Szarkasztikus Fed in da house

Q. It’s four times now that you’ve played him at one set all and come away behind in three set matches. What makes the difference?

ROGER FEDERER: Fitness. I’m old. He’s young, you know. Makes a huge difference.

Q. Do you recall struggling that much with your backhand in a long time?

ROGER FEDERER: Ah, yeah, I have those moments quite frequently.

Wish I could quit you

I’ve just got to make sure I finish, because I know it’s not physical, the end of the matches.

Múlt év végén azt mondtam, hogy nem kérdés a 14 és a 15 azzal a hozzáállással, amit az USO-n és a TMC-n mutatott. Sajnos 2009-re pont ez a hozzáállás tűnt el.

Beszélhetnénk a szerváról (még mindig gáz), de azt hiszem két dolog az, ami igazán fontos.

1. Motivációhiány. Teljesen érthető, tíz éve csinálja már ezt, edzés, utazás, meccsek, stressz, elvárások, egyszerűen nincs olyan, akit egy idő után ne csinálna ez ki. Nyilván valahol az is motoszkál benne, hogy most miután már ennyit letett az asztalra, könnyebbnek kellene lennie, nem kellene minden egyes alkalommal, amikor a pályára lép, újra bizonyítania mindent, nem kellene azzal törődnie, hogy ami most történik, az átírhat mindent, amit eddig elért. Azt hiszem a versenysport talán legkegyetlenebb vonása, hogy miután már megvívtad a magad csatáid és szeretnél egy kicsit pihenni, akkor kell minden eddiginél többet dolgoznod és még több energiát befeketetned, mint eddig bármikor. Márha akarsz még valamit.

2. Önbizalomhiány. Ugyan meggyőződésem, hogy ha tavaly nem játssza végig a tavaszt,  akkor most nem lenne egy olimpiai aranya és 13 GS-e, de sajnos azt hiszem többet veszített rajta, mint amennyit nyert.  Nem bízik önmagában, nem bízik a játékában, a legkisebb dolog is kizökkenti az SA Fed módból (amivel pedg Mari se tudott mit kezdeni), nem bízik abban, hogy nyerni fog.

Szomorú ezt nézni, főként azért, mert azt hiszem egy ideje már mindenkinek világos, hogy ez itt most, már nem csak a teniszről szól. Nézem a meccset és látom, hogy hogyan szerez be magának még egy újabb sérülést, amivel majd szenvedhet akkor is, amikor már rég nem teniszezik.

A tavalyi wimbledoni döntő után feltettem magamnak a kérdést, hogy hogyan lehet feldolgozni egy ilyen vereséget? Egyáltalán fel lehet-e dolgozni? Mert ott sem csak egyszerűen egy meccsről volt szó: a szerencsétlen beleadott mindent, az összes tenisztudását, az akaraterejét, minden energiáját, az összes álmát, vágyát azért, hogy aztán négy és fél óra után, tántorogva a kimerültségtől, két nyomorult labda után megállapíthassa, hogy teljesen felesleges volt küzdeni. Megmondta, hogy semmiféle pozitívumot nem tudott leszűrni abból a meccsből, csak azt, hogy minek? Becsületére legyen mondva, a TMC-n megpróbálta még egyszer, ugyanazzal az eredménnyel és úgy érzem, hogy ott és akkor feladta.

Persze, csodálatos az emberi lélek. Az utóbbi három alkalommal, amikor ugyanabba a helyzetbe kerülhetett volna, mint Wimbledonban, vagy Shanghaiban, szépen elkerülte azt. Ugyan nem úgy, hogy legyőzte a másikat, ennél sokkal rafináltabb módszert választott: megveri saját magát, mielőtt az ellenfél verhetné meg. Kétségtelenül hatásos, mert se Rafa, se Mari nem úgy jött le a pályáról, hogy mekkora győzelmet aratott itt ma. Nem tudatosan csinálja nyilván, de ettől csak még kétségbeejtőbb a helyzet.

