Címkék

, , ,

2009. július 5-én Roger Federer és Andy Roddick játssza a wimbledoni teniszbajnokság 123. döntőjét. Ennyit tudunk eddig, illetve azt, hogy most mindenki számolgat.

Ugyanis Fed eljutott abba a fázisba, amikor már gyakorlatilag minden megnyert GS meccse után át kell írni a teniszrekord statisztikákat. A tegnapi győzelemmel például egyfüst alatt elintézte, hogy ő legyen az első férfi teniszező, aki huszadszor vesz részt egy GS torna döntőjében (ez elmúlt 17 döntőből 16-ban ott ugrált az egyik oldalon!), és egyúttal ő az első férfi, aki sorozatban hetedik wimbledoni döntőjét játssza.

Persze az újságírók elsősorban a 15. GS győzelem lehetőségével foglalkoznak (Pete jön!), de számomra  a 21. sorozatban elért GS elődöntő döbbetesebbnek hat, és főleg az a tény, hogy 2004 Wimbledona óta, tehát pontosan öt éve, Roger Federer legyőzése nélkül senki nem nyerhet GS-t. Ebből a 21 elődöntőből ugyanis Fed 18-szor továbblépett a döntőbe (eddig 12-szer győzött, és ötször kapott ki Rafától), a 3 elődöntőben pedig a későbbi győztestől kapott ki (2005. AO: Szafin, 2005. RG: Nadal, 2008. AO: Djokó). Tehát 5 év alatt eddig mindössze három embernek sikerült Fedet GS-en legyőznie, így jutalmuk a bajnoki trófea volt.

A kérdés az, hogy A-Rod be tud-e lépni negyediknek ebbe az elitklubba. A HTH-et mindenki ismeri (demoralizáló 18-2 Fednek), illetve azt is, hogy Andy eddigi négy GS döntőjéből hármat játszott Roger ellen – kétszer Wimbledonban (2004, 2005), egyszer pedig a US Openen (2006) – mindig ki is kapott.

Ez a két tény nyilván nem A-Rod győzelmét jósolja, de azt is jelenti, hogy Andynek van mit törleszteni… Ha most elő tudja venni az amerikai, mindent-beleadok-mert-nem-biztos-hogy-lesz-még-ilyen-esélyem-valaha attitűdöt, akkor olyan érett, szép, tapasztalt versenyzőhöz illő játékkal, mint amit tegnap Mari ellen játszott, valós esélye van.

Hiszen az általános vélekedés az, hogy ez a Fed már nem a legyőzhetetlen TMF, hibázgat ő is, mint ahogy ezt néha tegnap is láthattuk Haas ellen. És ha Rod megveri, akkor nagyon megérdemli, és őszintén fogok a győzelmének örülni.

Mégis…

Két dolog van, ami igazán fontos, és ezt Fed tudja is, mert mindkettőt megemlítette tegnap az interjúkban:

1. Párizs óta minden megváltozott: már nincs stressz semmilyen döntő előtt. Lehet, hogy a 15.-re hajt, de saját bevallása szerint egyáltalán nem olyan ideges, mint amennyire mondjuk az ötödik wimbledoni címe előtt volt. Mert tudja, hogy lesz még esélye, ha most nem sikerül.

2. Fed a 2008-as RG óta sorozatban a 6. GS döntőben fog részt venni vasárnap, és ezt a szintén egyedülálló teljesítményt már nem TMF-ként érte el (a rekordot ő tartja tíz döntővel, de még hatot sem ért el soha senki rajta kívül). Ugyan a lejátszott ötből eddig 3-szor kikapott és “csak” kétszer győzött, de most láthatóan jó passzban van. 18 meccs óta veretlen, Róma óta nem kapott ki.

És említsük meg azt is, hogy a teniszistenek mostanában úgy keverik a lapokat, hogy Fed mumusai idő előtt elszálljanak. Márpedig tudjuk mi történik, ha az istenek beavatkoznak. 😉

Reklámok