Címkék

, , , ,

Fed interjút adott a L’Equipe-nek, január 5-én, Dohában, meglehetősen érdekes körülmények között: az interjú nem volt előre lebeszélve, és amikor a riporter megkérdezte tőle, lenne-e rá lehetőség, Fed csak annyit mondott, hogy persze, pattanjon be az autóba, amivel Fed épp a szálloda felé igyekezett. Ennyit az előzményekről, jöjjön az interjú, ami a rafásoknak is tartogat kellemes meglepetéseket 😀

/A fordítás alapvetően az angol verzió alapján készült, de sikerült a franciát is megszerezni, és Ad kiegészítette, ahol szükséges volt./

Hosszú idő óta ez az első olyan év, amit nem úgy kezdesz, hogy a következő kérdésekre kell válaszolnod: “Mikor fogod megdönteni Sampras rekordját?” és “Mikor fogod megnyerni a Roland Garrost?” Van hiányérzeted?

RF (nevet): Végre, megszabadultam ezektől a kellemetlen kérdésektől! Őszintén szólva, ez nagyon megnyugtató érzés. Egy évvel ezelőtt második voltam a világon, hamarosan elveszítettem a döntőt Melbourne-ben, és mindenki állandóan megkérdőjelezte, hogy mire lehetek még képes.

Most, hogy mindegyik GS-t megnyerted legalább egyszer, és a GS rekordot is te tartod, nem érzel némi ürességet?

RF: Ez egy korszak vége a számomra. Tavaly egy hónapon belül, a Roland Garroson és Wimbledonban, elértem ezt a két célt. Az hiszem, mindez megváltoztatta az életemet, de sohasem éreztem ürességet utána. Soha nem keltem fel úgy reggel, hogy azt kérdeztem magamtól: “Most mihez is kezdjek?” Szerencsére a tenisz olyan sport, amiben nagyon sok minden történik. Ott van a ranglista, a Grand Slamek, az 1000-es tornák, a mérleged másokkal szemben … néha azzal motiválom magam, hogy egy-egy játékos elleni mérlegemre gondolok.

Nem érezted szükségét annak, hogy átgondold, mi lesz ezután, mik lesznek a céljaid?

RF: Nem. A játék iránti szemvedély természetesen jön nekem. Amit gyakran szoktam csinálni az az, hogy visszagondolok a kezdetekre: miért is választottam a teniszt, még gyerekként? Miért dolgoztam keményen éveken keresztül? Miért szeretek ennyire teniszezni? És ilyenkor a válaszok könnyen jönnek. Valójában igen egyszerű: nem hiszem, hogy van más, aki jobban szereti a teniszt, mint én.

De nem érzed úgy, hogy megszabadultál egy tehertől?

RF: Igen is és nem is. Úgy gondolom, hogy az elvárások mindig meglesznek, és addig jó, amíg vannak. Átalakultak ugyan, de nem tűntek el teljesen. De úgy vélem, ha eljön az a pillanat, amikor másoknak már nem lesznek elvárásai velem szemben, nekem akkor is lesznek saját magammal szemben. Nem is emlékszem olyanra, amikor egy mecsset anélkül játszottam volna le, hogy ne lett volna rajtam nyomás.

Szereted a kihívásokat, most felsorolok neked néhányat, mondd el, hogy ezek közül melyik az, ami még motivál.

RF: Rendben, halljuk.

Két Masters-győzelmre vagy attól, hogy megdöntsd Agassi 17 győzelmi rekordját.

RF: Háááát, ez nem annyira érdekel. Az 1000-es tornák még csak húsz éve léteznek, és nem lehet tudni, hogy a korábbi nagy teniszezők mennyit tudtak volna nyerni belőlük. Szóval ennek a rekordnak nincs túl nagy jelentősége.

Nézzünk egy másikat. Ha a Roland Garros utánig első maradsz, megdöntöd Sampras rekordját, aki öszesen 286 hétig volt első.

RF: Ez egy fontos rekord a számomra. Amikor megdöntöttem Connors rekordját [az egyhuzamban az első helyen töltött idő], már az is nagyon jó érzés volt. Ilyen hosszú ideig az élen lenni, úgy hogy tudod, kik vannak mögötted, nem egyszerű. Egyébként a legfontosabb célom ebben az évben, hogy megtartsam az első helyet. Annyira nehéz volt visszaszerezni.

Szóval szeretnél első maradni. Van még más is?

RF: Szeretnék több tornát nyerni. Tavaly négyet nyertem. Mondjuk azok fontos tornák voltak, de jobban kell ennél teljesítenem. A kisebb tornákon nem tudtam győzni. Igaz, többször is vissza kellett lépnem, vagy sérülés miatt, vagy mert pihenőre volt szükségem [Dubai, Halle, Tokió, Shanghai]. Szóval teljesen csak a nagy tornákra koncentráltam, és ezt nem igazán szerettem. Szeretem a kisebb tornákat, mert jót tesznek a játékomnak. Mivel nem olyan nagy a nyomás, új trükköket próbálhatok ki. Mielőtt visszaléptem volna Tokiótól, azt mondam Seve-nek [Lüthi], hogy azért akarok odamenni, hogy az első és a második szerváimon gyakorljam a szerva-röptét. Mert úgy gondoltam, hogy ez hasznos lesz nekem később.

