Címkék

, ,

Novak Djokovic

Nole 2008-ban az előző évi berobbanására feltette a pontot, megszerezte karrierje első GS-ét az Australian Openen, és ezzel be is fejezte az évet. Na jó, a TMC-t év végén megnyerte – úgy hogy sikerült elkerülnie mindegyik igazán jó HC játékost -, mert hát azért csak dolgozzunk már kétszer egy évben.

Djokó 2009-et hasonló szellemben kezdte, mint ahogy az előzőt befejezte: először is gyorsan ütőt váltott (visszament a Headhez, igen jó pénzért), ez jól oda is vágta a labdaidőzítését, és tökéletes kifogást nyújtott, ha épp nem úgy ment, mint ahogy azt várni lehetett volna. Mondjuk az egy jó kérdés, hogy Novak mit várt egyáltalán. Ha bármit is.

Mindenesetre az évet egy Ernie-től kapott vereséggel kezdte (igen, ekkor még sokan úgy gondolták, hogy Ernie fejlődése töretlenül folytatódni fog, és a Djokó-verés előhírnöke mindannak, ami jönni fog…), majd egy Nieminentől elszenvedett vereséggel folytatta, hogy aztán az AO merényletet kövessen el Nole minden porcikája ellen: a RAndy elleni meccsen kiderült, hogy a tenisz valójában sportnak álcázott kényszermunka, ahol annak is örülhet az ember, ha egyáltalán levegőt kap. És mivel Nole nem kapott, ezért egy-kettő után feladta a meccset, amivel sikerült egy újabb rossz pontot szereznie Fednél, aki  mint tudjuk, csak ha hordágyon visznek.

A nem túl acélos évkezdés után Novak úgy döntött, hogy inkább a mennyiség, semmint a minőség: Marseille, Dubai, DC a tavaszi amerikai keménypályás szezon előtt. Ne legyenek kétségeink, mindenütt kellően megfelelő fellépti díjért 😉 Indian Wellsben nyolc között jött a mumus (RAndy), Miamiban Nole javított, döntőbe került, Marival viszont nem bírt. Ezzel le is tudtuk Novak legjobb borítását, különösebb említésre érdemes eredmény nélkül.

A salakszezon azonban váratlanul az utóbbi években megszokottól eltérő forgatókönyvet vett: Fed úgy döntött, hogy a maga részéről nem szeretné a továbbiakban Rafa önbizalmát erősíteni a Roland Garros-Wimbledon kettős előtt, és áldozati báránynak Djokót szemelte ki, pusztán pedagógiai célzattal. És Nole már csak akkor vette észre, hogy mi is történik, amikor már késő volt 😉

Djokó döntőbe jutott mind Monte Carlóban, mind Rómában, azonban mindkétszer kikapott Rafától, ugyanakkor szoros meccseket játszottak a fiúk, és Noléban elkezdett motoszkálni a kisördög. Hogy aztán kegyetlenül lecsapják szegényt. De mielőtt történetünk ehhez a tragikus fordulóponthoz érkezne, Djokó előbb még elindította a Djokovic család sokadik üzleti vállalkozását, ezúttal a Belgrád Open formájában. Djokó a torna tulajdonosa és első számú sztárja, és szerencsére nem hagyta cserben az otthoniakat: Madrid előtt még gyorsan megnyerte a 250-es salaktornát.

Aztán jött Madrid, ahol “everything changes”, és nem is sejtettük, hogy mennyire. Djokó és Rafa ugyanis az elődöntőben egy három szettes, négy és fél órás thrillerbe bonyolódott, a döntő szett TB-ben Novaknak több meccslabdája is volt, a végén mégis Rafa győzedelmeskedett hatalmas akarattal. A veresége padlóra küldte Nolét (“Next time I’ll probably take two rackets on the match point and try to hit them past him.”), hónapokkal később vallotta be, hogy gyakorlatilag a teljes salakszezontól, illetve bónuszként a füvestől is,  elment a kedve.

Így érkezett el a Roland Garros, amit az előző tornák tökéletesen felvezettek: Nole szépen kikapott sima három szettben a negyedik körben Kohlschreibertől, és amikor lement a pályáról, hallani lehetett a köveket. Egészen másnapig. Még nem kérdezte meg egyik újságíró sem, hogy “Nole, mondd már meg, hogy ugyan mi jutott eszedbe akkor, amikor Gödröcskés kiverte Rafát?”, de az igazi válasz azt hiszem csak egy sípszóból állna. Na ja, hát ezért kell mindig csak a következő ellenféllel foglalkozni.

A kellemes salakszezon rányomta a bélyegét Nole füves tornáira is: Halléban ugyan döntőbe került, de Haas jobb volt, majd Haas Wimbledonban is jobb volt, így Nole nyolc között mondott búcsút a Center Courttól. Ezzel letudtunk fél évet a 2009-es szezonból, és Djokó egy 500-as (Dubai) és egy 250-es (Belgrád) tornagyőzelmet tudott felmutatni.

A kis pihenő után úgy tűnt, hogy a keménypályás szezon sem fog sokkal jobban folytatódni Djokó számára: Montreálban újra RAndy búcsúztatta a nyolc között, azonban Cincinnatiban Nole kapott egy kis ajándékot a teniszistenektől. Az elődöntőben Rafával hozta ösze a sors, és bizony, a salakmeccsek nem múltak el nyom nélkül: Nole ebben az évben másodszorra játszott úgy, mint aki igazán akar is valamit, és a sérülésből visszatérő Rafát szépen helyre is tette. Igaz ugyan, hogy aztán Fed meg őt tette helyre a döntőben, de Nole játékában először láttam valami fantáziát hosszú idő után. Ráadásul Nole maga mellé vette Todd Martint, részmunkaidős edzőnek, ami arra utalt, hogy mégiscsak vannak céljai a srácnak, mégha az utóbbi másfél évben ezt gondosan titkolta.

Azt hiszem lassan kijelenthetjük, hogy a US Open Nole legjobb tornája: három egymást követő évben jutott négy közé, és kétségtelenül mindig az egyik legfittebbként érkezik erre a GS-re, SARS ide vagy oda. Az már más kérdés, hogy az elmúlt három évben mindig ugyanaz az ember állította meg, pedig most se játszott rosszul, csak egyszerűen Feddel nem bír ezen a borításon. Idén ráadásként még Fed karrierjének valószínűleg legjobb ütését is el kellett szenvednie, és az ellenfél szép ütéseit mindig megtapsoló Nole most csak elmélyülten törölgette az orrát a csuklópántjába.

A tenisz-szezon lassan a vége felé közeledett, mindenki hibernációba vonult, Nole viszont ekkor kezdett el élni csak igazán: Fed és Mari otthon üldögélnek, Rafának nem megy, hát, ki maradt legény a gáton? Bizony, Nole megnyerte Pekinget, elődöntőt játszott Sanghajban, megnyerte Bázelt és Párizst, egyszer verte Rafát, egyszer Fedet, és úgy indult neki a WTF-nak, hogy nagyon jó esélye van a cím megvédésére is.

Ami persze nem jött össze, mert Nole a második, Söd elleni meccsén úgy döntött, hogy neki ennyi tenisz ebben az évben sok volt, majd ugyan a Rafa elleni meccsét megnyerte, de Söd és Kolja közös erővel kiejtették a további küzdelmekből. Amit Novak azt hiszem nem bánt egy pillanatig sem.

Tipp 2010-re: A manó tudja. Djokóról van szó 😉

Reklámok