Címkék

, ,

A Marat Hetek keretében Esz segítségével újra felidézzük most a Marat/Delpike párizsi meccset, ami, mint tudjuk, Marat utolsó ATP meccse volt.

Esz a saját blogjára írta az alábbi kis szösszenetet, de megengedte, hogy betegyem ide, így nemcsak a kevés kiválasztott olvashatja, hál istennek 😀

Szóval zsepikkel elő, és még egyszer All Hail Maratski! 😀

És ezzel átadom a teret Esznek:

Szerda délutánról

12:30 Virgin screwdriver (narancslé) lesz a meccshez, tudom, pathetic, de még vezetnem kell… Liveblogolni akartam, csak keresztül lett húzva a számításom, nettelen (netetlen?) helyen töltöm a napot, így livewordölök. Igen, igen, lásd virgin screwdriver. Nem baj.

12:50 Amúgy miért a Póni vs Head of the Russian Sexgod Church (történetesen háromszoros győztes itt, és talán többet nem játszik soha) van a délutáni programon, és a Mari vs Blake este? Who the fuck is Blake? És merre billen a Valencia vs USO mérleg? (ESTI UPDATE: Kénytelen vok részben megkövetni a szervezőket, fél 12, és Mariék még csak most kerülnek sorra. A Tóni vs Fed helyét meg csak nem kaphatták meg.)

13:05 It’s on. Give it to me one more time. Davai.

13:10 15:40-nel indul a szett Delpónak. Fasza. Ha ez nem lenne elég, a vonalbírók láthatólag azt az utasítást kapták, h hozzák ki Maratból (még utoljára?) az állatot, olyan méteres outra nem szóltak, h Safin el is felejtett üvölteni a megdöbbenéstől, csak kért egy cselendzset… és igaza lett. (…) Eddig 4 hárított bréklabdánál tart. (…) És megvan. 1:0. Apró lépések, Marat, apró lépések.

13:12 Kapi: Érdekes, hogy mindketten úgy nyertek US Opent, hogy teljesen esélytelenek voltak… Ha te mondod. Kurvaélet, h ennek a két idiótának kell itt ülnie ma (is). 1:1.

13:16 Wow, milyen rövidítés-átemelés-kombó Maratskitól! (…) Úgy általában csodaszépen játszik. Már amikor sikerül beleérnie a labdába. Ez viszont leginkább csak saját szervánál fordul elő… Olyan ez, mint valami végtelenített tie-break.

13:27 Signature tenyeresek down the line, 30:40-ig jut, majd pár elcsapkodott labda (szintén signature) és 3:3. Következő gémben Póni semmire brékel. Marat arca… Ilyenkor szeretnék (különösen) írni tudni.

13:40 6:4 oda.

13:50 All you need to know about Marat Safin in one single set! Delpo és Marat épp együtt röhögnek kínjukban: M gyönyörűen készít elő, Delpo a folyósóban, a tartólécnél éri utol a labdát, valami elképesztően kifacsart mozdulattal, hátrafelé adja vissza, Marat 1 méterre áll a hálótól, nyitva az egész pálya, csak át kell ütni… gondolom, már mindenki kitalálta, h nem sikerül.

13:56 Sztem meg kéne várni, h lepattanjanak ezek a röpték, lendítettel most cseszed el ötödször…

14:00 Nem lenne ez lehetetlen pedig. Hold, baby, hold.

14:02 Marat szerva-röpte (és kétkezes fonák) bemutatót tart. Hogy még jobban fájjon. Mert Marattal mindig minden tud még egy szintet lépni felfele… (Meg lefele is, de arról most nem beszélünk.)

14:08 És megvárta, h lepattanjon és bejött! Óóóó, micsoda páros lehettünk volna mi ketten… 😉 5:4, amúgy az orosz fiúnak lol. Most akkor koncentrálj arra, amit a röptés dolog után mondtam! Egy harmadik szett minimum benne van. (…) 5:5.

14:20 Bréklabda Póninak. Óh, szív! Nyugodj! (…) Az utolsó szamuráj jutott eszembe. Gáz. (…) Megúszta. 6:5. Huh. (…) Maratskit az ezeréves képeivel sokkolják a kivetítőn…

14:22 Tari: Kellőképp fel van építve Safin búcsúzása… Ja, délutáni meccs ovisokkal. Most vettem le végleg a hangot. (…) Marat küzd. Nagyon. 0:30, majd 0:40. (…) LÁTOD, MONDTAM, BÉÉÉBI, MONDTAM, HÉÉÉÉÉTÖÖÖÖÖTIDEEEE! JUST DOOOO IT!

14:27 Hanyadszor emeli ááááát Pónit… awwwwwsommmme. 1:0.

14:32 Újabb brékpont Póninál, ezúttal megcsinálja. 1:2.

