Címkék

, ,

És ezzel nem kérdés, hogy Sawyer rajta volt Jacob listáján. Kár, hogy úgy tűnik, hogy Jacob társasága el fogja veszíteni ezt a küzdelmet.

Szóval az ötödik Lost finálén vagyunk túl, amely magán viselte mindazt, ami nem működik a sorozatban már két éve. Érdekes, azt hitte volna az ember, hogy a biztos befejezési időpont segít a sorozatnak, de nem így történt. Az első három évad (különösen a harmadik) messze megelőzi minőségben az utolsó kettőt, az ötödik jobb volt ugyan, mint a negyedik,  de megint előjött az a tünet, ami erre a két évadra annyira jellemző volt.

Igen, szemmel látható, hogy pontosan tudták, már az elején is, hogy mi lesz a végjáték, de ez csak és kizárólag a Szigetre és annak sorsára igaz. Az, hogy a szereplők honnan hova jutnak, mit miért tesznek, ez nem volt kidolgozva, és sajnos a végdátum tudatában sem sikerült egy hihető, a karakterek motivációját, sorsát megmagyarázó, szoros történetszálat felépíteni, így aztán olyan katyvaszok keletkeztek, mint a negyedik évad, vagy mint ez a finálé.

Ami miatt nem húzom nagyon le, az az a tény, hogy a készítők valóban beváltották az ígéretüket, és ez az évad Sawyer évada volt, vagy még inkább Josh Holloway-é.

A fináléban kétségtelenül két jelenet emelkedett ki, és mindkettőben igen nagy szerepe volt Sawyernek/Joshnak, aki ennek a finálénak az érzelmi csúcspontjait szolgáltatta nekünk.

Az egyik a Sawyer/Jack jelenet volt, a másik pedig Juliet önfeláldozása.

A Sawyer és Jack beszélgetés kábé azóta érett, hogy Sawyer megmondta Jacknek, hogy ez, itt és most, már nem a civilizáció. Ebben az évadban szépen letisztult az, amit azért már lehetett látni egy ideje: a Lostiek közül egyértelműen három ember, a három J, körül forog a történet, ez pedig John, Jack és James. A mostani beszélgetés az első olyan beszélgetésük volt, ahol két egyenrangú, de nagyon különböző világszemléletű ember őszintén elmondta, hogy mit gondol a másikról és a történtekről, szépen tükrözve Jacob és kis haverja rész eleji eszmefuttatását.

A másik pedig Juliet halála (?) volt, amikor Sawyer, ebben az évadban már másodjára, megpróbálta kötéllel/kézzel szó szerint, egyébként nem annyira szó szerint visszahúzni/tartani azt, aki fontos volt neki: most is eredmény nélkül. Mindkét esetben a másik eldöntötte helyette  a küzdelem kimetelét, leckét adva arról, hogy vannak fontosabb dolgok, mint a saját életünk.

Mondogatom én már egy ideje, hogy JH nagyon sokat fejlődött, mint színész, és  mostanra eljutott oda, hogy bármikor partiban tud lenni egy Emersonnal, vagy egy  O’Quinn-nel.  Úgy tűnik, hogy mostanra másoknak is feltűnt, hogy ha hajlandó lenne esetleg többre is odafigyelni, mint a csodás horgász felszerelése, akkor akár még biztos megélhetést is jelenthetne neki ez a színészkedés business. (A magam részéről nem bizakodnék ebben, túl normális ő ehhez.)

Szóval ez a finálé emiatt a két jelenet miatt volt jó, a többi meg …

Hihetetlen, hogy képtelenek voltak mind a “miért jöttem vissza a Szigetre?” , mind a “miért támogatom Jacket abban, hogy kitörölje az elmúlt három évet az életünkből?” kérdésre olyan válaszokat adni, amelyeknek  esetleg még lett is volna értelmük.

A bomba kérdésben még Jack és James voltak a legérthetőbbek. Jacknek azért mégis volt valami élete odahaza, még ha az FB elég jól meg is világította, hogy valójában nem volt semmi olyan abban, amit vissza kellene sírni, de hát Jack a Szigetet soha sem tekintette olyasminek, ami esetleg a javára is szolgálhatna. Ő az a szereplő, aki semmilyen személyiségfejlődésen nem ment keresztül, három év után is ugyanott tart, ahol akkor tartott, amikor lezuhant a repülő: saját maga miatt van itt. Tudom, tudom, állítólag Kate miatt, de remélem nem baj, ha úgy teszek, mintha ez a mondat nem hangzott volna el, mert anélkül teljesen érthető volt az, amit Jack csinált, annak a mondatnak viszont nem volt semmi értelme. Tényleg semmi.

James is érthető, hiszen ő az, akinek a Sziget talán a legtöbbet adta: megbosszulhatta szülei halálát, túlléphetett saját magán, a félelmein, megtanult igazán szeretni, rájött, hogy őt is lehet tisztelni, hogy van élet a halál előtt. De az is teljesen magyarázható volt, hogy saját vágyait, érzéseit alárendelte annak az embernek, aki a legtöbbet jelentette számára, és úgy tett, ahogy Juliet szerette volna. Mert Sawyer talán legelemibb és az első pillanattól meglévő tulajdonsága az az, hogy ha igazán számít, akkor saját maga ellenében a másikat fogja választani. Valószínűleg ezért van ő még mindig itt.

A finálé ugyanakkor választ adott arra is, hogy mi lesz James sorsa. Azt hiszem nem lehet különösebben senkinek sem kérdés, hogy jövőre őt fogjuk ugyanilyen helyzetben látni, mint most Julietet: a Sziget nem felejt, akárhogy is próbálod jóvá tenni a bűneidet, a végén benyújtja a számlát. Ha hiszel a Szigetben és végre elfogadtad magad annak aki vagy, akkor a fizettség még kellően kegyetlen is lesz.

Persze, választhatják a BSG utat is: Jack terve sikerül, és reset.

De ha valamit megtanultam a BSG fináléból, akkor az ez: egy hit nélküli, jövő nélküli, szeretet nélküli Sawyer helyett ezerszer inkább választom a tragikus halált, thankyouverymuch.

Szóval a magam részéről Jacobnak szurkolok.

Reklámok