Címkék

X-Akták: fogalom, sorozat történelem, német nyelvvizsga, FBI jelvény, valószínűleg egyik igen nyomós oka annak, hogy ott vagyok, ahol most vagyok, és a felfedezés, hogy a fél zsidó férfiak nagyon szépek.

Szóval ha nem is nagy reményekkel, de azért vártam a második X-Akták filmet, tíz évvel az első film és hat évvel a sorozat befejezése után.

Fogalmazzunk úgy, hogy nem nagyon kellett volna.

Amikor megtudtam, hogy a forgatókönyvet magának Chris Carternek köszönhetjük, már tudtam, hogy rengeteg Scully lesz, ami önmagában nem is lenne baj, csak hát…

Persze adott a kérdés: mit is lehet írni, így sok évvel a sorozat végét követően, mi lehet az, ami miatt az egyszeri néző esetleg beül a moziba és megnézi a filmet?

Két lehetőség volt:

1. mitológia, UFÓk, előszedni azt a meglehetősen szerteágazó és a végére teljesen homályos üsszeesküvés-elméletet, amiről a sorozat valójában szólt és amire valószínűleg már a kutya sem emlékszik,

2. erről jótékonyan hallgatni és úgy tenni, mintha soha nem is lett volna lényeges és hozni egy önálló sztorit.

Az utóbbira esett a választás és nem volt jó ötlet. Persze ebben szerepet játszott az, hogy a mozira kijelölt megfejtendő eset igen gyenge lábakon állt,  kb. az ötödik percben lehetett tudni, hogy min törik a fejüket a csúnya, természetesen orosz és nyilván meleg bácsik, ráaádásul mind a bűnügy, mind a nyomozás, mind a kötelező /és elcsépelt/ paranormális elem olyan logikai sebektől vérzett, hogy Frankenstein doki a fél karját odaadta volna értük.

Mindehhez jött Scully, aki úgy viselkedett mint aki permanens PMS-ben van (ami mondjuk még magyarázható is egy picit korán jött változókorral), és egy fura mód inkompetens Mulder, aki, miután szerelme megmentette, jutalomként csókot lehelt munkába induló társának, majd visszament felmosni és ebédet főzni. Illetve azt hajtogatni, hogy hinni akar. És nem feladni.

Ez utóbbi mondat volt egyébként az egyetlen olyan utalás, amit valószínűleg csak azok értettek, aki látták a sorozat végét, és még emlékeztek is rá. /Igen, vannak ilyenek is./ A legutolsó rész legutolsó jelenete zárult ezzel, és ott és akkor volt súlya: a sorozat úgy fejeződött be, hogy valószínűleg egyikük sem éli túl a következő néhány napot és mindaz, amit feláldoztak és megtudtak, teljesen hiába való volt, mert valójában semmi remény sincs, hiszen túl kicsi porszemek voltak ők ketten ebben a játékban.

De azt hiszem még ők sem gondolták volna azt, hogy annyira kicsik, hogy hat évvel később már egy odavetett mondattal el lehetett felejteni, hogy Muldert halálra ítélték egy FBI ügynök megölése miatt /jogerősen!, bíróság által!/, hogy nem csak az FBI üldözte őket, hanem az árnyékkormány, nem beszélve azokról a fura lényekről, akik kiválóan tudták az alakjukat váltogatni, és nem lehetett kiverni a fejükből, hogy az emberiség a túlélésük záloga, sajnos az emberiség túlélése nélkül. Nem is beszélve arról az aprócska tényről, hogy Mulderrel sem stimmelt minden: előszerettel látott elvileg halott embereket, akikkel kedélyesen el is társalgott. Hát igen, ezeknek a génkísérleteknek vannak nem kívánt mellékhatásai…

Na, mindez teljesen másodlagos aprócska nüanszá vált az elmúlt hat évben, és Mulder is nyugodtan hátradőlt kis házacskájában cikkeket vagdosni, mert hát mit érdekli őt a közelgő invázió, meg világvége, meg telekinetikus gyermeke, és egyéb zavaró apróságok. Ő még mindig a húgát akarja megmenteni, igaz, hogy ezt már kb. 60x tette meg, és különben is halott. Mármint a húga. Ez biztos. Mulder még kérdéses.

Szóval annyi történt, hogy Chris Carter megörülvén a Caifornicaton sikerének és DD Golden Globe-jának akart egy kis pénzt keresni. Ötlet és lelkesedés nélkül.

Ahelyett hogy készítettek volna egy igazi sci fi movie-t, alienekkel, gondolatolvasókkal, nagy űrhajókkal, világvégével, depresszióval. Ha máskor nem is, mostanság lett volna rá néző.

4/10

Advertisements