Címkék

, ,

Robin Söderling

A legtöbbünk számára Söd 2009-es éve 2009. május 31-én kezdődött, valójában azonban kedvenc Vérivónk idei esztendeje már a múlt év végén megalapozásra került: Söd végre folyamatos játékkal, sérülések nélkül tudta lejátszani az év második felét, fel is jött  a ranglistán a 17. helyre, és zavartalan téli felkészülést tudhatott le.

Plusz megszerezte magának Magnus Normant, aki, a Söd tweetekből ítélve, a leendő kis Vérivók keresztapjává, Söd Egyetlen Igaz Barátjává, és a “miért ennyire bonyolultak a nők” kérdéskör megvitatására alkalmas személlyé nőtte ki magát az elmúlt egy évben.

Az év elején még keresgélte egymást Söd és Norman, és nem sok minden mutatott arra, hogy mi lesz később, azonban aztán megérkezett a salakszezon. Ahol a Lapenttitől és Kedricktől elszenvedett vereségeket felváltották a Rafától és Fedtől elszenvedett vereségek. Igen, Fed és Söd egész éven át tartó mókája már Madridban kezdetét vette, de akkor még nem tulajdonítottunk túl nagy jelentőséget a második körös Fed/Robin összecsapásnak. Na ja, mit nem tesz három hét…

Mert aztán jött az RG, és Robin hirtelen a tenisztörténelem részévé vált, immár kitörölhetetlenül: ő volt az első ember, aki Rafát megverte a Roland Garroson. Rafát maximum az vigasztalhatta, hogy öt szettben továbbra sem veszített el salak meccset, valamint az, hogy a rafásoknak is megvan a számsor, amit magukra tetoválthatnak, ha az életről akarnak maradandó emlékeztetőt… Robin számára ugyanakkor ez a győzelem,  ellentétben sokakkal (lsd Bentó), nem a véget, hanem a kezdetet jelentette: a Rafa meccset követően lesöpörte a pályáról Kolját, majd kemény öt szettben győzte le Gonzát, hogy aztán az első RG győzelméért hajtó Fed már ne ismerjen kegyelmet. Söd az elbukott döntőtől függetlenül ezen az RG-n véglegesen General Söddé vált, és megkapta a lehetőséget egy új karrierre.

Amivel igyekezett is élni: Wimbledonban tizenhatig jutott, ahol már megint az az ember állta az útját, majd 2000 után újra svéd bajnokot avattak Bastadban, aztán nagy lendülettel készült az amerikai keménypályás szezonra is, azonban a sok tenisz ekkorra ütött vissza: könyöksérülés miatt vissza kellett lépnie Montreáltól, majd Cincinnatiban sem tudott maradandót alkotni.  A US Openen aztán a szokásos történt: újra Fed, ezúttal a nyolc között, és a US Open egyik legjobb meccse.

Az ázsiai etap jól sikerült Södnek, azonban újra előjött a könyöksérülése, ami miatt a stockholmi tornáról vissza kellett lépnie, majd Valenciát is kihagyta. Ekkor úgy nézett ki, hogy a WTF-nak is búcsút inthetünk, viszont legalább karrierje során először belépett a top 10-be.  Aztán jött A-Rod sérülése, és Söd Londonban találta magát, és ha már ott volt akkor újra legyőzte Rafát, karrierje során először Djokót, elődöntőbe jutott, majd játszott egy nagyon szoros három szettest Delpikével.

Szóval Söd az év elején közel sem meggyőző játékot produkáló top 20-as játékosból olyan játékossá nőtte ki magát, aki a kötelező meccseket gond nélkül hozza, aki fel tudja venni a versenyt a legjobbakkal, aki akár le is tudja győzni őket, és akinek különösebben senki sem örül, ha azonos ágon találja magát vele.

Tipp 2010-re: két kérdés van, ami Södöt illeti: tudja-e az RG óta mutatott formáját a továbbiakban is tartani, vagy jön egy kis visszaesés, illetve, hogy mivel igen sérülékeny játékosról lévén szó, hogyan fogja bírni a sorozatos terhelést. A magam részéről az előbbitől nem tartok annyira, nem kezdő már Robin, és fejben is nagyon összeállt a srác, az utóbbi miatt viszont nem vagyok túl nyugodt, a könyöksérülése krónikus problémának néz ki. Az év első fele létfontosságú lesz a számára, itt nagyon sok pontot szerezhet, amire szüksége is lesz, mert azért nem vennék mérget egy újabb RG döntőre… Mindenesetre annak örülnék, ha Fed maximum a döntőkben futna össze vele… 😉

(Lesz még egy Robin fénykép plusz! bejegyzés is, mert Rockin’ Robin az Rockin’ Robin 😉 )

Advertisements