Farewell, TWOP.

Április 4-ével befejezi a működését a Television Without Pity, vagy ahogy mindenki szólította: a TWOP. Nyilván azoknak, akik nem követték a sorozatok világát, sokat nem mond ez a hír, azoknak viszont, akik igen, egy korszak végét jelenti.

TelevisionWithoutPity

A TWOP volt az a honlap, ami megteremtette az egyes sorozatrészek online összefoglalójának műfaját, amelyet ma már minden valamit is számító internetes, TV-vel foglalkozó médiafelület átvett, és a fórumozás legfontosabb szabályait is lefektette, amelyet mind a mai napig követnek az olyan fórumok, amelyek nem pusztán nézettséget akarnak generálni, hanem tényleges beszélgetéseket, intelligens és senkit sem bántó eszmecserét.

Bár ma már szinte mindenhol olvashatunk részösszefoglalókat, sok médiafelületen kifejezetten jókat, professzionális újságíróktól, mégse érte el számomra a TWOP szintjét egy sem, mert amellett, hogy a legkultabb sorozatoktól a legmainstremebbekig mindent felöleltek (érdemes egy pillantást vetni az archívumra), olyan írókat választottak, akik amellett, hogy minőségi írást képviseltek, a szarkasztikus, helyenként kíméletlen stílus mellett őszintén szerették azt, amit csináltak.

Ezért is fájó, hogy nem pusztán annyi fog történni, hogy nem lesz több összefoglaló, nem lesz több fórum, ahol bármilyen sorozatról tudtál beszélgetni valakivel, legyen az dráma, reality, komédia, vagy a Tortakirály, hanem a honlap teljesen eltűnik a netről, és magával viszi Jacob kis műremekeit a BSG-ről, amelyek a szemünk előtt váltak egyszerű összefoglalókból filozófiai-irodalmi esszékké, az SPN-ben karaktert kapó Damient és a kissé vérszomjas, ám annál aranyosabb, meleg sárkányát, Rault, aki alig várta, hogy valakit feltrancsírozzon Sam&Dean, a HoYay-t, whojackie-t a My Name Is Earl-ről, aki nem más volt, mint Greg Garcia, a 21. század kezdetének egy kulturális szeletét, ami befolyásolt, alakított és jóval többé vált, mint egy egyszerű honlap, sorozatokról.

Az internet pillanatok alatt összeköt bárkit a világ minden részéről, és ugyanilyen pillanat alatt tudja eltüntetni másfél évtized szellemi termékét, úgy, hogy nem marad semmi sem utána.

A magam részéről azzal a jelenettel búcsúzom a TWOP-től, Jacob tollából, amelyet arra a kérdésre választanék, ha egyetlen jelenetet lehetne mondani, bármely sorozatból, ami leginkább visszaadta az ezredfordulót követő korszakot.

“Apollo notices a leak in his suit, checks his rapidly dropping oxygen levels, and puts his hands over the hole. This probably isn’t intentional, but it somehow makes total sense that Lee’s always about to die from oxygen loss. He never learned to breathe. He watches the whole battle taking place around him, in reference to that guy at Midway that sat in the ocean. It is beautiful, like a wonderful, terrible dream about things so big they make you an amoeba just watching them. Space battles don’t actually do it for me very often. This is one of those times. I wish all space fights had really pretty music and lots of orange fire and silver exploding in middle-speed time, and a tiny third-party participant losing oxygen.”

Egy újabb web 1.0 termék körül fogyott el a levegő.

Ruhás: USO13 – Fiúk

A kényszerű lételméleti intermezzo után talán térjünk vissza a fontos dolgokhoz, mint… izé… ruhák és pasik… és ruhák. És Feli szemei.

Vörös és fekete. Meg fehér. Kis szürkével. Meg vagyunk lepve.

vörösésfekete (1)

Rafát is egy fehér pólóval dobta meg a Nike – szerintem fellélegzett, hogy nem valami szivárványszínű, mintás csodával fárasztják megint…

RAFAEL

A kedves pink óriás.  Előjegyzéseket felveszek a Delpo életét feldolgozó, azonos című mesekönyvemre…

delpo

Rusty nem viccel. Kámon.

rusty

Csíkok.

dimi

Ez egy szomorú póló…

Tommy

Radek New Yorkban. Szó szerint.

radek

Tetszik ez a kép Ferruról, és tetszenek a világító csíkok is a ruháján…

ferru (1)

És hát innentől akkor a kék 50 árnyalata.

