert néhény hét otthonlét után nem egyszerű visszajönni, és ezen a szinten játszani. Úgy éreztem, hogy  közel voltam ahhoz a szinthez, mint amikor a legjobban játszottam ezen a pályán.

A sajtótájékoztató további részében még legalább háromszor elmondta, hogy mennyire nagyon-nagyon jól játszott ezen a héten. Remélem, hogy Miamiban tudja majd bizonyítani, hogy nem csak magát próbálja győzködni…

Ezzel a vereséggel Rafa visszacsúszik a negyedik helyre, és nagy szerencséje, hogy sem Delpi, sem Kolja nem játszik Miamiban.

Rafa azért vigasztalódhatott azzal, hogy a páros tornát megnyerték Marc Lopezzel, aminek nagyon örült.

Láttunk már olyat, hogy a gödörből egy páros tornagyőzelem rángatott ki egy játékost, szóval azért ezt sem kell lebecsülni.

A nap másik meccsén A-Rod három szettben legyőzte Robint, a szervezők hatalmas megkönnyebbülésére.

A szél ugyan már nem fújt annyira, mint Rafáék meccsén, de azért fújt, és mint várható volt, ez Robint zavarta meg jobban, közel sem játszott olyan szinten, mint Tsonga, vagy Mari ellen. Roddick pedig szépen, türelmesen, nem kockáztatva védekezett, és jóval kiegyensúlyozottabb volt, mint Robin. Egy szett és brékhátránynál be kell vallanom, elmentem aludni, így némiképp meglepődve láttam reggel, hogy Robinnak sikerült a második szettet megnyernie, majd a harmadikban is visszahozott egy brékhátrányt, de végül nem tudta még csak TB-re sem hozni a szettet.

A-Rodnak kétségtelenül kellett már ez a siker, bár Ljubóval annyira nem szeret játszani, Robin meg szerintem nem fogja magát könnyen túltenni ezen a vereségen, mert tartok tőle, a legnagyob lehetőségét puskázta el arra, hogy ezres tornát nyerjen. Amellett persze, hogy a rotterdami tornagyőzelmével már megvédte azokat a pontokat, amelyet tavaly az RG-ig szerzett, így nagyon nem áll rosszul a pontjait tekintve, és akár még feljebb is jöhet a ranglistán, ha normális eredményei lesznek az RG-ig tartó időszakban.

Szóval A-Rod, vagy Ljubi lesz az idei IW bajnoka, a magam részéről remélem, hogy az utóbbi, csakhogy a torna szürrealitása teljes legyen 😉 😀

Ljubicic (CRO) – Nadal (ESP) 3-6 6-4 7-6(1)
Roddick (USA) –  Soderling (SWE) 6-4 3-6 6-3

Reklámok