Címkék

, , , , , , , ,

Be kell vallanom, hogy az utóbbi időben némi válságot éltem át a sorozatnézés terén, miután rá kellett döbbenem, hogy mostanság már csak a Grey’s Anatomy és az Ugly Betty nézését élveztem, mert ők legalább megbízhatóan hozzák a maguk műfajában egyébként elég erős színvonalat, és mégcsak gondolkozni sem kell rajtuk 🙂

De emellett egyszerűen kifogytam az olyan sorozatokból, amelyek nemcsak arra jók, hogy kikapcsolj 45-50 percre, hanem esetleg eszedbe jutnak másnap is, várod a következő részt, arra késztetnek, hogy utánanézz dolgoknak, szóval az olyan sorozatokból, amelyek beszippantak, és aztán nem eresztenek. És még csak nem is kell titkolni, hogy nézed őket 🙂

A Lost volt sokáig ilyen nekem, aztán jött a 4. évad, amellyel a Lost is belépett a jó, de teljesen lélek nélküli sorozatok népes táborába, amikoris sikerült feláldozni az időtutazunk! misztikusak vagyunk! ugye milyen kúlak vagyunk! összefüggéstelen történet extravaganzában a sorozat lényegét. (És sajnos az 5. évados spoilerek sem kecsegtetnek sok jóval).

Aztán ugye ott volt a House… nem, erről nem szeretnék beszélni, de azt hiszem tananyag lesz a showrunner egyetemen a “hogyan kell egy nagyon jó sorozatot kicsinálni röpke fél év alatt” órákon.

A Heroesnak a második évadban nem sikerült az első évad fináléjának csalódásából összeszednie magát, a harmadik évad eddig elég biztató, de sajnos továbbra sem jöttek rá arra a trükkre, hogy a sztori önmagában karakterek nélkül semmit sem ér, ugyanis az ember van olyan fura fajta, hogy a szereplőkhöz és nem a Sorozathoz kötődik. Értsd: izgalmas sztori, egy darab normálisan kidolgozott karakter nélkül.

Aztán meg ugye jött a sztrájk, ami lehetőséget adott eddig nem nézett sorozatok csekkolására, és elkövettem azt a hibát, hogy megnéztem a Firefly-t (miért Fox, miért?), majd pedig nekiálltam a Battlestar Galacticának.

Amely három évadát, két filmjét kábé 3 hét alatt daráltam le, és rájöttem, hogy csezd meg, így is lehet sorozatot készíteni. Mármint úgy, hogy ne csak a nézettség, meg a bevétel, meg azt isten tudja mi még, számítson, hanem az, hogy van egy koncepciód, tudod, hogy mit akarsz megvalósítani, nem nézed a nézőid hülyének, és a televíziót arra használod, hogy alkoss valamit. Valamit, ami fontos neked. Elég hihetetlen egy megközelítés, nem?

Na szóval, a Firefly és a BSG közös erővel tönkretették eddigi sorozatnézési szokásaimat, és így jöhetett el az az állapot, hogy már csak a GA és UB kétszögben gondolkoztam, mert ők legalább nem veszik komolyan magukat.

Aztán ezen a héten elkezdtem nézni a Wire-t.

El nem tudom mondani, hogy mennyire hiányzott már egy igazi nyomozós-bűnügyes sorozat. A legutolsó jó, amit láttam az a Harmadik műszak volt, a Helyszínelők összes verziójától a falat kaparom, a Numb3rs nézése közben meg kb. két percenként törtem ki, hogy emberek, ezt még egy utcai rendőr is tudja, nemhogy a kib**** FBI.

A Wire viszont pont úgy indult, ahogy egy igaz jó nyomozósnak kell: a baltimore-i rendőrség kábítószeres és gyilkossági osztályának életét felforgatja az a tény, hogy az egyik bíró megérdeklődte, hogy nem akarnak-e már tenni valamit Avon Barksdale ellen, aki családjával ellátja nyugat-baltimore lakosságát droggal, és mellékesen az utcákat néhány hullával. A legnagyobb baj persze az, hogy az infó egy nyomozótól jött, aki miatt most írni kell a jelentéseket, és csoportot kell felállítani, és valami eredményt is kell produkálni, de lehetőleg azért úgy, hogy nagy port ne kavarjunk, mert aztán még évek múlva is ezzel az üggyel fogunk foglalkozni. El lehet képzelni nevezett nyomozó népszerűségét…

Szóval ez a kiindulópont, aztán szép lassan kezdjük megismerni a csapatot, az ellenfeleket, a helyet, a hangulatot. A sztori jó, a karakterek jók, helyenként persze azért nem tekinthetünk el egy-két amerikai klisétől, de nem vészes. Igazából attól annyira hatásos, hogy felismerek dolgokat, rádöbbenek, hogy jé, ez ismerős valahonnan… Persze, nyilván nem szó szerint (hehe, drogmaffia és emberölési ügyek, ja persze, álmomban…), de egyébként meglepően reális.

Van ám eyecandy is:

Dominic West, angol a drága, ír ősökkel, Etonban tanult, színházi színész, egy időben esélyes volt Bondra, szerepelt egy csomó filmben, el tudjátok képzelni, na.

Beteszem az első rész legelső jelenetét, engem már itt megvettek, megnézésre mindenképp érdemes:

The Wire S01E01 – opening scene

És még egy ma már klasszikus jelenet: hogyan is kell helyszínelni? (A jelenet megértéséhez mégcsak angolul sem kell tudni. Illetve egy szót, de ezt mindenki ismeri 🙂 Tényleg csúcs. Különösen a színészek.)

/Azt mondtam már, hogy nagyon jó a főcímzene? 🙂 The Five Blind Boys from Alabama – Way Down In a Hole. Azt hiszem az együttes neve és a szám címe elmond mindent 🙂 /

Advertisements