Long time no see, Feliciano. Mondhatom, nagy hatással volt rám a viszontlátás…

feli (1)

Lacoste-kék…lacoste uso13 (1)

Oh-oh, it’s just another day of turning to the blue…

feduso13 (1)

Valami, ami valódi

Címkék

, , ,

Fed egyik meccsről a másikra követhetetlen formaingadozása újabb szintre lépett: egy gémen belül valósítja meg.

Jó, ez nem teljesen pontos, a Robredo elleni meccsen valójában nem a formával volt a gond, amivel viszont gond volt, az nem ingadozott egy cseppet sem, hanem konstansan volt zavaros, önpusztító és kesze-kusza.

fedrobredo

Fed kifejezetten biztató játékkal rukkolt elő erre a US Openre az elmúlt hónapok kilátástalansága után, nyilván még kicsit bizonytalanul, és erősen meccshiányosan, de a mozgásával és az ütéseivel nem volt különösebb probléma, alapnak jók voltak, így a Robredo elleni mérkőzésnek a második hétre felépítő meccsnek kellett volna lennie, amit odafigyelve, maximum négy szettben kellett volna megoldania.

Aztán Fed gyönyörű játékkal eljutott a bréklabdáig, majd sorozatban olyan hibákat követett el, amik miatt még egy klubjátékoson is derülnek a hétvégi ütögetőpartnerek. És ezt újra és újra, egyre frusztráltabban, elcsapkodva, a végére már kifejezetten viccesen. Mármint a külső szemlélőnek, aki már csak annyit tudott erre mondani, hogy ember, nem a teniszeddel van a baj, hanem a fejeddel.

Persze, tudom, ez nem egy egyszerű dolog.

Mindnyájunknak eljön az a pillanat, amikor megértjük nem lehetőség szintjén, nem a háttérben elbújva, hanem elemi erővel, ténylegesen felfogjuk: ez véges.

Azon túl lehet lépni, hogy már nem tízezrek előtt lépsz fel, azon is, hogy már nem te vagy a címlapokon, de azt hogyan dolgozod fel, hogy már nincs többé az az összhang, amikor te és a tested, te és a labda, te és a világ egy egység voltatok, és amikor tiéd volt a tökéletesség? Hogy elveszíted azt, ami Te vagy, azt, ami olyan természetes, mint az, hogy levegőt veszel?

Ez az a pont, amikor az a hozzáállás, ami 17 GS-t és 302 hét világelsőséget eredményezett, már nem működik: már nem elég a vakhit, a tudat, hogy akármi is van, az érzés vissza fog jönni. A mechanizmusok, a kérdés nélküli önbizalom már nem válasz.

Új válaszok kellenek, amikkel a mostaninál sokkal jobb és több tenisz jöhet még, mert az alapok ott vannak, a fizika ott van, de kell hozzá a fej is. Egy más gondolkodásmód, egy másik Én.

És ez eszméletlenül nehéz lesz. Felül lehet-e írni azt a DNS-t, amitől a valaha volt egyik legeredményesebb sportoló lettél? Vagy frusztráltan, magaddal és a világgal dühösen küzdesz azért, hogy visszahozz valami olyat, ami már soha nem lesz?

A Fed csapat legfontosabb dolga jelenleg nem az, hogy milyen edzésmódszert találnak ki, olyan nagy változtatások aligha szükségesek. Sokkal nagyobb feladat lesz válaszokat találni abban a zűrzavaros, komoly kérdésekkel teli masszában, aminek nincs köze a sport fizikai részéhez, és végső soron a sporthoz sem.

Az élsport apró mikrokozmoszba sűríti össze és vágja a sportoló fejéhez gyorsan, időt sem hagyva azokat a kérdéseket, amikkel előbb vagy utóbb azok, akik a világ szerencsésebbik felére születtek, mind szembesülnek. És ha ez a pont elérkezik, innentől kezdve nincs tanács, legfeljebb példa, ezek azok a kérdések, amikre egyedül kell választ találni. Sokszor nem is sikerül.

