Címkék

, , ,

Sejtenünk kellett volna, hogy mi következik akkor, amikor Fed az USO kezdetén teljes erőbedobással dicsérte Marit és közölte, hogy természetesen nagyon jó esélye van arra, hogy megnyerje.

De azért azt hiszem, erre még ő se számított:

Cilic vs Mari: 7-5, 6-2, 6-2

Fura érzés volt nézni ezt a meccset, már az elején látszott, hogy Marin nagyon jó formában van, míg Mari nagyon rosszban, de hát láttunk már ilyet egyszer-kétszer. Olyat is, hogy elmegy két szett, de aztán a top játékos csak összeszedi magát, küzd, kapar, és talán meg is fordítja. Legalábbis Fed ezt szokta csinálni. Szóval vártam, vártam, hogy a teniszmeccsek szokásos hullámzása előjöjjön, és Mari is elkezdjen jobban játszani, de ehelyett szépen, csendben kiesett.

Marin tökéletesen alkalmazta a Fed által Cinciben bemutatott játéktervet: nem adott Marinak ritmust, nem hagyta a hosszú labdameneteket, testre szervált, és nem jutott eszébe egy pillanatra sem, hogy ő ezt a meccset elveszítheti.

Mari meg úgy nézett ki, mint aki ólomlábakon jár, fogalma sincs, hogy mit keres itt, de nem is igazán érdekli. És csak kanalazta vissza a labdákat minden cél és átgondolás nélkül. És általában pontatlanul. Mari a három szett alatt összesen 13 (!) nyerőt ütött, és ebből is öt ász volt.

Fed mondott egy érdekeset néhány napja: szerinte a játékosok  sokat fejlődnek ugyan az évek alatt, de amikor nyomás alá kerülnek, akkor mindenki azt a játékot játssza, ami már akkor is megvolt, amikor az első profi meccsén pályára lépett.

Ha ebből indulok ki, vajon mint mond ez el Mari idei évéről? Mert hogy Mari úgy indult neki 2009-nek, hogy az év végére meglesz élete első GS-e, ehhez képest egy döntő sem jött össze. Verda, Gonza, Roddick, Cilic: vegyes névsor, de az, ahogy nyertek és az, hogy miért, majdnem teljesen ugyanaz. Mindnyájan támadtak, nem húzták fel magukat Mari rétestészta hosszúságú labdamenetein, Mari mind a négy meccsen ultra-defenzív játékot játszott. Már pedig úgy nem lehet GS-t nyerni, ha arra vár az ember, hogy a másik hibázzon. Mert a játékosok többsége a formáját a GS-ekre igazítja, és mindig lesz olyan, aki nem hibázik. Vagy legalábbis nem annyit, hogy veszítsen.

Pedig Mari tudna ám támadni is, ha akarna. Megvannak hozzá az eszközei, megvan a tudása. Sőt: tavaly akkor robbant be az élmezőnybe, amikor a tili-tolizás helyett elővette az addig szinte nem létező támadójátékát. A tavalyi USO-n Rafát nem úgy verte meg, hogy visszaadott minden labdát, amit lehet, és csak várt és várt…

Mostanra a többiek kiismerték Mari játékát, tudják, hogy mit kell tenni, ha zavarba akarják hozni, és Mari pedig nem csinálja azt, amit kellene. És amit tudna. És azt hiszem, nagyképű szövegek ide vagy oda, érzi a nyomást. Tudja, hogy lassan kifut az időből. Tegnap nemcsak a játékával, hanem a hozzáállásával is baj volt: látszott, hogy nem tud nagyobb fokozatra kapcsolni, és hogy nem is nagyon akar.

Továbbra sem gondolom azt, hogy Mari soha nem nyer GS-t: túlontúl tehetséges ahhoz, hogy ne jöjjön rá, hogy mi a hiba, és hogy ne tudjon változtatni. De egy biztos: ahhoz, hogy ez sikerüljön, legelőször is alázatot kellene tanulnia. Mert még a tavalyi USO utáni reakciójának tisztelettel adóztam, az utóbbi idők nyilatkozatainak már nem: egy kicsit úgy tűnt nekem, maga is elhitte, hogy mennyire jó, pedig az eredmények még nem álltak mögötte.

De értelmes gyereknek ismertem meg eddig, bízom benne, hogy erre is rá fog jönni.

Cilicnek meg nagy gratula, első olyan meccsét játszotta, amire sokan régóta várnak.

Ez egy nagyon szép eredmény volt, Marin, nem is szükséges tovább javítani, ezzel is tökéletesen elégedett lehetsz 😉

Advertisements