Nem sikerült legyőzni Hamburgot, Rómát. Nem sikerült legyőzni a három Roland Garros döntőt. Nem sikerült legyőzni Wimbledont. Nem sikerült legyőzni Pete Sampras 14 GS-ét. Nem sikerült legyőzni a médiát. Nem sikerült legyőzni az elmúlt évet. Nem sikerült legyőzni Nadalt. De legfőképpen és elsősorban nem sikerült legyőznie saját magát.
Pedig szegény megpróbálta. Kúszott-mászott, küzdött, de amikor fontos lett volna, amikor kellett volna, a sok kis csomagocska valamelyike előugrott és felmutatta azt, ami benne van.
Nem játszott igazán jól (kivéve ha hátrányban volt, suprise, suprise), nem ment a szerva (2. szettet 39%-os első szervával nyerte…), nem ment sok minden (de talán a legjobb védekező játékot mutatta be, amit eddig láttam tőle). Az ötödik szettben pedig mint ha kihúzták volna a dugót, és vége volt.
Nadal se játszott jól, de neki csomagocskák helyett élményei vannak. Sok-sok boldog, küzdelmes, szép élménye.
Nagyon sajnálom, mert azt hiszem, ha van valaki, aki megérdemelte volna ezt a győzelmet, akkor az Roger.
Hogy mi lesz ezután?
Remélem, hogy Roger és a csapat levonja végre a megfelelő következtetéseket. Ami egész egyszerűen az, hogy Fed egyedül, segítség nélkül nem tud ezzel megbírkózni. Nem tartozok azok közé, akik úgy gondolnák, hogy mentálisan nem elég erős, mert ez szerintem nem igaz. Egyszerűen szerintem csak arról van szó, hogy ez túl sok. Fed helyzete nem igazán hasonlítható senkiéhez, és azt hiszem mindaz, amivel szembe kell néznie, szintén olyan, amivel nehéz párhuzamokat vonni. Persze voltak korábban is nagyjai ennek a sportnak, voltak nehéz meccsek, voltak nagy terhek, mégis. Persze, a legkézenfekvőbb Pete Samprast elővenni, de mégsem hiszem, még vele sem, hogy össze lehetne hasonlítani.
Pete nem volt gyakorlatilag verhetetlen négy éven keresztül. Nem alakult ki körülötte az a meggyőződés, hogy mindent, ami csak az útjába kerül, meg kell nyernie. Soha senki nem mondta volna egy GS negyeddöntőre, két GS döntőre, egy GS győzelemre, hogy rossz éve volt.
És az a 10 év nagyon sokat számít. Hiába volt még most, ennyi idő pont elég volt arra, hogy a média, az internet hatalmas fejlődésen menjen keresztül. Samprasnek nem volt minden egyes mozdulata megörökítve, nem volt minden egyes meccsének hatalmas jelentősége, nem vették körül jószándékú, de kicsit túlzott számú rajongók minden egyes tornán bárhol is legyen az. Nem lesték, ugrásra várva, hogy mikor hibázik, mikor lehet búcsúztató cikkeket írni, nem akarták tudni mindenkiről és mindenről, hogy mi a véleménye. Nyilván ebben a személyiségük is szerepet játszik, de azt, amivel Fednek nap, mint nap meg kell küzdenie, arra másokat hosszú éveken keresztül készítenek fel.
És akkor még ott van egy ember, akivel egyszerűen nem tud mit kezdeni.
Rosszul jött ki szerencsétlennek, hogy ő sajnos túl jó volt salakon, míg Rafa egyáltalán nem volt jó keményborításon, és így kialakult az, amit most már teljesen nyugodtan nevezhetünk Rafa-fóbiának. Persze kellett ehhez a média is, de ez más kérdés. És sajnos úgy tűnik, hogy mindezt nem kezeli/nem kezelte jól.
Mégis szerintem büszkének kell lennie erre a tornára. Nincs miért szégyenkezni és igen, lesz még lehetősége erre a 14-re, ha nem szól közbe semmilyen sérülés. Tudom, hogy ennek most teljesen más lesz a visszhangja, és tartok tőle, hogy saját magában is kudarcként fogja megélni az egészet, és sajnos egyre inkább látszik, hogy az a mono és minden ami velejárt teljesen a padlóra küldte és baromira nehéz neki visszakapaszkodnia, de talán az lenne a legjobb, ha elfogadná. Igen, Rafa jobb és Rafa az első számú teniszező a világon. Ha nem tenne magára ennyi elvárást, görcsöskét. Ha tudna egy kicsit felszabadultabban játszani. Mert tényleg nem kell bizonyítania már semmit sem.
És igen, a 19 GS elődöntő és a 18 GS döntő fantasztikus eredmény.
És a szíven szakad meg érte a jelen pillanatban 
/Ja és kezdjünk valamit azzal a szervával, mert az nagyon kell. Bár szerintem hogy most nem volt, az is lelki nála, erről meg vagyok győződve./
Írta: krumplicukor 
Írta: krumplicukor 
Írta: krumplicukor 