Fed harminckét éves, ezen kérdésekhez még fiatal, sok tapasztalata nem nagyon lehet. Értelmes, és okos, ez egyrészt hátrány, másrészt előny. Hátrány, mert benne egyáltalán felmerülnek ezek a kérdések és előny, mert talán több esélye van arra, hogy egyszer majd szembenéz velük.

Semmit nem utálok jobban, mint amikor egy-egy nagy sportoló elkerülhetetlen kiöregedésekor kijelentik, hogy miért nem vonult már vissza, miért égeti magát, miért ássa alá azt, amit eddig felépített?

Akik igazán szerencsések, azok megélhetnek mindent, megélhetik a kezdetet, a munkát, a felfelé araszolást, a szárnyalást, az átalakulást, a lassulást és véget is. Mindegyik egy fontos építőelem, vissza nem térő, pótolhatatlan élmény, hiszen a teljességnél több soha nem szerezhető. Azok, akik a szárnyalást akarják tartósítani és nem vesznek tudomást arról, ami utána következik, semmi mást nem csinálnak, mint hogy el akarják hitetni magukkal, az idő megállítható. Illúziókat gyártanak, illúziókat, amiket egyikünk sem engedhet meg magának.

Szépen felveszem tehát a Fed sapkámat, és végigkövetem ezt küzdelmet, mert az, ami most következik, az az, ami miatt egyáltalán érdemes végigélni egy ilyen karriert.

Ruhás: USO13 – Lányok

A sportszergyártók tervezőinek évente négyszer kellene előállniuk figyelemfelkeltő, ám egyúttal praktikus darabokkal – hogy ez mennyire nem egyszerű feladat, azt tökéletesen illusztrálja az aktuális felhozatal.

A Nike rendszerint nagyon akar ilyenkor, és rendszerint túl is lő a célon… Bármennyire szeretném például szeretni ezeket a blézereket meg zakókat, amikkel folyamatosan próbálkoznak, mozgó embereken valahogy mindig nevetségesek, és ez lássuk be, probléma. Serena idei kollekciója ettől eltekintve elég jó sikerült, rajta még annak a szoknyának a párja is áll valahogy, amiben szerencsétlen Vika úgy néz ki, mint egy felöltöztett tégla…

serena day-n-night

Az inkriminált szürke szoknya Vikán – a színkombó megalike, a szabás wtf. Nyilván létezik olyan vásárlói réteg, mely szerint “hm, Vikának ugyan szarul áll, de majd én megmutatom”, csak kétlem, hogy érdemes Victoria’s Secret modellekre alapozni az értékesítést…

vika

Li Na egy nem túl szép, ám funkcionális összeállításban…
lina

Sharapova hiányában felhőkarcolós (?) szettjét Eugenie Bouchard mutatta be. Kövezzetek meg, nekem tetszik…

bouchard (1)

Adidas: a kevesebb alighanem több lenne, színből is, rétegből is, fodorból is…

caro-kiri-lrob“A klónok támadása” természetesen ezúttal is folytatódik, pirosban…

adidas red

Bethanie Mattek-Sands, a “merre megy ez vagy mi ez?”-kategória örökös bajnoka, és legújabb kihívója, Szveta, akivel valamiért nagyon kicseszett szponzora, a Qiaodan…

szveta-betha

Szveta és Sam colorblocking. Öhm.

sam-szveta

A jó útra tért JJ…

jj

Sloane és Vicky lilában – előbbi az egyik kedvencem – cipőstől, hajpántostól, utóbbi meg 17, majd kinövi…

lila

Venus meg Venus, na. Koktélruhában, gyűrűkkel, 5 kiló hajfonattal…

venus

Kis lépésekben

Címkék

, , ,

Kevésbé vérzivataros időkben egy Fed-Mannarino meccset teljes nyugalommal vár az ember, mivel kétszer játszottak egymással az idei USO előtt,  és ezen meccseken az látszott, hogy Mannarino teljesen tehetetlen Fed játékával szemben, a szettenkénti átlag két gémet hozza, azt is csak azért, mert Fed néha kikapcsol.

De manapság nem indulhatunk ki a normál állapotokból, így a manó tudta, mire számíthatunk a US Open harmadik körében.

