Címkék

, , , , , , , , , , , ,

Most, hogy elkezdődik az észak-amerikai keménypályás szezon, gondoltam sorba veszem a top 10-et + bónusz Verda és Söd, hogy mire is számíthatunk.

Aztán majd két hónap múlva elővehetem ezt a posztot és röhögve megállapíthatom, hogy jobb az, ha az ember nem próbálkozik azzal, hogy eltalálja, hogy mi fog bekövetkezni 🙂

Fed: a teniszvilág egyik központi kérdése (Rafa térdei mellett), hogy miként fogja Fedet érinteni a 15. GS megnyerése és ikrei születése. Mármint a teniszpályán nyújtott teljesítményében. Ha szabad tippelnem: az első pozitívan, a második (egész addig, amíg valamelyikük nem kap fülgyulladást, és nem kergeti Fedet teljes pánikrohamba a 40 fok körüli testhőmérsékletével) pedig sehogy. Legalábbis addig nem, amíg a szokásához híven meccseket nyer és úgy játszik, ahogy azt szeretné. A kérdés inkább majd akkor lesz érdekes, amikor megsérül, vagy a harmadik meccset veszíti el zsinórban Mari ellen.

Hogy mire lehet számítani a HC szezonban Fedtől, szvsz ennél jóval prózaibb tényezőktől függ. Először is Fed az amerikai keménypályás szezonra Dubai 40 fok árnyékában, 80 %-os páratartalma mellett szokott felkészülni – ez pedig olyasmi, ami Deco Turf pálya ide vagy oda, Svájc aligha tudott produkálni, márpedig az észak-amerikai turné ezen időszaka  a nagy melegről és magas páratartalomról híres. Szóval a felkészülés ezen része már biztosan hiányozni fog. Nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy az utóbbi egy évben Fed keménypályás eredményei, az USO kivételével, hagytak némi, khm, kívánnivalót maguk után. Persze, megvolt ennek az oka: poszt-Wimbledon blúz és fájós hát, de ettől még az is tény, hogy az a fél ütem, amivel Fed lassabb lett az elmúlt két évben, valamint a sok fiatal játékos, akiknek legjobb borítása értelemszerűen a HC, nagy valószínűséggel keménypályán fogja elsőként igazán sebezhetővé tenni TMF-et. Ami viszont nagy különbség lehet a poszt-USO keménypályás szezonhoz képest: a szerva. A tavaszi szezonban jól láthattuk, hogy mire megy Fed normális első szerva nélkül, az utóbbi két hónapban pedig azt, hogy mire megy normális első szervával. A különbség azt hiszem egy Mari elleni vereségben, vagy Mari elleni győzelemben mérhető.

Ami Montreált illeti: nagy elvárásaim nincsenek, Fed nyilatkozataiból elég jól kiderült, hogy inkább MC lesz ez, mint Madrid. A US Open meg … a US Open.

Rafa: a teniszvilág másik nagy kérdése Montreálban tér vissza egy negyedik körös RG vereség, egy kihagyott Wimbledon és egy istentudja milyen állapotban lévő térd után. Rafa szereplésének legfontosabb tényezője természetesen a térde: hogy fogja bírni, vissza tér-e a fájdalom, vagy kezelhető lesz Rafa számára. Persze, az is kérdés, hogy Rafa mennyire fogja tudni elviselni a sérülés és kihagyás miatt elkerülhetetlenül fellépő bizonytalanságot és szorongást, de ha nem lesz komoly gond a térdével, akkor ezen Rafa szvsz könnyebben túl fog lépni, mint sokan mások tennék azt: ugyanis hozzá van szokva. Ha nem újjul ki a sérülése, nem kérdés, hogy a US Openre nagyon komolyan kell Rafával számolni: karrierje során először lesz friss és kipihent erre a GS-re, az előtte lévő két torna alatt beüti magát és Rafa nyilatkozataiból elég egyértelműen kiderült, hogy ambícióban nála sincs hiány. Van egy olyan érzésem, hogy attól a pillanattól kezdve, hogy bejelentette a visszalépését Wimbledonban, egyetlen cél lebeg a szeme előtt: a US Open.

