Címkék

, , ,

Ismeritek azt az érzést, amikor úgy kezdesz el egy meccset, hogy az egyik játékosnak szurkolsz, és úgy fejezed be, hogy a végére a másikat szeretnéd győztesnek látni?

Na, nekem ez az a meccs volt.

Eleinte Verda csak kereste a pályát, a szett eleji első break eldöntötte a szett sorsát is, amit így Delpike nyert meg. Aztán második szettre Verda kezdte összeszedni magát, és a vége felé brékelte Pónikát, 3-6, így mehettünk a harmadik döntő szettre.

Amiben Fer mindent bemutatott abból, hogy miért csodás érzés néha szurkolni neki, ugyanakkor miért talán egyik legfrusztrálóbb játékos a jelenlegi mezőnyben (szurkolás szempontjából 😉 ), és hogy miért van ott, ahol. És miért nem előrébb.

Verda elveszítette a szett elején az adogatását, de nem adta fel: előbb csak bréklehetőségei voltak, aztán viszont 5-3-nál, saját szervánál már 0-40-re állt, de valahogy visszahozta a sírból. Aztán pedig brékelte a meccsért adogató Delpit, majd hozta a saját adogatását is: 5-5. Ezt követően már nem volt brék, és TB. Amiben az történt Ferrel, mint  ami ebben az évben már oly sokszor: egyszerűen nem volt rá fejben elég, és Pónika 7-1-re nyerte a tie-breaket.

Az igazság az, hogy szerintem Verda headcase-sége meglehetősen különleges headcase-ség: sok olyan játékos van, aki egy-két szetten keresztül jól játszik, aztán mikor ott lenne a nagy lehetőség, megremeg. Olyan is, aki egyszer nagyon jó, másszor meg nagyon rossz.

Verda valójában egyik kategóriába sem tartozik: meglehetősen egyenletesen teljesít, és tud akár egész meccsen keresztül is jól játszani. Mi több: teljesen veszettnek tűnő helyzeteket is meg tud menteni, csak azért, hogy aztán mégse nyerjen. Verda nagyon-nagyon közel tud kerülni az igazán nagy dolgokhoz (lsd Rafa, A-Rod, mai meccs), hogy aztán azt a nagyon vékonyka határvonalat, ami a jó játékost az igazán nagy játékostól elválasztja, ne tudja átlépni.

Ami Delpikét illeti: neki se jött rosszul ez a győzelem, egyrészt mert a US Open óta nem tudott sok értékelhetőt felmutatni, nyilván jót tett ez most az önbizalmának a csütörtöki meccs előtt, másrészt pedig ezzel a továbbjutási esélyeit is életben tartotta.

Csak azért ott motoszkált az emberben, hogy ő azt a bizonyos határvonalat már rég átlépte. És 21 éves. És US Open győztes. Persze, a teniszt nem arra játsszák, hogy kinek kellene jobban, vagy hogy ki érdemelné meg jobban, de azért néha az embernek eszébe jut…

Verda meg vigasztalódhat azzal, hogy nem azt a pofozógép szerepet töltötte be ezen a vb-n, mint amit olyan sokan előre kiosztottak neki. Az már más kérdés, hogy a végeredmény viszont az lesz, mint amit mindenki várt.

A tegnapi Djokó/Kolja meccsről már nem írnék, ha nem baj :), viszont mindenki figyelmébe ajánlom Esz csilivili új blogját, ahol a tegnapi meccsekről olvashattok 😀

Advertisements