Ha már szóba került, hogy mi lesz később: mit gondolsz, mikor fogsz visszavonulni?

RF: Hogy mindenkit megnyugtassak, azt mondtam, hogy a 2012-es olimpiáig biztosan játszani fogok. De nem hiszem, hogy utána befejezném. Úgy gondolom, utána is játszani fogok, csak másként. Olyan tornákon szeretnék elindulni, amiken korábban még nem vettem részt, illetve szeretnék bemutató tornákon részt venni Dél-Amerikában, ahová eddig még nem nagyon jutottam el.

A top tízben vagy mióta bekerültél oda 2002. októberében. Mit gondolsz, a mostani top tíz erősebb, mint ami 2002-ben volt, Szafinnal, Hewittal, Novakkal, Henmannel, Grosjean-nal, Ferreróval?

RF: Ez nehéz kérdés. Nem vagyok benne biztos. Mostanában a játékosoknak kevesebb gyenge pontjuk van, de talán kevesebb az igazi erősségük is. Korábban a játékosok sokkal több meglepő dolgot tudtak csinálni, változatosabb volt a játékuk. Nehezebb volt egy-egy borításon dominálni. Manapság a pályákat egységesítették, egymáshoz hasonlóvá tették, és így a játékosok is egymáshoz hasonultak. Néha, amikor elnézem Davigyenkót, Del Potrót, vagy Djokovicsot játszani, arra gondolok, hogy egyáltalán mi az az ütésfajta, amit a legjobban csinálnak…

Ha választanod kellene egy játékost, akinek a karrierje 2010-ben fordulóponthoz érkezhet, ki lenne az?

RF: Ha egy játékost kellene választanom, akkor Murray-t mondanám. Murray okosan építi a karrierjét, sok 1000-es tornát nyert már, megvan a kellő tapasztalata. Persze, Del Potro például nem nyert 1000-es tornát, de mégis megnyerte a US Opent. Egy évvel ezelőtt, ha megérdezik, nem gondoltam volna ezt. Nem igazán használta akkoriban az igazi erősségét, a szerváját, de most már igen. Nagyon sokat fejlődött.

És mi a helyzet a WTF győztesével, aki éppen megvert kétszer egymás után?

RF: Ó, Davigyenkó! Azt elárulhatom, hogy nagy figyelemmel fogom követni őt Melbourne-ben. Az Australian Open meg fogja mutatni, hogy meg tudja-e tartani ezt a ritmust, és hogy meg tud-e minket verni három nyert szettre menő meccsen is. Ez annyira izgalmas!

Monfils, Tsonga, Simon, Gasquet, őket figyelemmel követed?

RF: Igen. Mindnyájan tudjuk, hogy sok lehetőség van bennük. Ezt tavaly is megerősítették. Most arra van szükségük, hogy sikerüljön nekik az áttörés, ehhez pedig az kell, hogy kevesebbszer legyenek sérültek. Richard gyorsan fel fog jönni, a kérdés csak az, hogy meddig jut?

Nadal nem nyert tornát tavaly Róma óta, és sokan úgy gondolják, már sosem lesz a régi.

RF: Ez hülyeség. Arra emlékeztet, amit rólam mondtak tavaly. Láttam Rafát játszani Abu Dhabiban és Dohában is: semmi gond nincs a játékával. Igen, nem nyert már régóta. De nézzük meg, hogy kik verték meg: Del Potro, Murray, Davigyenkó, Djokovic, Söderling… ők nagyon jó játékosok! Gondolj bele: ha tudott volna Wimbledonban játszani, és nem veszít 2000 pontot, akkor most hol tartana? Sérülésből jött vissza, teljesen természetes, hogy nem volt önbizalma. Szerintem az igazán jó Rafa még csak most fog következni.

Soha nem volt igazán súlyos sérülésed. Az Ausztrál Open a negyvenegyedik GS-ed, megszakítás nélkül. Kemény munka eredménye-e ez, vagy szerencse?

RF: Mindkettő. A nagy tornákra úgy készülök, hogy azokon egészséges legyek. Nem lehet egy GS-en akár csak kisebb sérüléssel is elindulni. A lányok megtehetik, hogy az első három körben még gyógyítgatják a sérüléseiket, mi nem is gondolhatunk ilyesmire. A játékstílusom segít abban, hogy hosszabb ideig legyek egészséges. A legtöbb esetben, én diktálom a labdamenetet, és a másiknak kell futkosni. Míg Rafának 45 percbe kerül, hogy megnyerjen egy szetett, nekem harmincba. Nagyon keményen dolgoztam azon fiatalon, hogy megfelelő legyen az állóképességem. Ma már nem az erőn van a hangsúly az edzésen, hanem inkább a részletekre koncentrálok.

