Címkék

, ,

Ad megjegyzése miatt totál lelkiismeretfurdalásom lett Andyt illetően, nehogy már szegény kimaradjon a hosszabb összefoglalók közül, nem tudnám elviselni, ha én is hozzájárulnék Andy ezévi kálváriájához 😉

Szóval következik Andy 2009-es éve, zsepiket előkészíteni!

Andy nem túl kellemes élményekkel fejezte be 2008-at: az év végi Mastersen egy meccset tudott játszani, majd bokasérülés miatt fel kellett adnia a versenyt. De egyébként sem volt túl jó éve, pedig sikerült végre márciusban Miamiban megverni a kissé zöld Fedet, megnyerte Dubait, illetve a US Openen nyolcig jutott, ahol a SARS-poén miatt kissé dühös Djokó állította meg, de ezzel nagyjából ki is fújtak Andy számára a jó dolgok: ki kellett hagynia vállsérülés miatt a Roland Garrost, Wimbledonban pedig a második körben kikapott Tipsitől, amely tény életrajzi válságba kergette, és azon kezdett el tűnődni, hogy akkor ezt itt kellene befejezni, vagy pedig megpróbál még egyszer utoljára mindent, belead apait-anyait, és felzárkózik az élmezőnyhöz. Andy végül az utóbbi mellett döntött, ennek szellemében felfogadta edzőnek a téli edzés szezon előtt Larry Stefankit, akinek azt az utasítást adta: “Te vagy a főnök”.

Larry elsődlegesen is komoly fogyókúrára fogta Andyt, aminek vége fele Rod kezdett úgy kinézni, mint Fed éhezősebb napjain, nagy hangsúlyt fektetett a kevesebb súly által lehetővé tett gyors lábmunkára, valamint úgy döntött, hogy Andy repertoárját gazdagítani kellene olyasmikkel, mint keresztfonák, sőt, még a röptézés világába is bevezette 🙂

De ami a legfontosabb: önbizalmat adott neki. Mindennek gyorsan meg is lett az eredménye: A-Rod Dohában döntőt játszott (Maritól kapott ki),  az Australian Openen négy közé jutott, legyőzte Djokót, és ezzel kezdetét vette a váratlan “Djokó képtelen RAndy ellen győzni” szakasz, az elődöntőben jött azonban Fed, és a szokásos történet.

Andy azonban ekkor még nagyon örült annak, hogy ilyen sokat fejlődött, és nem annyira érdekelte az újabb Fedtől elszenvedett vereség, hanem nagy lendülettel belevetette magát az amerikai tavaszi HC szezonba, ahol megnyerte Memphist, IW-ben az elődöntőbe jutott, újra Djokón keresztül, majd Rafa állította meg. Miamiban pedig újra Feddel találkozott, azonban Fed három, nagyon élvezetes szettben visszavágott a tavalyi vereségért.  Ez a vereség már kicsit jobban felizgatta Rodot: a meccs után az játékoskijáróban elővette az ütőit, és szép akkurátusan darabjaira törte őket…

De mint szokás mondani, a java csak ezután következett.

Jött a salakszezon, aminek jó részét Andy teljesen kihagyta, ugyanis Brooklyn szép, nagy, igazi esküvőt akart, és ezt meg is kapta: a teljesen testhezálló esküvői ruhától kezdve egészen Elton Johnig. Andy Madridban lépett először salakra, természetesen itt is Fed állta az útját, ismét három szettben, bár a második szettet ekkor Fed szórakozta el a TB-ben, majd a harmadikban le is lépte Andyt 6-1-re, de ezen Andy sem pampogott, a salak finoman szólva sem Andy természetes közege… Ettől függetlenül a Roland Garroson pályafutása legjobb eredményét érte el: egy végtelenül mázlista  sorsolásnak köszönhetően a második hetet is megérte, végül tizenhat között Monfils búcsúztatta, egy sötétbe hajló, kissé botrányos meccsen.

Aztán jött Queens, ahol bokasérülés miatt vissza kellett lépnie az elődöntőben, de szerencsére (?) Wimbledonra rendbe jött, és kezdetét vette Andy menetelése, amely végén egy újabb lehetőséget kapott a teniszistenektől, hogy  sikerüljön végre elhódítani azt a kupát, amit a legjobban szeretne.

Idénig kétszer játszott Wimbledonban döntőt (2004, 2005), egyszer elődöntőt (2003), mindháromszor Fed állította meg. Természetesen most is Fed állt vele szemben július 5-én, a Center Courton, de addig még Andy játszott egy ötszettes élet-halál meccset Lleytonnal, egy négy szettes, érett, szép játékkal megnyert meccset a hazai Mari ellen, hogy aztán nekifusson még egyszer. És olyan közel volt. Mégha valójában nem is. Hozta az első szettet, Fed nem játszott jól, a második szett TB-ben 6-2-re vezetett… és elveszítette. A harmadikat is. A negyedikre felszívta magát, és döntő szett. Andy addig kétszer brékelte Fedet, Fed egyszer sem Andyt. De Fed ott volt, ütötte az ászait, nem engedte ki a kezéből a meccset, és nem idegesítette magát azon, hogy karrierjében talán először nem tud mit kezdeni Andy szerváival. Kivárt. És a hatodik szett  ( 😉 ) végére Andy fejben és fizikailag is elkezdett fáradni, 11-10-től már látszódott, hogy mi lesz  ennek a vége, csak az volt a kérdés, hogy mikor. 15-14-nél jött el ez a pillanat: Fed a meccs során először brékelte Andyt, és újra ő lett Wimbledon bajnoka.

A legnagyobb kérdés ezután az volt, hogy fel lehet-e állni ebből? Az amerikai HC idény kezdetén úgy tűnt, hogy Andyt viszi a düh, és a US Openen még egy esélyt akar magának adni, azonban újabb falba ütközött. Egy Delpi, leánykori nevén Bébi Zsiráf nevű falba, aki megállította Washingtonban, megállította Montreálban, és akivel nem tudott mit kezdeni. Az üzenet sajnos egyértelmű volt: nemcsak Fed lesz ott, mint legyőzendő akadály. RAndy ennek megfelelően Cinciben első körben búcsúzott Sam Q ellen, majd a US Openen a harmadik körben Isner ellen.

Ezzel gyakorlatilag be is fejeződött Andy 2009-es idénye: Pekingbe még elment, de az első körben kikapott Kubottól, majd Sanghajban Waw ellen térdsérülést szenvedett, ami nem jött rendbe az év végéig, és még az is kérdéses, hogy megfelelően fel fog tudni-e készülni az AO-ra.

Tipp 2010-re: a kérdés az, hogy újra bele fog-e tudni adni mindent abba, hogy megnyerje azt a második GS-t. Mert sajnos Andynek ez az egyetlen, ami motivációt jelent, ami nem túl jó hír, mert jönnek a fiatalok, és még az idősebbek is aktívan itt kavarnak, és levakarhatatlanok. 😉 Persze, idén is Wimbledon jelenti a legjobb esélyt Andy számára, füvön mégiscsak kisebb a konkurencia, de ha megint nem sikerül, tartok tőle, hogy nem fog túl sokáig itt ütögetni nekünk. Van egy bizonyos padlóra kerülési szám, ami után már nem áll fel még egyszer az ember.

Reklámok