14:41 2:4. Ha Marat eltalálná a pályát, akármi is lehetne, de ez per pillanat nem nagyon megy neki. 00:30-ról kell összekaparni a gémet már megint… Lassan teltház lesz amúgy. (…) 3:4-nél Póni adogat, Marat asszem az utolsó (mentális, érzelmi és fizikai) tartalékait mozgósítja, de csak 30:40-ig jut. (…) Saját szervánál 0:30 már megint. Hát közel a szabadulás, Maratski. Persze nincs vége, amíg vége nincs. (…) 30:40 Póninak, erre Safin olyat üt az alapvonal meg az oldalvonal sarkába, h… jesusss. Egyenlő. Aztán egy jó szerva, majd megint a vonalra, a másik oldalon. Ezzel 5:4. Ó shit. Az a második szervagém, az hiányzik most kurvára. Fogalmam sincs, mit lehet meg ennél karakánabbul és keményebben, de ha valamit még lehet, te biztos tudod, szóval…

15:00 Nem lehet. Persze. Szép volt ez így is, nagyon szép, már amennyire vereség szép lehet. Póni-Marat közös képek, kisgyerek át is ül mellé, jól van, Pónika, okos vagy (amúgy haragszom rád, és most már tényleg jössz eggyel, de ezt azért megjegyzem), tartsd szóval, mert különben sírás lesz, és azt ő nem akarná, szóval… nah. (ESTI UPDATE: Salakblogon nemtom, mit néztek v hogy nézték lol, de nálam konkrétan úgy volt, h minél jobban mosolygott, annál jobban meghatódtam, amikor meg üveges tekintettel meredt maga elé nem mosolygott, akkor még annál is jobban. Amúgy meg Kököjszit és Bobojszát idézném: Sírsz vagy nevetsz, az egyre megy, szíved tudjuk meg-megremeg, ne ints hát búcsút, ne adj kezet, megőriz már az emlékezet… Egyébként azzal a “pontosan annyit ért el, amennyit akart”-tal is vitatkoznék kicsit. De nem most.)

We are family…

“Remélem, az ATP nem kényszerített titeket…” Never change. Amúgy milyen cool már, ah a spanyol neveket mondja! 😀 (Btw elég random társaság, de ennyire a napi program elején nehéz is lett volna több embert összeszedni. Whatsoever.)

♥ ♥ ♥


♥ ♥ ♥ ♥ ♥

15:08 Beszéd. Marat reméli, h civilben is lesz olyan sikeres, mint teniszezőként. Én is remélem, de kurva nehéz ám úgy összehozni egy focicsapatot, h az anyák ne kaparják ki egymás szemét v a tiedet, most szólok. Azért hajrá.

Oh, dear, your eyes will always give you away…

15:15 FUCKING END OF A FUCKING ERA. Hiányozni fogsz, Marat. Mászd ki magad, aztán várunk a BlackRock Touron…

Szerda éjszaka (brutálisan cenzúrázott változat)

“Menj! Lőjetek sort!”

Vasárnap éjszaka

Akartam még írni róla valamit, mármint konkrétan róla, nem a meccsről, bár Marat tényleg ragyogó összefoglalóját adta önmagának pályafutása utolsó 115 és 3/4 percében.

Csak hát mit. Izé. Mármint… annyi mindent lehetne.

Láttam kaparni, csúszni-mászni, ütőt törni, ordibálni, kétségbe esni. Láttam a Hopman-kupán januárban Dinával, a Garrosson Ouanna ellen, szerdán Pónikával (satöbbi), és nekem nem magyarázza be senki (még maga Marat sem – bár ha megpróbálná személyesen, szeretettel várom lol), hogy valakit ennyire feldúl valami, amire igazából nagy ívben tesz. Mondjuk egyébként se hiszem, h van az a játékos, aki úgy megy ki a pályára, hogy de jó lenne ma veszteni egy nagyot – különösen abban a “súlycsoportban” nincs, amibe ő tartozott… zik… zott…

Aztán h sok az a 15 tornagyőzelem (“so not too many majors”) vagy kevés és mihez képest egyik vagy másik, döntse el az, akinek van erre indíttatása. Én csak két mondatot idéznék:

“In the history of tennis everybody’s an underachiever. Everybody. Every single person.” (Marat, 2009, Wimbledon)

“Az ember nem annyi, amennyi, hanem annyi, amennyi tőle kitelik.” (Örkény)

Lényeg, h Marat elég fightclubosan viselte a dolgokat: élvezte a fájdalmat – nem menekült. (Vö: “If you can meet with triumph and disaster and treat these two impostors just the same…”) 🙂

És ezt imádom… tam… benne. Ezt, meg az oh-so-amazing fonákját, a száckilencvenakárhány centijét (most inkább nem mennék bele a részletekbe), a sötét és cinikus világképét, a szarkazmusát, az önmarcangolásait, az elcseszett kígyós pólóit, a borzalmas nőit (kiv. Sveta lol), a monokliját… bár talán csak megszoktam (nem) – mióta teniszt nézek, ő játszik (így, és nem fordítva – akkoriban még nem volt ennyire fejlett az ízlésem, meg hát Marat sem volt még ennyire fejlett, hihi). Whatever. “Nothing emotional.” (Inkább nem olvasom vissza, hátha mégis.)

Victory is temporary. Safinism is forever.

Advertisements