28 éves vagy,  már nem regenerálódsz olyan gyorsan, mint korábban. Ezért fogadtad fel Stéphane Vivier-t, a francia fizikoterapeutát?

RF: És ráadásul  Marseille-ből való! (nevet)Valóban, a kor számít. Eddig masszőreim voltak, de mindig szerettem volna fizikoterapeutával dolgozni. Vivier sokáig az ATP-vel dolgozott, és nem szerettem volna, hogy az emberek azt higgyék, hogy most ellopom őt, “Bocs, srácok, de én vagyok Federer, és most már ő az enyém.” De végül mindenki jól fogadta.

Mit értesz azalatt, hogy inkább a részletekre koncentrálsz?

RF: Amikor fiatal vagy, akkor be se melegítesz. Játszol a PlayStationöddel, majd amikor hívnak, akkor mész, és játszol egy meccset. Most már minden meccs előtt tíz percet bemelegítek. És majdnem minden nap hátizomerősítő gyakorlatokat is végzek, mert voltak gondjaim a hátammal. Mindig is úgy éreztem, hogy a hátam nem elég erős.

Tavaly azt hallottam, hogy két három kiló izmot is magadra szedtél. Ez igaz?

RF:  Dehogy is! Inkább fogytam. 2008-ban Miami után szándékosan leadtam három kilót. Nem éreztem magam elég könnyednek a pályán.

És mi a helyzet az alvással? Azt mondják, hogy nagyon sokat tudsz aludni.

RF: Ez így van! Ha nem alszok 11, 12 órát, akkor már nem jó. [Kíváncsi vagyok, hogy bírta az USO-t, amikor bevallotta, hogy napi öt-hat órákat alszik… Költői kérdés volt 😉 ] Ha nem alszok ennyit, akkor könnyen lesérülök. Ha az ikrek sírnak éjszaka, és éppen torna van, akkor beteszem a füldugót, és visszaalszom.

Visszaléptél a Davis Kupa első fordulójától. Azért mert Spanyolország ellen játszotok, Spanyolországban, salakon?

RF: Nem azért, mert Spanyolország. Hanem azért mert salak. Dubai és Indian Wells között, ez egyszerűen nem fér bele. Nem örülök annak, hogy ezt a döntést kellett hoznom, de tudom, hogy miért tettem.

Voltak, aki azt mondták, hogy ez a döntésed önző volt, és nem elég hazafias. Úgy gondolták, hogy miután megdöntötted Sampras rekordját, lesz időd a Davis Kupában is játszani…

RF: Nem lehetséges mindent egyszerre, ezt meg kellene érteni. Ha más döntést hoztam volna tavaly, lehet hogy nem nyerem meg a Roland Garrost. Mi a fontosabb az embereknek: az hogy a Davis Kupában játszak, vagy azt, hogy megdöntsem a GS rekordot? A svájciak nem inkább azt szeretnék, hogy első legyek? Ha játszok a Davis Kupában, és emiatt lecsúszok a ranglistán, akkor persze nem felejtik el megjegyezni, hogy “lám, lám, már nem is te vagy az első”.

Ennyire lehetetlen mindkettőt megcsinálni?

RF: Úgy gondolom, ha részt veszek egy Davis Kupa fordulóban, akkor ki kell hagynom egy ezres tornát. És ezt még nem akarom bevállani, jelenleg még fontosabbak azok a célok, amiket egyéni teniszezőként akarok elérni. Majd eljön az az idő, amikor már nem így lesz. Az is hozzátartozik, hogy nekem nincs olyan erős csapatom, mint például Rafának. Ezt nem azért mondom, hogy panaszkodjak, ez tény. Rafa sem játszott a negyeddöntőben és az elődöntőben tavaly, de a döntőben mégis ő volt a sztár. Csak azt felejtik el az emberek, hogy az előző fordulókban ott sem volt.

Beszéltél már azóta Tiger Woods-szal, hogy kipattant a botrány?

RF: Igen, Tiger a barátom, és azt mondtam neki, hogy mellette állok. Nagyon nehéz most neki is, és a családjának is, így hogy a személyes problémáikat mindenhova kiteregették.

Szolgáltak számodra tanulsággal  a történtek?

RF: Igen, sokban. Az újságok csak erről írnak, a szponzorok otthagynak… Mindig is tisztában voltam azzal, hogy a kép, amit kialakítasz magadról a karriered során, egyik pillanatról a másikra összeomolhat. Ez valahol félelmetes, de így működnek a dolgok. Tigernek nyugalomra van szüksége, és biztos vagyok benne, hogy hamarosan újra az a fantasztikus golfozó lesz, akit megismerhettünk.

Advertisements