A végeredmény (6-3, 6-0, 6-2) arra az óvatos reménykedésre adhat alapot, hogy talán a rendkívüli(en rossz) időszaknak lassan vége. Na, nem Rafa-verésről beszélünk, arra a jelenlegi helyzetet látva gyakorlatilag semmi esélyt nem látok, de egy Mannarino miatt nem kell aggódni.

Fed egy hihetetlenül ronda szettben, de annál elszántabban lépett pályára, ugyan nem játszott olyan látványosan, mint Berlocq ellen, helyette az alacsonyabban rangsorolt ellenfelek esetében gyakran alkalmazott ritmustalan, néha csodás, néha hibázós, azt se tudod, hogy hogyan lett ez 6-0, mégis a másiknak reménytelen meccsét játszotta.

Így még egész jól néz ki…

fedmannarino1

Most is sokat volt a hálónál, a tenyeres is szépen működik, a futásból megütött kivételével, de az már nagyjából 2007 óta nem megy, szóval nem tudom, hogy egyáltalán minek említem, a fonák oldalon azért elég sokat hibázott.

A szerva érdekes, mivel a százaléka meglehetősen alacsony, 60% alatti, de bizakodásra adhat okot, hogy sokszor nagyon kicsivel ment ki, talán ez a különbség még kalibrálható a következő meccsig.

…aztán meglátod a teljes felszerelést…

fedmannarino2

Amelyen Tommy Robredo lesz az ellenfél, és nem ártana, ha Tommy nagyon jól játszana, mert ugyan nem baj, hogy Fed ilyen szép nyugodtan gyakorolgathat és növelheti megcsappant önbizalmát, de lassan egy meccs sem ártana.

Bár, ezen kívánságokkal mostanában óvatosan kell bánni.

Esti mese (többek között a perspektíva fontosságáról)

Címkék

,

Műfajpremier a blogon!😉

New York, a nyár utolsó napjai, Mirka és… hát… valamelyik iker útrakelnek, hogy kis vidámságot csempésszenek Apu dolgos hétköznapjaiba. Aput helyzetfelismerő képessége és érzelmi intelligenciája néha cserben hagyja kicsit, ezért biztos ami biztos, a misszió célját a lehető legdirektebben jelző pólót választanak a gyermeknek…

have a nice day

 Amikor lányok megérkeznek a pályára, minden a terv szerint halad, Apu arca felderül, bár hirtelen ő sem ismeri fel, melyik lánya is akkor ez most a sok közül, de ügyesen titkolja (az évek meg a rutin, ugye), míg trükkösen be nem kukucskál a sapka alá. Anyu eközben a fejét fogja, most veszi észre, hogy a leopárdos pizsama alsójában indult el otthonról…

fed-minirf2

Az első hét elején még nagy a tömeg a GS-eken, így eshet meg, hogy olykor Apunak is várakoznia kell a pályára…

602432_577650438949286_2116587646_n

Ikernek némi ácsorgás és nézelődés után nagyszerű ötlete támad, mivel üthetnék el hasznosan az időt, meg is osztja rögtön Apuval, aki ránézésre meglehetősen ambivalensen viszonyul gyermeke tervéhez…

536794_577239738990356_800837899_n

– Szépen eljendezem neked a pajackokat, ahogy ő szejeti, gut? Üdeszen, játod? Íd, szép, szép…

fed-minirf

– Még ott ein petit kisz piszok, Apa, azt isz fejveszem, üdeszen – magyarázza, miután a palackokat elrendezte, a szétgurult labdákat pedig zsákba gyűjtötte.

1170782_577651085615888_863696677_n

– Moszt máj medek, Apa, nadon elfájadtam… – mondja és sarkon fordul, míg Apu tekintete a messzeségbe réved.

1240302_577240222323641_1642542175_n

Iker a délután hátralévő részét rekreációval tölti…

539054_577651368949193_1553911412_n

Apu pedig… nos… ő azóta is a messzeségbe réved…

tumblr_ms333mKskD1qa4wobo1_500 Küldeném a Mick Jagger Old Habits című remek számát magamnak, Fednek, és mindenkinek, aki szereti.🙂 Jó hétvégét – érjük meg a második hetet, ha már itt vagyunk…

(Képek innen.)