Mari: az első olyan éljátékos a ranglistán, akinek felkészülését nem zavarta sem fájós térd, sem két gyerek: ennek megfelelően az elmúlt négy hetet nagyon keményen végigedzette Miamiban. Ne legyen egy csipetnyi kétségünk se afelől, hogy miért: Mari szeretné végre megszerezni első GS-győzelmét. Az hiszem, ha Marit megkérdeznék arról, hogy ha csak egy GS-t nyerhetne és kiválaszthatná, hogy melyik az, akkor ő lenne az a játékos, aki nem W-t, hanem a US Opent mondaná. Nem véletlen, hogy a Roddick utáni W vereség után is teljes nyugalommal ült a sajtószobában és gyakorlatilag az első mondat, amit kiejtett a száján, az az volt, hogy US Open. És minden oka megvan arra, hogy bízzon a győzelemben: az elmúlt egy évben Mari kétségkívül a legjobb és legeredményesebb játékossá nőtte ki magát a keménypályás MS tornákon. Az AO nem úgy sikerült neki, ahogy szerette volna, de a US Openen már tavaly is döntős volt: elvileg nincs semmi oka annak, hogy most ne lépjen tovább. Illetve mégis: a csapnivaló második szerva, ami elég jól elrejthető a két nyert szettre menő meccseken, azonban ugyanez a GS-eken már nehezebb feladat. Ettől még nálam ő a favorit.

Djoko: Djoko 2008-as AO győzelme óta nem sok mindent mutatott fel, és az azóta eltelt idő kezd elég hosszú lenni ahhoz, hogy ne csak az első nagy győzelem utáni szokásos visszaesésről beszéljünk. Fed azt nyilatkozta egyszer, hogy az első W győzelme után el kellett döntenie, hogy akkor most, hogy elérte az álmát, valami más után néz, vagy akkor új álmokat tűz ki. Djoko úgy tűnik az elsőt választotta: a Djoko és családja biznisz egyre nagyobb méreteket ölt (tenisztorna Belgrádban, teniszakadémia szintén Szerbiában, étterem Belgrádban stb.), emellett Nole fennmaradó idejében visszalép néhány meccstől, ledobja ruháit mindenki nagy örömére, edzeget egy kicsit … Montreálra egy hónapos tengeri túrával és egy kis golfozgatással készült, ez nagyjából el is árulja mit várhatunk tőle. Persze, a srác nagyon tehetséges, így ha egyszer úgy dönt, hogy mégis csak jobb két GS, mint egy, akkor elég kevesen fogják tudni megállítani ebben a törekvésében, de kétlem, hogy ez a pillanat most fog bekövetkezni. Ha egyáltalán bekövetkezik valaha.

A- Rod: jup, Andy úgy döntött, hogy 26 évesen itt az ideje megtanulni teniszezni, és ez egyelőre elég jól bejött neki 😉 Na jó, ne legyünk teljesen igazságtalanok, eddig is elég jól ment neki, de az elmúlt félévben olyan ütéseket tett a repertoárjába amik eddig teljesen hiányoztak: mint pl. a fonák egyenes ütés, vagy a röpte 😀 Sőt, helyenként olyan ütéseket produkál, amelyekre azt mondom, hogy de hát ezt meg hogy?! Ez nem az az érzés, amit eddig Andy játékával asszociáltam volna, de hát úgy néz ki vannak ilyen későn érő típusok 😉 Ami rossz hír Andynek: itt a HC szezon és míg füvön nincsenek olyan sokan, akik partiban tudnak lenni az első helyezésért, ez keménypályán korántsincs így. Lásd Legg Mason döntő. Szóval ugyan a megreformált Andy képes komoly gondot okozni a top 4-nek, megvan az esélye arra, hogy hosszú évek legeredményesebb szezonját produkálja, és elég messzire juthat akár a US Openen is, a kívánt legmesszebbre viszont aligha fog. Egyetlen dologban reménykedhet: ha a teniszistenek akarnak valamit, akkor elintézik, hogy úgy legyen.