Sajnos muszáj lesz eldöntenie, hogy mit akar. Hogy együtt tud-e élni azzal, hogy soha nem lesz meg a 14 és soha nem fogja legyőzni Rafát. A gyanúm az, hogy nem. Akkor viszont muszáj lesz belevágnia élete legnagyobb küzdelmébe, fenntartások nélkül, mert azt már láttuk, hogy félig-meddig nem megy.

Persze elszórakozhat még így is egy darabig, csak az nem lesz tisztességes sem az ellenfelekkel, sem velünk, sem saját magával szemben. De legfőképp a játékkal szemben nem.

Azért úgy látom Doha benne is mély nyomokat hagyott…

And I think in Doha he played well. Same as in Madrid. I was happy the way I played there, and, you know, every time I won the first set he kind of got stronger and stronger as the match went on.

I’ve just got to make sure I finish, because I know it’s not physical, the end of the matches. Three sets, it never really becomes physical. It’s only maybe in the fifth set if that that were to happen.

Szvsz Roger lassan jó eséllyel pályázhat a legjobb presseradó címre. Andy ugyan viccesebb (szeretjük Andyt), de Rogert meg érdemes olvasni, mert mindig érdekeseket mond és soha nem a betanult, semleges dolgokat. Jól lejön, hogy mennyire értelmes. Nem akarom bántani a többieket, de hát … Még Mari ilyen szerintem.

Being Roger Federer

Q. You’ve won well over 50 tournaments. That’s a heck of a lot of trophies. If I could just ask you, what do you do with all your trophies and plates and all of that?

ROGER FEDERER: Um, I have a trophy room. It’s rather tight, but I have the most important ones out there, and especially also the Laureate Sports Awards, sports awards you know, Swiss awards, sports awards from Switzerland. I’ve got all those out as well.

Especially the Slams, Masters Series, the big tournaments. Some tournaments I don’t get trophies some other ones with just too big to put anywhere. And the finalists, those I’m not a big fan of. I put those in the bottom and sometimes I just put those away. (laughter.)

That’s where we are right now.

Q. Just to make a point, you’ve won so many important I mean, from the Orange Bowl, Hamburg was a turning point, Wimbledon, of course the gold medals. If there were a fire or something and you could grab one, two or three make it one. Whatever. That’s more interesting. Which one would you grab?

ROGER FEDERER: Well, definitely would grab one of the Wimbledon trophies. I’d put the Olympic gold around my neck. That would be easy, you know. I could save a hand and probably grab one of the US Open trophies.

No love for AO. Nem értem, pedig mindig olyan jókat szokott ott bőgni

Mondom, hogy nagy formában van :)

Q. Can you compare playing Fernando with Rafa?

ROGER FEDERER: Well, I mean, they’re both lefties, so obviously there’s some similarities. But, yeah, I mean, I think that’s about it. They’re both have a spin, whatever. (LOL) But I still believe they play quite differently in their approach and in their, you know, their capabilities physically.

It’s just ….they’re two different people.

And you are an idiot.

Na jó, ezt az utolsót lehet, hogy nem mondta

Hohóóó!

Fed vs Gonzo: 6-3, 5-7, 6-2

Fed vs Verda: 6-3, 7-6 (5)

Mari jön. A játék so-so,  szerintem jóval az AO szint alatt, mint ahogy látható a szokásos Masters probléma is előjött (sima kétszettes meccs volt ez mindkettő, csak Fed a második szettekben elkezdte unni a dolgot), de ennek ellenére – először az USO döntő óta – mégis úgy érzem, hogy most talán nem Mari kerül ki győztesen. Hogy miért? Mert Fed valami nagyon elszánt. Nem az a látványos, reszkessen mindenki, aki az utamba kerül, hanem az igazán veszélyes, csendes, senki és semmi nem zavar elszánt. Gonzónál a harmadikat behúzta kevesebb, mint húsz perc alatt, Verdánál szettlabdákról nyert, de egy harmadik szett miatt sem aggódtam volna. És van egy olyan gyanúm, hogy ez az elszántság nem Marinak szól…

Yeah. I mean, I don’t think I served great, you know, in those games, and I think he got some good hits in. You know, he started the rally off neutral and was able to neutralize me. Because he’s got such big shots, especially his forehand, you know, he can, you know, put you under pressure quickly.

