Címkék

, , ,

Jup, örültem volna, ha nem lesz igazam, de sajnos az lett: Bagda jelentette a végállomást Fed számára idén Indian Wellsben.

Mondjuk nem kellett hozzá olyan nagy jóstehetség: Tsonga Montreálban, Bentó Párizsban hasonló hosszabb gyerekszületéssel/sérüléssel tarkított kihagyás után következett be, a különbség csak annyi, hogy Montreálban legalább a negyeddöntőig nem találkozott olyan ellenféllel, aki egy közepes Fedet éppen meg tudott volna állítani.

Márpedig Bagda nem ezen játékosok közé tartozik, hiába mondta Ad, hogy ugyan már. De azt már pontosak tudjuk, hogy azok, akik valamennyire is teniszezőnek tartják magukat, mindent beleadva jönnek ki Fed ellen, és hát Marcos legjobbja nem azonos Russell legjobbjával, és nem is szokása beremegni a nagy meccsek megnyerésekor, mint például Kohlsinak…

Az első szett még jól alakult: Fed ott folytatta, ahol Hanescu ellen abbahagyta, és a szett végi brékkel nyerte az első szettet. A második szettben már kezdődtek a gondok: kezdett fáradni, a lábmunkája már nem volt olyan jó, mint az első szettben, jöttek a hibák, szinte csak a szervájára támaszkodott, igyekezett a labdameneteket gyorsan befejezni, nem volt sem ereje, sem türelme a rendes védekezőjátékra. De azért volt egy-két szép megoldása, és 5-4-nél 15-40-es állást is összehozott, de nem tudta a két meccslabda egyikét sem értékesíteni, és mint ahogy mostanság már megszokhattuk, ha nem megy jól neki a játék és nincs kellő önbizalma: a következő gémben Bagda brékelte, és hozta a szettet.

A harmadik szett ugyanúgy folytatódott Fed szempontjából, ahogy a második abbamaradt, annak ellenére, hogy sikerült a 3-1-ért brékelnie, de lassan a szerva is elment, így nem volt nagy meglepetés, hogy Bagda visszabrékelt. Ekkor már tudtam, hogy ez a meccs nem lesz meg,  mégha sikerült is egy meccslabdát is összehoznia Bagda szervagéménél, végül  TB-ben veszítette el.

Feden látszott nagyon a meccshiány (volt néhány igen fura döntése, különösen bréklabdáknál), valamint az erőnléte sem volt az igazi, de nem játszott igazán rosszul sem, tipikusan túl korán jött jó  ellenfél esete volt ez. Bagda a második és harmadik szettben kifejezetten jól játszott, végig magabiztosan szervált, jók voltak az alapvonalütései, a röptéi, és kihasználta a lehetőségeket, amiket Fed adott neki.

Fed nem volt boldog a meccs után, és kissé dühös volt magára. Szerencsére.

Mennyire nehéz az Australian Opent követő kihagyás, valamint a betegség után újra visszajönni, és rögtön élesben játszani? Mennyire megerőltető ez?

Nos, akár egy órával korábban is itt ülhetnék, és arról beszélhetnék, hogy milyen megnyugtatóan sikerült ezt a meccset két szettben megnyerni, úgy hogy nem játszottam a legjobbamat, de továbbmentem. Mindig nagyon vékony a vonal. Emiatt nem akarom nagyon hibáztatni magam egy ilyen vereség után.

Kicsit hasonló érzés ez, mint tavaly Tsonga ellen Cincinnatiban, de aztán tudjuk mi történt, utána jól játszottam. Vagy ez Torontóban volt, és Cincinnatit nyertem meg. [Montreálban volt, de végül is Kanada 😉 ]

Vannak ilyen meccsek. Jól játszol a meccs nagyobb részében, és aztán nem játszol olyan jól, amikor pedig igazán kellene. Úgy tűnhetett, hogy nem játszok annyira jól, és mégis megnyerhettem volna ezt a meccset. Előfordul ez, csak sajnálom, mert nem játszottam borzalmasan, szóval…

(…)

“Nem volt rossz meccs, csak talán rossz döntéseket hoztam, rossz pillanatokban. Talán túl támadóan játszottam, talán túl passzívan. Ez nem olyasmi, amit lehet gyakorolni. Ezt csak úgy szerezheted meg, ha meccseket játszol, és ez az amire szükségem van. Remélem lesz erre lehetőségem Miamiban, de addig is sok gyakorló szettet fogok játszani.  “

Mindenestre az a fontos, hogy a helyén tudd kezelni, és ne törjön le nagyon ez a vereség, miközben még sok lehetőséged lesz jó tornákat játszani.

