Fed vs Kolja: 2-6, 6-4, 5-7.

Fed a szokásához híven rettenetesen kezdte a meccset, illetve ez így nem teljesen pontos, az első szerva gém olyan volt, mint amit már rég láttam tőle (két ász, semmire nyert gém), de aztán furcsa dolgok történtek: Kolja szervájánál két breaklabdája volt, és miután nem sikerült egyiket sem értékesítenie (két hibával), utána eltűnt az első szerva és nem is jelentkezett egész szett alatt. És sokat hibázott. Szóval csak a szokásos 😉

És persze szintén szokásosan, amikor megérezte, hogy baj lehet, emelt a játékán és hozta a második szettet. A harmadikra megjött az első szerva is, és egész magas színvonalú meccs kerekedett belőle, mert Kolja sem omlott össze, nagyon okosan, szépen, nyugodtan játszott. Az igazság az, hogy kettejük közül Roger volt idegesebb, a manó tudja, hogy miért, próbálta magát feltüzelni (kiabálás, come on-ok), de valahogy úgy éreztem, hogy az az igazi tűz nem volt meg. Így különösebben meg sem lepett, hogy a fontos pontokat rendre nem sikerült hozni, míg Kolja felnőtt a feladathoz, és meg is csinálta.

Mielőtt elkezdődött a torna, biztos voltam benne, hogy nem fogja megnyerni, de abban is biztos voltam, hogy küzdeni fog rendesen. Bázelben nem játszott jól, Párizsban nem tudta magát formába játszani, aztán bekerült a Mari, Delpi halálcsoportba és a legjobbak ellen kellett összeszednie magát. Az egész tornán látszott, hogy nem bízik a saját játékában: a fontos pontoknál sokszor megremegett, többször volt, hogy egyik pillanatról a  másikra kikapcsolt, ugyanakkor, amikor meg nagyon kellett, akkor előrángatta mindazt, amit tud, és megcsinálta. Várható volt, hogy elérkezik az a pont, amikor ez már nem fog menni, és ez ma történt meg. Nem lehet örökké egy szett hátrányból, nyomás alatt játszani, előbb-utóbb ez visszaüt.

Mindezek ellenére jobban sikerült szerintem a torna, mint ahogy előzetesen vártam: Marit újra helyretette, megvan az év végi elsőség, továbbjutott a csoportból,  1305 pontra nőtt az előnye Rafával szemben. És emellett fontos infókat kapott a szünetre: nagyon sokat kell dolgozni a szerván (különösen a keménypályás szerván),  a fogadójátékon, és neki kell ülni kitalálni valamit Delpike ellen.

És meg kellene beszélnie saját magával, hogy hogyan tovább. Mert az USO utáni őszi időszakban mutatott hozzáállása engem emlékeztett az év eleji “keresem a helyem és nem tudom mi a manó van most” hozzáállásra, amellett, hogy azért nagyon akar, és a küzdőszellemére egy szavunk sem lehet. Jó, nem annyira rossz a helyzet, mint akkor volt, de azért van az embernek egy olyan érzése, hogy valami egy picit nem stimmel, nem?

Azon is gondolkoztam, hogy lehetséges-e, hogy egy elveszített US Open döntő, majd két rosszul sikerült torna megrengesse egy 15x GS győztes önbizalmát annyira, hogy egyszerűen nem mer kockáztatni, nem tud úgy odaállni a breaklehetőségekhez, hogy márpedig ezt megcsinálom, akármi is van.  Úgy értem, hogy a magam részéről arra számítok, hogy ezek a problémák (szerva, fogadás, defenzív játék breakpontoknál, hullámzó játék), valószínűleg már maradni fognak, egész évben velünk voltak, szóval már egész hiányoznának ;), de azért vannak fokozatok, és a Bázel-WTF időszakban nem mertem senki ellen se nyugodt szívvel kiengedni a pályára, míg azért ez az év nagy részében nem így volt 😉 Bár persze, az is lehet, hogy ő pontosan tudta, hogy a játéka jelenleg nem elég arra, hogy igazán nagy dolgokat csináljon, ezért a kellő önbizalom sem volt meg.

Vagy egyszerűen csak tényleg utálja ezt a keménypályás játékot 😉 Mondjuk, megis értem: gyors, néhány ponton múlnak a dolgok, nem lehet egy teljes szettet elálmodozni, egy csomóan jól játszanak rajta, plusz nem lehet az ellenfelet kifárasztani, az ötödik szettre az őrületbe kergetni… 😉 Semmi fun nincs benne 😉

Mindenestre a meccs után kellően ki volt akadva, hogy nem nyert, szóval a motiváció még mindig megvan és ez jó hír nekünk 😀

Szóval hatalmas grat Koljának, aki lassan igazi tényezővé növi ki magát, Rog neked meg köszönet ezért a csodálatos évért, most pedig menjél babázni, tedd helyre fejben a dolgaidat, aztán kezdj el ezerrel edzeni a jövő évre, mert azért jövőre is várok egy-két szép pillanatot tőled 😀

A WTF pedig este a Delpi/Söd meccsel folytatódik, a ranglista első négy helyezetje pedig elkezdheti a téli szünetet 🙂

Advertisements