Címkék

,

Mivel már csak hat nap, így Fed elkezdte a PR munkát, hál istennek.

Tegnap a svájci Sport Dimanche szép új stúdiójában járt, és jól nézett ki.

Beszélt is jó sokat, aki eredetiben meg szeretné nézni/hallgatni, itt teheti meg.

Ad egyébként volt olyan kedves, és írt egy rövid összefoglalót az interjúról, nekünk francia analfabétáknak 😉

Íme:

Az interjú n mókás, olyan életbevágó kérdésekkel, mint akkor most rodzsör vagy rozsé (—> “hát, izé, angolul van, de nektek jó lesz az rozsénak is”), ugye nehéz dolog milliók példaképének lenni (—> ööö, hát izé, nagyon szeretem a teniszt, meg persze a teniszező gyerekeknek szeretnék például szolgálni…).

Később megkérdezték tőle h aggasztja-e a svájci fociban és hokiban egyre terjedő huliganizmus (a műsorvezető kénytelen volt, mivel a “szakértőnek” elment a mikroportja…) (“igen, ez nagyon aggasztó, vraiment, remélem abba fog ez maradni”), majd egy huszárvágással az AO került a fókuszba, “amikor is rozsé az emberi oldalát mutatta nekünk”… LOL

kérdés: “Zavar téged ezeket a képeket újranézni, amikor látod magadat zokogni?”

válasz: öööö, háttö, nem nagyon. nekem ez teljesen normális dolog volt, különben is 8, 10, 12, 14, 16 éves koromban is MINDIG bőgtem egy elveszett meccs után. Persze az emberek azt gondolhatták, hogy ez nem normális, mert már annyit nyert, most mit bőg itt. De Wimbledonban [tavaly] is bőgtem, csak ott az öltözőben. [és egyébként is, már 8 milliószor megválasztoltam ezt, még mindig itt tartunk… ja, ezt nem mondta.]

majd jött a balladai fordulat:

riporter: “de a könnyek igazi dühvé változtak [itt Roger majdnem kiesik a szerepből, és nehezére esik, hogy ne röhögje el magát], és jött az ütőcsapkodás Miamiban”

Fed: “Ja, hát igen, de nálam ez is olyan volt mint a sírás, azt is gyakran csináltam régen, meg az ütőtörést is, igazán vicces volt, mert már négy-öt éve nem törtem ütőt. nagyon jól esett.”

riporter: Ekkoriban sok kritika ért.

Fed: Tényleg? ok.

riporter: Igen, hogy már elindultál a lejtőn, meg új edző kell. Hogy élted meg ezt a kételyekkel teli periódust?

Fed: Ja, hát igen. Próbálok nem figyelni a negatív kritikákra, de sajnos a sajtótájékoztatón nem tudok elmenekülni, és egy idő után már tényleg nem vicces mindig uazokat a kérdéseket hallgatni (Miért nem nyersz?, Nadalt nem tudod megverni? stb.) és a 300. alkalommal már nincs kedve az embernek ezekre válaszolni, de akkor meg azt írják, hogy “jé, már válaszolni se tud rendesen”. De normális, ha kritizálnak, főleg az én öt évem után [LOL], van ilyen.

Na ezen a ponton újabb témát kezd a műsorvezető: ki nem találjátok…

A sport a börtönökben! mert az fontos a rehabilitációhoz. Fed egyetért. 🙂

bejátszás.

Végül megemlítik Bacsinszky Timi Lisicki elleni győzelmét.

Majd újabb jó téma:

riporter: Már nincs sok minden, ami hiányzik a gyűjteményedből. Az olimpiai arany [Roger homlokánál gondfelhők gyülekeznek, tudja mire megy ez ki], na és főleg a DAVIS KUPA, hiszen te és Stan, Lausanne blablabla, mennyire fontos neked ez?

Fed: ööö. Hát nagyon fontos. De sajnos eddig döntenem kellett, hogy GS-ek vagy Davis Kupa, sztem jól választottam, van 15 GS-em. De a jövőbeni terveim között igen előkelő helyen van.

riporter: Persze, persze, sztem is jól választottál. Mit gondolsz a jövő évi elsőkörös ellenfelekről, a spanyolokról, fogsz játszani?

Fed: Még nem tom. Párizstól, Londontól függ, aztán pihenés. De mint mondtam a karrierem végéig, ez persze még messze van, szeretném megszerezni a Davis Kupát Svájcnak, mert n közel áll a szívemhez [hüphüp], meg persze a Csapat is, jó hangulat, nagyon jó kapitány, Waw, aki n jó játékos, és jó barátom, több időt szeretnék eltölteni velük.

Végül pedig egy DVD-n Fed megkapta “karrierjének eddigi legjobb ütéseit”, melyet a wimby győzelem után adtak le a tévében.

És ezzel megünnepelték az új stúdiót Feddel, aki még sosem volt a műsorban. 🙂

kb. ez volt az “interjú”. szabadfordításban.

Köszönjük Ad! 😀

Advertisements