Címkék

, ,

Andy Murray

Azt hiszem nem lövök nagyon mellé, ha azt mondom, hogy Mari nem erről az évről álmodott, amikor a 2008-as TMC harmadik meccsén foggal-körömmel küzdött azért, hogy a kiegyenesedni is alig tudó Fedet kiejtse a tornáról.

Elég kevesen számítottak arra, hogy Mari idén nem jut GS döntőbe, sőt, elődöntőbe is csak egyszer, illetve hogy a legjobb GS eredményei salakon és füvön születnek, miután 2009-nek úgy indult neki, mint a legjobb keménypályás játékos. Ráadásul 2009 elején gyorsan lerendezte Rafát egyszer, Fedet kétszer, megnyerte az Abu Dhabi bemutató és a dohai 250-es tornát, ami azt eredményezte, hogy a fogadóirodák Feddel azonos esélyt adtak neki az AO megnyerésére. Fed legnagyobb örömére 😉

Azonban az AO nagyon nem úgy sikerült, ahogy Mari azt szerette volna: jött Verda és egy öt szettes, kemény mérkőzés a 16 között, ami Mari búcsúval ért véget. Mari tehát nemhogy AO-t nem nyert, de mégcsak a döntő közelébe sem jutott, egy svájci úriember pedig újabb rubrikát húzhatott be a brit sajtó elleni különharcában 😉

Utóbb derült ki, hogy Mari súlyos vírusos fertőzéssel küzdött az AO alatt, haza se engedték, kórház stb., és akkor még akár azt is hihettük volna, hogy ez volt az ok. Az a bizonyos svájci úriember pedig csak sokatmondóan somolygott.

Mindenesetre a HC szezon folytatásában úgy nézett ki, hogy helyreállt a rend: Mari megnyerte Rotterdamot Rafa ellen, döntőt játszott IW-ben, úgy hogy az elődöntőben Fedet verte, majd megnyerte Miamit, Djokó ellen.

Aztán jött a salak, amely előtt Mari nagy örömmel közölte, rájött, hogy ugyanúgy kell játszani salakon is, mint minden más borításon, ami persze nem igaz, de tényleg ugyanazt csinálta, és meglepően eredményesen… Mégha minden meccsén azt vártad, hogy mikor bukik orra a saját lábában 😉

Ennek ellenére egy igazán jó salakos kellett ahhoz, hogy Mari salakmanóságának véget vessen: Gonza a nyolc között búcsúztatta Marit a tornától, aki pedig szerette volna, ha a Roland Gaross soha nem ér véget, mert ott sejlett a háttérben minden brit teniszező rémálma, Wimbledon …

De előtte Mari még tiszteletét tette Queensben, és megörvendeztette végre a briteket: 71 év után újra szigetországi győztes. Az angol királynő külön táviratban gratulált.

Aztán jött W, Mari minden meccse főműsoridőben, tiszteletére behúzták a tetőt is (és majdnem kiejtették, mert a párában qrva lassú volt a labda, lol), Stan megtette neki azt a szívességet, hogy túljutatta a 16 között, de aztán jött a Fed elleni döntő lehetősége + A-Rod.

És Mari kísértetiesen hasonlóan kapott ki, mint ahogyan 2008-ban az USO-n, 2009-ben az AO-n és RG-n: csapnivaló volt a második szervája, nem mozdult el az alapvonal mellől, és leütötték a pályáról. Ekkora már elég egyértelművé vált, nemcsak arról van szó, hogy Mari nem érett meg fejben egy GS győzelemre, hanem játék gondok (is) vannak.

Hogy mik, azt az USO után szép, hosszan ki is fejtettem (hogy másként, hehe), de  Fed (úgy két éve), illetve Stefanski (Wimbledon után) már korábban, szájbarágós stílusban elmondta: nem lehet tisztán védekező játékkal GS-t nyerni. De Marit ez különösebben nem izgatta: maradt az 57 ütésváltásos labdameneteknél.

Szóval az év első hónapjában nem sikerült az a bizonyos első GS győzelem, de Mari joggal bizakodhatott abban, hogy a legjobb borításán, és azon belül is a játékának leginkább fekvő gyors US Open pályán sikerülhet még ebben az évben letudni a kötelező áttörést.

Azonban a nyári felvezető tornákon már látszott, hogy Mari játéka nem annyira meggyőző, mint tavaly ilyenkor volt, megnyerte ugyan Montreált, de ebben nagy szerepe volt annak is, hogy Delpi kifáradt a döntőre, majd jött Cincinnati, ahol Fed oktatta arról, hogy két nyert szettre menő meccsen is le lehet őt mosni a pályáról. Ennek ellenére a US Openen történtek mégiscsak meglepetésként hatottak: jött a kritikus negyedik forduló, plusz Marin, és egy hitehagyott, lelketlen játék, amely eredményeképpen Mari teljesen simán kiesett kedvenc tornáján.

Utóbb újfent kiderült, hogy nem volt teljesen rendben az USO alatt: csuklósérülés hátráltatta, ami miatt a teljes ázsiai etapot ki kellett hagynia, de azt hiszem Marinak tennénk rosszat, ha csak és kizárólag a sérülésére fognánk a gyors búcsút. Ugyanis Marin pontosan ugyanazt a taktikát alkalmazta Mari ellen, mint előtte Verda, Gonza, A-Rod, vagy Fed. Szóval az üzenet nehezen lehetett volna egyértelműbb.

Visszajövetelét követően Marinak sikerült Valenciát megnyernie, Párizsban azonban újfent nem tudott maradandót alkotni: Radek búcsúztatta a második körben, egy nagyon hosszúra nyúlt esti meccset követő napon.

Marinak lett volna még lehetősége szépen búcsúzni az évtől és a hazai közönségtől, azonban a WTF sem sikerült túl jól a skótnak: összeszedett egy újabb vereséget Fedtől, majd egy gémmel, Fed és Delpi közös erővel az elődöntőbe jutástól is elejtette.

Tipp 2010-re: Marinak el kellene döntenie, hogy mit akar. Mert ha GS-t nyerni, akkor azért küzdeni kell. Meg kell találni a módját annak, hogy hogyan lehet akkor is megnyerni egy meccset, ha éppen nem megy. Ha a GS-hez hét öt szettest kell egymás után nyerni, akkor hét öt szettest kell nyerni. Ha náthásak vagyunk, ha bibis a kezünk, akkor is. És meg kell tanulni, hogy a háló a barátunk. És hogy nem áll meg a föld, ha egy labdamenet nem áll öt labdaérintésnél többől.

Mert Mari: nagyon szorít az idő.

Advertisements