Igen, igen, nincs ezzel semmi gond. Megpróbáltam. Eljöttem ide, adtam neki egy esélyt. Örülnék, ha most a következő meccsemre készülhetnék. Nem tudom, hogy kivel játszottam volna holnap, de biztosan jó lett volna még egy meccset játszani itt.

Úgy gondolom, hogy ahogyan a torna haladt volna előre, egyre jobban belejöttem volna, és ki tudja, hogy mi történt volna? De ezzel most már nem kell foglalkoznom. Most pihennem kell, mert a testem érezte az első meccset. Ez mindig nehéz dolog, egy hosszú kihagyás után visszajönni, és hirtelen meccseket játszani.

De igen, a szezon hosszú, mint ahogy mondtad. Nem kell pánikolni.

Bagda közben két lábbal a föld felett járt, karrierje legnagyobb győzelmének minősítette a meccset, ami kissé mókás, dehát hadd örüljön 😉 Bagda így látta a történteket:

Roger azt mondta, hogy nem tudta eldönteni, túl agresszíven játszott, vagy túl passzívan. Te hogyan…

Túl agresszívan.

Nem, arra gondoltam, a saját játékodra vonatkoztatva, miben voltál te jobb? Abban amikor agresszívan kellett játszani, vagy abban amikor passzívan? Mit gondolsz azért voltál ma jobb, mert türelmes voltál és nyugodt, vagy azért mert agresszíven játszottál?

Mindkettő. Úgy értem, nem játszhatsz agresszívan az egész meccsen. Meg kell választani azokat a labdákat, amikor agresszíven játszol. Okosan kell játszani. Tudni kell változtatni. Azt hiszem, ez az amit ma jól csináltam. Roger pedig, szerintem, egy kicsit túl agresszív volt. Sok labdát elhibázott, és ma én nyugodtabb voltam, mint ő.

Szóval Fed IW-je nagyjából úgy alakult, mint ahogy arra számítani lehetett, bár azért jó lett volna, ha legalább még egy kört menni tud, főként a meccsrutin szempontjából. Ha minden igaz, ezzel az eredménnyel 315 pontot veszít, ami nem tragikus, de azért nem is örülünk neki.

Mindesetre, most fel Miamira, közte kellő mennyiségű futással és erőnléti edzéssel, valamint szurkoljunk, hogy könnyebb sorsolást kapjon az első három körre, hogy legyen lehetősége a szükséges rutint megszerezni.

Egyéb hírekben Rockin’ Robin úgy néz ki túllépett az ausztrál megingásain: Felit győzte le ellentmondást nem tűrően, a következő ellenfele Tsonga lesz, aki viszont nagyon megszenvedett Montanes ellen. Marinak Russell nagyon edzésre se volt jó, Roddick sem szakadt bele a munkába.

Baghdatis (CYP) – Federer (SUI) 5-7 7-5 7-6(4)
Murray (GBR) – Russell (USA) 6-3 7-5
Soderling (SWE) – Lopez (ESP) 7-6(3) 6-4
Roddick (USA) – de Bakker (NED) 6-3 6-4
Tsonga (FRA) – Montanes (ESP) 4-6 6-3 6-3
Robredo (ESP) – Sela (ISR) 6-3 6-0
Melzer (AUT) –  Greul (GER) (visszalépett)
Almagro (ESP) –  Blake (USA) 6-4 3-6 6-3

Ma Rafa-Isner, Djokó-Ljubi, Tsonga-Söd, Bagda-Robredo, A-Rod-Melzer, Mari-Almagro és Troicki-Berdych a menü, az időeltolódás nyolc óra.

A teljes OOP.

Advertisements