Címkék

, , , , ,

Mari vs Rafa: 6-3, 7-6(2), 3-0 (visszalépett)

Először is: ez az a Mari volt, akit 2008. második felében megkedveltem, és akit 2009-ben hiába kerestem.

Mari nagyon jó taktikával lépett ki a pályára, jól működött az első és a második szerva is,  rendszeresen szerva-röptézett, és támadott. Mert hogy ám Mari tud azt is. Mert hogy Mari gyakorlatilag bármit meg tud csinálni a teniszpályán.

Már az AO előtt mondtam, hogy Marinak nagyon jó esélye lehet ezt a GS-t megnyerni. Egy ideje már nem beszéli a “mindenkinél jobb vagyok” dolgait, látszott, hogy zavarja, hogy a múlt évben nem jött össze a GS, az év elején nem is indult semmilyen tornán, a Hopman Kupán pedig saját bevallása szerint is a támadó játékot gyakorolta.

Lehet, hogy amikor egy bizonyos úriember, akit eddig rendszeresen vert, kétszer egymás után leütötte a pályáról, elgondolkodott egy kicsit azon, AMIT ÉVEK ÓTA MINDENKI MOND NEKI: nem lehet ennyire passzívan GS-t nyerni 😉

Úgy érzem, Mari megérett erre az első GS-re: mind játékban, mind fejben, mind emberileg.

És akkor Rafa. Írhatnék most arról, hogy azért az elmúlt egy hónapban sokat fejlődött a játéka, bár még kétségtelenül nincs azon a szinten, hogy egy nagyon jó Marival felvegye a versenyt. De aztán sajnos, jött a harmadik szett, és a visszalépés.

És felmerült bennem, hogy meddig lehet ezt így csinálni? Meddig lehet folyamatosan olyasmire kényszeríteni magad, amiről tudott, hogy minden egyes pillanat, amit ezzel töltesz a saját testedet teszi tönkre? Hogy minden egyes lépésnél a térded sikít, hogy neki ennyi elég volt?

Van némi bizonytalanság, hogy mi is történt ma: Rafa az MTO során azt mondta, hogy vett már ma be fájdalomcsillapítót, és a sajtótájékoztatón is úgy nyilatkozott angolul, hogy ugyanaz a baj, mint tavaly, de állítólag ugyanott, spanyolul, viszont azt mondta, hogy a második szett végén tett rossz mozdulat volt a hibás.

A magam részéről úgy vélem, ez az íngyulladás, ami neki van, már rég átlépett a krónikus szakaszba, tehát gyakorlatilag mindig van. Hol jobban, hol kevésbé jobban, de mindig. Ezzel persze jóval sérülékenyebb is a térde, és kisebb félrelépés is jobban fáj, nagyobb bajt okoz. Úgy láttam, hogy ma tényleg az a rossz mozdulat volt az, ami betette a kaput, de kétlem, hogy ez független lett volna az íngyulládásától.

De egy biztos: akármi is történt, Rafa nagyon megrémült. Tudom, vannak olyanok akik azt mondják, ha nyerte volna a második szettet, nem lép vissza. Én nem vagyok ebben biztos. Ha 2-0-ra állt volna, akkor is lehet, hogy ugyanezt teszi, mert egyszerűen fél: már megint fáj, mert megint nagyon fáj, mi lesz most? A sajtótájékoztatón már sokkal nyugodtabb volt, gondolom beszéltek addigra a fejével, és azon se lepődnék meg, ha nincs is akkora baj.

De éppen ezért rettenetesen nehezek ezek a sérülések, mert hosszú távon, ilyen gondolatokkal együtt, egyszerűen nem lehet játszani. Egyszer csak elég lesz, és megérti, hogy ő nincs rákényszerítve arra, hogy ezt csinálja saját magával nap mint nap.

Úgy érzem, hogy amire nagy szüksége lenne az valami visszaigazolás arról, hogy mégis érdemes, hogy mégiscsak van eredménye.

Mint mondjuk egy Roland Garros győzelem 😉

Egyébként ezzel a vereséggel Rafa visszacsúszik a harmadik helyre a ranglistán, ha Mari döntőbe jut, akkor a negyedik helyre kerül.

Marin vs A-Rod: 7-6(4), 6-3, 3-6, 2-6, 6-3

Mire magamhoz tértem reggel Marinka már majdnem két szett előnyben volt, és azt se tudtam, hogy mi történik 😀 Mint kiderült, ehhez azért hozzájárult az is, hogy RAndynek vagy a vállában, vagy a nyakában  gond volt valamelyik ideggel, és úgy játszott végig másfél szettet, hogy a vége felé az ütőkezén az utolsó két ujját nem is érezte. Végül kért ápolást, kapott fájdalomcsillapítót is, ami a harmadik szettre hatni kezdett.

RAndy ezek után, minden mindegy alapon nagyon agresszív, támadó teniszt kezdett játszani, ami teljesen meglepte Marinkát. A negyedik szettben már egy bagel is kinézett, de a szett végére Marin összekapta magát, kellő rutinnal tudta, hogy a szett végén jobb lesz kicsit visszafogni Andyt, majd az ötödik szettben, miután három bréklabdát hárított, újabb támadást indított. RAndy meg visszaállt a biztonsági, védekezős játékára, ez pedig nem volt elég.

Még szerencse, hogy ez a rengeteg öt szettes, amit Marin ezen a tornán játszott, meghozta az eredményét: nagyon jól kezeli ezt a döntő szettes témát 😀

Marinka ezzel bejutott élete első elődöntőjébe, és magához képest nagyon-nagyon örült 😀

Az AO után pedig már a top 10-ben lesz.

Reklámok