Címkék

, , , , , ,

Újra itt a Kontinensen 😀 Van ám egy csomó írnivalóm – micsoda meglepetés, lol 🙂 – Londonról, a britekről, Wembley-ről, Wimbledonról stb., de előbb azért gyorsan tájékozódtam, hogy miről maradtam le az elmúlt egy hétben, mert “information is power”, mint azt tudjuk.

Ha jól látom a teniszújságírók népes közössége végképp meghülyült: őszintén, egy hatodik wimbledoni és egyben tizenötödik GS-győzelem után (tudjátok, másnak még nem volt ennyi) nyilván a legfontosabb megtárgyalni való az az, hogy a döntő után felvett felső, amin oldalt rajta volt hogy 15, tiszteletlen volt-e Andyvel szemben, vagy sem.

Most komolyan.

Mindig úgy érzem, hogy már nem tudnak meglepni semmivel sem, de újra és újra tévedek 😉

Végül arra a következtetésre jutottam, hogy egyszerűen valószínűleg arról lehet szó, hogy nem tudnak mit kezdeni Fed utóbbi két hónapjával, meg úgy egész egyszerűen Feddel, viszont a ruhaneműkről mindenki bármikor tud írni. Plusz az emlegetett újságírók nagy része amerikai (meg egy-két brit), szóval nem teljesen elfogulatlanok az ügyben, és a szegény St. Pepper’s kabáton és még szegényebb “15-ös felsőn” adják ki minden dühüket, ami sok-sok év alatt Fed irányában felhalmozódott bennük. Szóval a Felső-gate a legbiztosabb jele annak, hogy Fed valamit jól csinál az utóbbi időben 😉

Mindezek mellett azonban úgy érzem, hogy ennél valószínűleg komolyabb dologról van szó.  A tenisztársadalom (újságírók, rajongók) mostanra vették észre, hogy mi is vette kezdetét néhány éve az ő hagyományokkal és konzervativizmussal teli sportjukban. Persze, értem én, egy olyan sportágban, ahol a legnagyobb torna jelszava az, hogy nem az határozza meg, hogy ki vagy,  hogy győztes vagy-e, vagy vesztes, hanem az, hogy hogyan viselkedsz a győzelem, vagy a vereség után, elég nehéz szembesülni azzal, hogy a tenisz egy világméretű sport lett, annak minden hozadékával: szponzorok, szupersztárok és elsődlegesen rengeteg-rengeteg pénz.

Fed a tenisz első igazi modern sztárja, és aki azt hiszi, hogy ez csak és kizárólag a pályán mutatott teljesítményének köszönhető, az vagy nagyon naív, vagy nagyon fiatal. Fed az első, de egy biztos: nem az utolsó. A tavaly kezdődött Rafa marketing már a Feden megszerzett tapasztalatokat felhasználva indult el (pl. rögtön az első pillanattól kezdve teljes erővel ráhajtottak az USÁ-ra, ez az, amit Feddel csak az utóbbi időben kezdtek el), az se véletlen, hogy Marit a Simon Cowell nevével fémjelzett marketingcsoport szerződtette, potom 90 millió dollárért.

Igen, ennek a jelenségnek nyilván megvannak a következményei, ami közül sok negatív, vagy legalábbis az eddigi tenisztől idegen (hat éve még a kutyát se érdekelt, hogy mit találnak ki a tervezők Wimbledonra), de ugyanakkor elengedhetetlen ahhoz, hogy ez a sport száz év múlva is egy milliók által játszott és szeretett sport legyen.

És azt hiszem, Feddel nem is jártak rosszul. Ugyanis Fed pontosan felismerte, hogy alkalmazkodni kell, teret kell adni a marketingnek, az image-kialakításnak ahhoz, hogy a “száz év múlva is” kitétel megvalósuljon, ugyanakkor nagyon kellene kutatni ahhoz, hogy még egy ilyen, a játék  hagyományaihoz a végletekig ragaszkodó, a játékot és így természetesen a régi nagyokat tisztelő teniszezőt találjanak.

Végtelenül kényes feladat megtalálni a helyes egyensúlyt a 21. századi piac által megkövetelt elvárások és a tenisz, mint évszázados sport hagyományai között, és szerintem az IMG, a Nike és Fed elég jó munkát végeznek. Persze, azért vannak kisebb-nagyobb botlások, pl. az aranyszínű táska nélkül én is meglettem volna 😉  De hogy ez a szerintem ízléses és egyáltalán nem hivalkodó 15 mit vétett, ezt valószínűleg sose fogom megérteni 🙂

Szóval szerintem inkább össze kellene tenniük a két kezüket, hogy az első fecskéjük egy, a hagyományokat, az ellenfelet minden körülmények között tisztelő, a Játékot mindennél jobban szerető sportoló, aki emellett nagyon hatékonyan használja ki mindazt, amit a marketing kínál az internettől kezdve a gondosan megválogatott szponzorokig, a világsajtóban való állandó jelenlétig, a sportújságoktól a Just Jaredig. Van egy olyan érzésem, hogy egy-két évtizeden belül végtelen nosztalgiával fognak visszagondolni ezekre az időkre.

És ha a Nike-nak van esze, sürgősen a piacra dobja a 15-ös felsőt. Meglepődnének, hogy mennyien vennék meg 😉

Advertisements