I think he knew that was his last chance, you know, that he had to play well and not make mistakes, and he was able to deliver.

And I struggled with my rhythm on the backhand, you know. I don’t think I played the best match of my life, but I think it was solid. And, you know, when it got tough I couldn’t come up with the backhands I wanted to, so I think those kind of let me down.

I got lucky to get back into the match. I played a good breaker, so good luck I snuck out of it. But I hung in there and I put him under pressure early on so I did have a chance. If I were to break back I could still win the match.

It was difficult. I wasn’t quite happy with the match today, but for a while there I actually was playing okay.

Azért, nem tudom mikor halottunk ilyet tőle utoljára egy kétszettes, megnyert meccs után…

Mirka nem bízza a véletlenre

Gyerek vagy nem gyerek, ott van az IW-n. Szerintem jó esély van arra, hogy a teniszpálya mellett fog megszülni

A ruha egyébként nagyon trükkös, ebben 3-tól 103-ig bármilyen hónapban lehet, úgyse derül ki. De az az igazság, hogy ilyen cuccot úgy öt hónaptól szoktak felvenni, előtte felesleges, ami megerősíti azt a gyanúmat, hogy a szerencsétlen gyerek Rák lesz.

Apu közben újabb felsőket mutatott be, lehet, hogy úgy döntöttek, hogy most, hogy Mirka gyereket vár, a mosást kiiktatják az életükből

And it goes on and on and on

Egy igen ritkán látható párosbeli szereplés után, amiről minél kevesebb szót ejtünk, annál jobb, Dr. Ivó és a szervái ellen 7-6 (4), 6-3-ra sikerült győzni. Köszönhetően a csodás sorsolásnak, három meccs után se tudom megmondani, hogy tulkép milyen formában van, de szerintem ő se. Holnap Gonzalez. (Bár még nem mertem belegondolni, de az igazság az, hogy Fednek valami brutális sorsolása van…)

Amit viszont meg tudok mondani az az, hogy látva teljes szépségében ezt a felszerelést, visszavonom, amit mondtam róla. Ezekkel a fehér kiegészítőkkel, meg csíkokkal együtt nagyon-nagyon sztájlis.

Let’s get down to business

Fed vs Gicquel: 7-6 (4), 6-4. Beszámolók szerint sokkal jobb, volt a szerva, mint eddig, a fogadás nem volt a toppon, de ez érthető hat hét kihagyás után. Legközelebb Karlovic, aki remélem nem élete meccsét fogja játszani.

Honap Fed/Yves vs Bryan Brothers, persze betették főműsoridőbe, hogy esélyem se legyen megnézni, pedig ez érdekelt volna.

Közben a Nike – nagyon helyesen – elárasztotta Rogert mindenféle felsővel, aki – szintén nagyon helyesen – divatbemutatót tart nekünk. Gyakorlatilag mindegyik tetszik, és annyira el tudnám magam képzelni, amint bennük tájcsizok Csak az a szerencsém, hogy kizárólag pasi méretben árulják őket. Ami egyébként egy hatalmas baklövés a Nike-tól, nem értem, hogy még hogy nem jöttek erre rá…

(Ez tetszik a legjobban.)

És a pulcsik:

A csíkos pulcsi rulz. Bár még mindig az AO szürke kellene

Ja, és a meccs cucc:

Gallér nélkül! Aminek én spéci örülök, mert, hogyismondjam, a gallér nélküli felsők igen előnyösön kihangsúlyozzák a Mellkast