Nahát, ez egész élvezhető volt

Címkék

, , , ,

Ha sikerült csütörtök este időt szakítani egy kis tenisznézésre, kellemes másfél órában volt része a közvetítést nyomon követőnek: Fed Fednek tűnt, az AO óta először.

fedberlocq

Ezt pedig akkor sem szabad lebecsülni, ha egyébként Cassandra sem tudná megjósolni azt, hogy az egymást követő meccseken épp melyik Fed fog pályára lépni, és ha az ellenfél első szervái a WTA mezőnyében sem lettek volna túlzottan félelmetesek.

Berlocq önmagához képest nem futott mostanában rossz köröket, Bastadban például megnyerte a tornát, a US Open keménypályás borítása azonban nem feküdt az argentínnek, Fed játékával egyetemben.

berlocq

De ne is róla beszéljünk, hanem arról, hogy Fed váratlanul erős ütésekkel ajándékozott meg minket, mind tenyeres, mind fonák oldalon, és a gyorsításai is olyannak tűntek, mint egy top 10-es játékosé. Pontosabban: voltak gyorsításai. A lábmunkájára sem lehetett panasz (ezt persze elsősegítette, hogy Berlocq nem tudta Fed komfortzónáján kívülre helyezni a labdákat, csak ritkán), és úgy általánosságban könnyed benyomást keltett, egy olyan teniszezőét, aki még élvezi is azt, amit csinál.

fedberlocq2

Fura dolgok vannak.

Természetesen, ez nem jelenti azt, hogy akár már a következő meccs ne lenne nehéz, a nagy játékra és igen hullámzó teljesítményre képes Mannarino ellen, a szervával például sürgősen kellene csinálni valamit. De jó érzés volt Fedet látni a pályán. Mármint azt a Fedet, akit Fednek tekintünk.

Rog viszonylag elégedett volt a játékával, a második körnek szóló visszafogottság mellett, és bepillantást engedett arra is, hogy milyen felfogással lép ezen a tornán a pályára. Pam Shriver azon kérdésére, mit szeretne még javítani a játékán, azt mondta, nem foglalkozik most olyasmikkel, hogy mit kell javítani, miben kell fejlődni, egyetlen célja van:  megnyerni a meccset, mindegy, hogy milyen játékkal.

Mindezt a sajtótájékoztatón is megismételte:

 “Számomra most az a lényeg, hogy újra meccseket játsszak, hogy keményen edzek, Cincinnatiban sikerült olyan meccseket játszanom, amiket szerettem volna, és most is az a cél, hogy meccsről meccsre több önbizalmat szerezzek. Lehet, hogy ehhez nem egy meccs kell, hanem valószínűleg több meccs kell, de aztán egyszer csak azt veszed észre, hogy újra nagyon jó teniszt játszol. Most éppen ezen dolgozok, ezért fontos minden meccs a számomra, és erre koncentrálok minden egyes pontnál.”

Szóval most éppen az “elkaptuk a bokáját, és akárhogy próbál minket lerugdosni, nem eresztjük” – hozzáállást választottuk, éljen, az ilyenekből szoktak lenni előbb-utóbb a Crazy Eyez Fed képek, ami általában nem szokott rosszat jelenteni.

Az élet persze Feden kívül is zajlik, a Wimbledon óta sérült Tsonga és Roger Rasheed együttműködése véget ért, valamint egy újabb játékostól búcsúztunk a 2000-es generációból: James Blake is befejezte.

blake

Kis színes

Na, ha már így meg lettem szólítva, itt vagyok. Egyúttal jelezném, krump, hogy némiképp sérelmezem ezt a “pólók és szoknyák mélyreható elemzése”-skatulyát, írtam én már komoly egzisztencialista esszéket is ide. De azok az idők elmúltak, egyébként sem venném el a kenyered.😉 Szóval ja, mások szenvedéseire és a pink cipőkre, cheers!

“Kis színes” fronton nyissunk pár képpel az USO szokásos “gyereknapi” műsoráról (aka Arthur Ashe Kid’s Day), ahol Michelle Obama, Missy Franklin és két tucat számomra tökéletesen ismeretlen amerikai tinisztár mellett természetesen felvonult a szokásos banda is ütögetni meg cukiskodni kicsit.