JMDP: Delpi tavaly ilyenkor jelentkezett először komolyan, mint olyan játékos, aki hosszú távon sokra hivatott. Bébi Zsiráf fejlődése, mind a játékát, mind az eredményeit tekintve az elmúlt egy évben töretlen, és lassan itt az ideje megtenni a következő lépést: MS döntő, esetleg győzelem. Ehhez ugyan még nagy valószínűséggel szüksége lesz egy kis szerencsére is, de a szerencse általában meg szokta találni azokat, akik megdolgoznak érte. A keménypálya Delpi legjobb borítása és ha összeáll a bődületes szerva (ami még mindig fejleszthető), a bődületes tenyeres és a bődületes fonák,  akkor már láttuk az RG-n is, hogy mi mindenre lehet jó. Persze, Delpinek még van mit fejlődnie fejben (lsd Legg Mason döntő) és az erőnlét sem az igazi még (már hogy lenne, 20 éves…), de egy biztos: senki sem fog örülni, ha Delpivel kell szembetalálnia magát a háló túloldalán. És ebbe a senkibe beletartozik Rafa, Mari és Fed is.

Tsonga: Tsonga karrierje során először tudhat maga mögött egy viszonylag sérülésmentes évet, utoljára az AO-n voltak gondjai, az elmúlt hét hónap váratlanul zavartalan volt ebből a szempontból. Sokszor mondtuk, hogy mi mindenre lenne képes, csak azok a fránya sérülések… hát, az elmúlt néhány hónap alapján sajnos azt kell mondanom, hogy nem a sérülésekkel van a baj. Fogalmam sincs, hogy mi a gond jelen pillanatban Jowillyvel, de meglepően lelketlen és ennek megfelelően nem túl eredményes játékot játszik hónapok óta. Kérdés, hogy össze tudja-e a magát szedni a US Openig, de valami azt súgja nekem, hogy aligha.

Kolja: az orosz is elsődlegesen HC játékos, év elejei sérülése a tavaszi HC tornákon a háttérbe szorította, de mióta lejöttünk az általa annyira utált fűről, szorgosan formába játssza magát, már két tornagyőzelemmel büszkélkedhet. Kolja, mint mindig, most is megbízhatóan fogja hozni az átlagot, tudása viszont, mint mindig, most is objektív akadálya lesz az igazán nagy dolgoknak.

Simon: Simon tavaly ilyenkor megtalált valamit, ami általa sem gondolt sikerekre vitte és amit azóta sikerült is elveszítenie. Simont ugyanakkor sokáig térdsérülés hátráltatta és mintha lassan kezdene magára találni, mégiscsak a HC az a közeg, ahol igazán él. Tornát nem fog nyerni, de arra jó lehet, hogy Fedet kiüsse a harmadik körben 😉

Gonzo: a chílei bomba tenyerese önmagában alkalmas bármilyen torna megnyerésére, sajnos Gonza agyacskája ugyanakkor képes bármilyen torna elveszítésére. Ha jó napot fog ki, senki sem tudja megállítani, egészen addig a pillanatig, amíg úgy nem áll, hogy megnyerheti azt a meccset, ami GS elődöntőbe, döntőbe, vagy győzelemre viheti – mert ott és akkor vége van.

+

Verda: Verda élete meccsét játszotta az AO elődöntőben, amely játékot azóta sem sikerült produkálnia, de azért a hirtelen feltámadása nem volt haszontalan: biztosan hozza a QF-eket és nem nagyon veszít el olyan meccset, amit illik megnyernie. Erre a produkcióra számítok a továbbiakban is, AO-szintű játékra viszont nem.

Söd: Söd elvileg jelentősen bekavarhatna nagyjából bárkinek, de a mostani sérülése erősen kérdésessé tesz bármit is.

Azt hiszem, függetlenül attól, hogy bejönnek-e a tippjeim vagy sem, mindenképpen izgalmas néhány hónapnak nézünk elébe.

Advertisements