Missy velem van, nem érti:

missy

A személyes kedvencem:

fedal-aakd-1

Holtversenyben ezzel:

fedal-aakd-2

Amelyen a fiúk Serena egykezes fonákján borulnak:

1handed

what

novak

Utóirat: Szeretlek

(Meh…)

ps i love youÉs egy mókus a Lisicki-Dushevina meccsről (innen), mert csak (a gyerekek majd a következő posztban jönnek):

Szeretjük a kihívásokat

Címkék

, , ,

“Természetesen, amikor mindent te nyersz, akkor élvezetes. De ez nem azt jelenti, hogy jobban szereted a játékot. Csak azt, hogy szeretsz nyerni, szereted, hogy a lapok címoldalán vagy, hogy te emelheted fel a trófeákat, hogy a sajtótájékoztatók kellemesek. Ez jó érzés. De ez nem jelenti azt, hogy valójában, ténylegesen szereted. Az, hogy szereted, talán jobban látszik akkor, amikor nem játszol jól. Számomra sosem volt kérdés, hogy szeretem. Mindegy, hogy nyerek, vagy veszítek, ha gyakorlás, ha tétmeccs.”

Nagy kalandra készülünk: végigblogoljuk a US Opent.

Igen, a többesszám nem véletlen, Esz is részt vesz a mókában, készüljetek tehát a pólók és szoknyák mélyreható elemzésére (lesz mit, úgy tűnik, a US Openen a tervezők úgy gondolják, hogy mindent szabad, de leginkább azt, hogy minél feltűnőbben és hülyébben nézz ki).

fedzemlja2

És igen a teljes US Open-t, szóval Fed, már csak ezért is, ne ess ki a második körben, ha lehetséges.

A hirtelen jött blogolási kedvet a némi lelkiismeretfurdalás mellett (ne haragudj, Fed, hogy nem számoltam be az epic Wimbledonról, Hamburgról és Gstaadról, pedig imádtam őket) két dolog inspirálta: 1. van végre némi szabadidőm, hónapok óta, először, hurrá, 2. véget ért a nyár, és mielőtt mélydepresszióba süllyednénk, ezt megelőzendő, szórakozzunk inkább mások szenvedésein.

Fed első meccsét például rögtön elmosta az eső, sebaj, 2017-ben már lesz tető, így egy nappal később tudhatta csak le Zemlját.

Fed torna előtti nyilatkozatai némi reménykedésre adnak okot, ugyan nem a mostani US Openre, ez a tegnapi meccsen elég jól kiderült, hanem, mondjuk, az év végére, de legfőbbképp jövőre. Úgy néz ki, lassan befejezi a jó egy éves időszakot, amikor egész egyszerűen kiszállt a teniszből, mégha néha felbukkant rövidke pillanatokra és úgy tett, mintha teniszezne, és nekiállt újra dolgozni.

Hogy ez mire lesz elég, azt majd a háta megmondja.

Mindenestre, kék felsőben és rózsaszín cipőben nagyobb erőlködés nélkül jutott túl a szlovénen, aki még bemelegítésre sem volt jó, ritka, hogy Fed a meccs után közvetlenül nekiáll edzeni, pedig tegnap ez történt.

fedzemlja1

Van is miért, mert a tegnapi produkció hagyott némi kívánnivalót maga után, szerva, fogadás, fonák, sebesség tekintetében, a hálójáték és tenyeres nem nézett ki rosszul, csakhogy néhány pozitívumot is említsünk.

Viszont kaptunk egy magas cukiságfaktorú interjút, amiben a kérdező nem más, mint Fed legnagyobb rajongója. Érdemes megfigyelni, hogy Fed az utolsó pillanatban, de sikeresen kerüli ki az “együttéreztem veled Andy, mert tudtam, hogy mennyire rossz érzés, egy évvel ezelőtt én is ott zokogtam a sarokban” barátság végét jelentő csapdát, ami miatt négy éve majdnem tiltólistára került az USÁ-ban. Most mondjátok, hogy nem tanul az ember.

A második körben Berlocq jön. Nyugodtabb lennék, ha valaki olyan lenne, akinek a nevét se hallottam még. Bár végülis mindegy, volt már ilyen is, túléltük. És még mindig szeretjük.